A víg ember bús meséi
Ez Krúdy Gyula
legújabb kötetének a címe. Úgy a címnek, mint a külső formátumnak vajmi kevés
köze van a tartalomhoz ebben a különös könyvben. A víg embert sehol sem leljük
az elbeszélések között, ellenben olvashatunk és igazán élvezhetünk sok szomorú történetet.
A külseje olyan, mint valami rajzfüzeté, de erős kezű író munkái díszítik a lapokat.
Ha néhol kissé sok is bennük a lírai ömlengés, általában szívre hatóan
gyöngédek és megkapók a Krúdy Gyula
mélabús meséi. Tüzes drámai vér nem lüktet tán egyetlen alakja ereiben sem,
csöndesen végzik ők a maguk dolgát és többnyire álmodozva, de mind szépen
haladnak útjukon. És mert a lelkek mélyére hatol, mélység van abban, amit ír.
Említésre méltó, hogy ez elégiaszerű stílus mellett is élnek és cselekszenek a Krúdy
emberei. Ami az effajtájú műveknél ritkaság: van meséje, érdekes, vonzó és jól megkomponált.
(Új Idők, 1900/6. /február 4./ 125. p.)