Betegsége és halála

 

Ma reggel, az orvosi feltevés szerint nyolc és  kilenc óra közt halt meg. Szívbeteg ember volt,  s ötvenöt évével megrokkant aggastyán benyo­mását tette. Betegsége régebbi keletű volt, régóta megbarátkozhatott már az elmúlás gondolatával. Hat évvel ezelőtt, mikor még margit­szigeti kedves otthonában lakott, egy reggel  eszméletlenül találták ágyában. A szanatóriumban, ahova sietve szállították el, hetek múlva,  mikor valamennyire újabb erőre kapott, azt  mondotta barátainak:

A halál bizony már itt volt az ajtóm előtt.  De nem eresztettem be.

Igen, ott állt, de erősen meg is tépte szervezetét. Tizenöt kilót fogyott abban a betegségében, mely testi leromlásának kezdete volt.

Fiatalabb korában erős testalkatú ember volt.  Szerette a férfias, csendes mulatozást, szívesen töltötte baráti körben éjszakáit. De azóta a nagy betegsége óta, a daliás termet kissé  meghajlott már. Kétszer házasodott meg, második házasságában Rózsa Zsuzsanna volt a  felesége. Az utóbbi esztendőben már nem laktak a Margitszigeten. Óbudára, a Templom-utca 15. számú földszintes ház négyszobás lakásába  költőztek, ott éltek kislányukkal, Zsuzsikával.  A családfőt gondok bántották, az élet komoly  anyagi gondjai. Elmúltak azok az idők, mikor  nyugodtan járhatott egy-egy nagyobbszabású  elbeszélés, regény gondolatával és kitervezésével. Mit tehetett mást, kisebb novellák, emlékezések írásával, egy-egy régi magyar alak egyéniségének, az elmúlt idők jeleneteinek élet­teljes megrajzolásával aprózta el tehetségét.  Nem könyvet írt már, hanem a fürgébben folyó  kereset módját kereste inkább s az újságoknak  dolgozott. Az Ujság olvasói hány kedves írására emlékezhetnek a legutóbbi időkből is!

Két napja ismét betegeskedett. De tegnap a  miniszterelnökség sajtóosztályán járt s ma reggel a kultuszminisztériumba akart menni.  Gondok bántották. A házbér. Kilakoltatás előtt  álltak s a villanyt is kikapcsolták lakásából.  Tegnap este arra kérte a feleségét, hogy keltse  fel reggel tíz órakor, hogy a minisztériumba  mehessen. Tíz órára elkészítették a reggelijét,  egy csésze kakaót, s felesége benyitott a szobá­jába. Az ablakkal szemközt, a széles rézágyon,  viaszsárga arccal ott feküdt férje. Arca féloldalra fordulva a fal felé, szeme nyitva, kezei  összekulcsolva mellén, féltérde felhúzva a  paplan alatt, arcán mosoly. Úgy halhatott meg,  szenvedés nélkül. Felesége kétségbeesetten  szaladt át a szomszédba; Boér Kálmán dr.  orvoshoz, ki a családnak nemcsak orvosa,  hanem jóbarátja is volt. Az orvos nem mond hatott mást, mint azt; hogy Krúdy Gyulán már  nincs segítség. Meghalt, szívbénulásban, talán  két, vagy másfél órával azelőtt. S vigasztalásul  csak azt mondhatta meg, hogy szenvedés nélkül, könnyen halt meg.

Most már megszűnt az aggodalom, a szörnyű  bizonyosság váltotta fel. Az özvegy szabad  folyást engedhetett fájdalmának és kétségbe esésének. A kis Zsuzsikát, atyjának szemefényét hazahívták az iskolából és sietve adták  hírül a gyászt Krúdy Gyula első házasságából született gyermekeinek: ifjabb Krúdy Gyulának,  leányának, Ilonkának, ki Andersen György  felesége és dr. Krúdy Máriának, ki Vajda  Mária néven a színpadra lépett, úgy keresett  pénzt, hogy elvégezhesse az egyetemet és  tanárnő lehessen. Krúdy Gyula édesanyja is él.  Nyíregyházán lakik.

A Nyírség gyermeke volt Krúdy Gyula,  annak a földnek, melynek poézisét ő tette kedvessé az irodalomban. Nyíregyházán született  1878 október 21-én, s a tanulás évei után  hírlapíró lett. Debreceni, majd nagyváradi  lapok munkatársa volt, aztán, tizennyolcéves  korában, budapesti szerkesztőségek tagja lett.  Ugyanakkor kezdődik pályája a szépirodalomban is. Rendkívül termékeny elbeszélő volt kezdettől fogva. A nyírségi nemesi kúriák életének  dús fantáziájú megrajzolójaként tört fel. Sorra  követték egymást azután történelmi s főkép  kortörténeti regényei és elbeszélései, melyek  korának hovahamarább egyik legkapósabb író­jává tették. Művei egész kis könyvtárra valók.  A főbbek: Üres a fészek és egyéb történetek.  Ifjúság. A víg ember bús meséi. Diákkisasszonyok. Az álmok hőse (rokonának, Krúdy Kál­mánnak tettei a szabadságharcban s az abszolutizmus alatt). A podoliai[sic!] kísértet. Pajkos  Gaálék. A szakállszárítón (elbeszélések). Andráscsik örököse. Nyíri csend. Hét szilvafa (elbeszélések). Esti út (elbeszélések). Szindbád  ifjúsága. Szindbád utazásai. A francia kastély.  De Rouch kapitány csodálatos kalandjai.  A vörös postakocsi. Első szerelem. Palotai álmok, aztán 1915-ből A 42-ős mozsarak című  regény, a következő esztendőből Szindbád feltámadása. Napraforgó. Pesti album. Az útitárs.  A betyár álma. Kleofásné kulcsa és más elbeszélések. Bukfenc. Ál-Petőfi. Rózsa Sándor,  regény. (Az Ujság-ban jelent meg.) Írt az ifjúságnak is, meg egy színdarabot, melyben Zoltánka címmel hozta színre Petőfi özvegyének  és fiának sorsát (a Magyar Színházban adták  elő). Összegyűjtött munkáinak tizenhat kötetes  kiadása 1914-ben indult meg.

 

(Ujság, 1933/108. /máj. 13./ 6. p.)