Könyvekről
Krudy Gyula három Szindbád-regénye
Krudy Gyulát, mint az utolsó magyar romantikust szokás elkönyvelni a magyar
irodalomban. Krudy Gyula azonban nemcsak lezárója egy régi irodalmi irányzatnak,
hanem kezdője is az újabbkori szimbolizmusnak, amely a magyar prózába is
behatolt. A Szindbád-ciklus, amelyet az Uj Idők Irodalmi Intézet most nyújt át
a magyar olvasóközönségnek,
Szindbád három könyve
gyűjtőcímmel, (Szindbád utazása, Szindbád feltámadása, A francia kastély) ezt a
kettős Krudy Gyulát mutatja be a romanticizmus minden lírájával és a
szimbolizmus minden kékes fátyolával. A századforduló ma már legendás, különös
világa elevenedik meg Krudy Gyula írásművészetén keresztül; az akkori főváros és
a vidék, amelynek legigazibb szerelmese Krudy Gyula volt. Senki jobban nem
ismerte nálánál ezt a furcsa, gazdag és kissé könnyelmű fővárosi és magyar
világot, amelyben otthonosan mozgott s amelynek női és férfialakjait
maradandóan tudta megörökíteni. Az aranyos békeévek derengtek az akkori
Magyarország fölött, kék éggel, gazdag jóléttel, a férfiak gomblyukában
elhervadhatatlan virágokkal s a nők selymeinek suhogásában olyan poézissel,
amelyet ma már csak öreg operettekből ismerünk.
Ennek a világnak volt szerelmese és gavallérja Krudy Gyula.
Szindbád-trilógiájában kissé a maga életét is vetíti a mai olvasó elé, aki
hajlamos arra, hogy mindig csodálkozzék azon a boldog és bizonyos fokig
felelőtlen Magyarországon, amelyet Szindbád ideje jelentett. Krudy Gyulának még
ma is. megvan az a nagy ereje s megelevenítő művészete, hogy frissen hat.
Halálával sem csorbult ez a művészi készsége, soraiból édes líra csurog felénk
s az a megvesztegető bűbáj, amely Krudy Gyula emberi alakját is körülvette. Az
Uj Idők Irodalmi Intézet csak kötelességét teljesíti, amikor a közelmúlt magyar
irodalmának jellegzetes íróit feltámasztja és az olvasóközönség előtt
népszerűsíti. Ennek az irodalmi programmnak egyik legszebb megnyilvánulása
Szindbád három könyve, amelyet bizonyára olyan elmélyüléssel forgat majd az
olvasóközönség, mint Krudy Gyula korának olvasótábora.
(Uj Idők, 1944/32. /augusztus
12./ II. 150. p.)