A víg ember bús meséi

 

Ez Krúdy Gyula legújabb kötetének a címe. Úgy a címnek, mint a külső formátumnak vajmi kevés köze van a tartalomhoz ebben a különös könyvben. A víg embert sehol sem leljük az elbeszélések között, ellenben olvashatunk és igazán élvezhetünk sok szomorú történetet. A külseje olyan, mint valami rajzfüzeté, de erős kezű író munkái díszítik a lapokat. Ha néhol kissé sok is bennük a lírai ömlengés, általában szívre hatóan gyöngédek és megkapók a Krúdy Gyula mélabús meséi. Tüzes drámai vér nem lüktet tán egyetlen alakja ereiben sem, csöndesen végzik ők a maguk dolgát és többnyire álmodozva, de mind szépen haladnak útjukon. És mert a lelkek mélyére hatol, mélység van abban, amit ír. Említésre méltó, hogy ez elégiaszerű stílus mellett is élnek és cselekszenek a Krúdy emberei. Ami az effajtájú műveknél ritkaság: van meséje, érdekes, vonzó és jól megkomponált.

 

(Új Idők, 1900/6. /február 4./ 125. p.)