Könyvekről

 

Krudy Gyula három Szindbád-regénye

 

Krudy Gyulát, mint az utolsó magyar romantikust szokás elkönyvelni a magyar irodalomban. Krudy Gyula azonban nemcsak lezárója egy régi irodalmi irányzatnak, hanem kezdője is az újabbkori szimboliz­musnak, amely a magyar prózába is behatolt. A Szind­bád-ciklus, amelyet az Uj Idők Irodalmi Intézet most nyújt át a magyar olvasóközönségnek, Szindbád három könyve gyűjtőcímmel, (Szindbád utazása, Szindbád fel­támadása, A francia kastély) ezt a kettős Krudy Gyulát mutatja be a romanticizmus minden lírájával és a szim­bolizmus minden kékes fátyolával. A századforduló ma már legendás, különös világa elevenedik meg Krudy Gyula írásművészetén keresztül; az akkori főváros és a vidék, amelynek legigazibb szerelmese Krudy Gyula volt. Senki jobban nem ismerte nálánál ezt a furcsa, gazdag és kissé könnyelmű fővárosi és magyar világot, amely­ben otthonosan mozgott s amelynek női és férfialakjait maradandóan tudta megörökíteni. Az aranyos békeévek derengtek az akkori Magyarország fölött, kék éggel, gaz­dag jóléttel, a férfiak gomblyukában elhervadhatatlan virágokkal s a nők selymeinek suhogásában olyan poézissel, amelyet ma már csak öreg operettekből isme­rünk.

Ennek a világnak volt szerelmese és gavallérja Krudy Gyula. Szindbád-trilógiájában kissé a maga életét is vetíti a mai olvasó elé, aki hajlamos arra, hogy mindig csodálkozzék azon a boldog és bizonyos fokig felelőtlen Magyarországon, amelyet Szindbád ideje jelen­tett. Krudy Gyulának még ma is. megvan az a nagy ereje s megelevenítő művészete, hogy frissen hat. Halá­lával sem csorbult ez a művészi készsége, soraiból édes líra csurog felénk s az a megvesztegető bűbáj, amely Krudy Gyula emberi alakját is körülvette. Az Uj Idők Irodalmi Intézet csak kötelességét teljesíti, amikor a közelmúlt magyar irodalmának jellegzetes íróit fel­támasztja és az olvasóközönség előtt népszerűsíti. Ennek az irodalmi programmnak egyik legszebb megnyilvánu­lása Szindbád három könyve, amelyet bizonyára olyan elmélyüléssel forgat majd az olvasóközönség, mint Krudy Gyula korának olvasótábora.

 

(Uj Idők, 1944/32. /augusztus 12./ II. 150. p.)