Betegsége és halála
Ma reggel, az orvosi feltevés
szerint nyolc és
kilenc óra közt halt meg. Szívbeteg ember volt, s ötvenöt évével megrokkant aggastyán
benyomását tette. Betegsége régebbi keletű volt, régóta megbarátkozhatott már
az elmúlás gondolatával. Hat évvel ezelőtt, mikor még margitszigeti kedves
otthonában lakott, egy reggel
eszméletlenül találták ágyában. A szanatóriumban, ahova sietve
szállították el, hetek múlva,
mikor valamennyire újabb erőre kapott, azt mondotta barátainak:
– A halál bizony már
itt volt az ajtóm előtt. De nem
eresztettem be.
Igen, ott állt, de erősen meg is tépte szervezetét.
Tizenöt kilót fogyott abban a betegségében, mely testi leromlásának kezdete
volt.
Fiatalabb korában erős testalkatú ember
volt. Szerette a férfias, csendes
mulatozást, szívesen töltötte baráti körben éjszakáit. De azóta
a nagy betegsége óta, a daliás termet kissé
meghajlott már. Kétszer házasodott meg, második házasságában Rózsa Zsuzsanna volt a felesége. Az utóbbi esztendőben már
nem laktak a Margitszigeten. Óbudára, a Templom-utca 15. számú földszintes ház
négyszobás lakásába
költőztek, ott éltek kislányukkal, Zsuzsikával. A családfőt gondok bántották, az élet komoly anyagi
gondjai. Elmúltak azok az idők, mikor nyugodtan járhatott egy-egy nagyobbszabású elbeszélés, regény gondolatával és
kitervezésével. Mit tehetett mást, kisebb novellák, emlékezések írásával,
egy-egy régi magyar alak egyéniségének, az elmúlt idők jeleneteinek életteljes
megrajzolásával aprózta el tehetségét.
Nem könyvet írt már, hanem a fürgébben folyó kereset módját kereste inkább s az újságoknak dolgozott. Az Ujság olvasói hány kedves írására emlékezhetnek a legutóbbi
időkből is!
Két napja ismét betegeskedett. De tegnap a miniszterelnökség
sajtóosztályán járt s ma reggel a kultuszminisztériumba akart menni. Gondok bántották. A házbér. Kilakoltatás előtt álltak s a
villanyt is kikapcsolták lakásából.
Tegnap este arra kérte a feleségét, hogy keltse fel reggel tíz órakor, hogy a
minisztériumba mehessen. Tíz órára
elkészítették a reggelijét,
egy csésze kakaót, s felesége benyitott a szobájába. Az ablakkal
szemközt, a széles rézágyon,
viaszsárga arccal ott feküdt férje. Arca féloldalra fordulva a
fal felé, szeme nyitva, kezei
összekulcsolva mellén, féltérde felhúzva a paplan alatt, arcán mosoly. Úgy halhatott meg, szenvedés nélkül.
Felesége kétségbeesetten
szaladt át a szomszédba; Boér
Kálmán dr. orvoshoz, ki a családnak
nemcsak orvosa, hanem jóbarátja is volt.
Az orvos nem mond hatott mást, mint azt; hogy Krúdy Gyulán már nincs segítség. Meghalt,
szívbénulásban, talán
két, vagy másfél órával azelőtt. S vigasztalásul csak azt mondhatta meg, hogy szenvedés
nélkül, könnyen halt meg.
Most már megszűnt az aggodalom, a szörnyű bizonyosság
váltotta fel. Az özvegy szabad folyást engedhetett fájdalmának és
kétségbe esésének. A kis Zsuzsikát, atyjának szemefényét hazahívták az
iskolából és sietve adták
hírül a gyászt Krúdy Gyula első házasságából
A Nyírség gyermeke volt Krúdy Gyula, annak a földnek,
melynek poézisét ő tette kedvessé az irodalomban. Nyíregyházán született 1878
október 21-én, s a tanulás évei után
hírlapíró lett. Debreceni, majd nagyváradi lapok munkatársa volt, aztán,
tizennyolcéves korában, budapesti
szerkesztőségek tagja lett. Ugyanakkor
kezdődik pályája a szépirodalomban is. Rendkívül termékeny elbeszélő volt kezdettől
fogva. A nyírségi nemesi kúriák életének dús fantáziájú megrajzolójaként tört fel.
Sorra követték egymást azután történelmi
s főkép
kortörténeti regényei és elbeszélései, melyek korának hovahamarább egyik legkapósabb írójává
tették. Művei egész kis könyvtárra valók.
A főbbek: Üres a fészek és egyéb történetek. Ifjúság. A víg ember bús meséi. Diákkisasszonyok.
Az álmok hőse (rokonának, Krúdy Kálmánnak tettei a szabadságharcban s az abszolutizmus
alatt). A podoliai[sic!] kísértet. Pajkos Gaálék. A szakállszárítón
(elbeszélések). Andráscsik örököse. Nyíri csend. Hét szilvafa (elbeszélések).
Esti út (elbeszélések). Szindbád ifjúsága. Szindbád utazásai. A francia
kastély. De Rouch kapitány csodálatos
kalandjai. A vörös postakocsi. Első
szerelem. Palotai álmok, aztán 1915-ből A 42-ős
mozsarak című regény, a következő
esztendőből Szindbád feltámadása. Napraforgó. Pesti album. Az útitárs. A betyár álma. Kleofásné kulcsa és más elbeszélések.
Bukfenc. Ál-Petőfi. Rózsa Sándor, regény. (Az Ujság-ban jelent meg.) Írt az ifjúságnak is, meg egy színdarabot,
melyben Zoltánka címmel hozta színre Petőfi özvegyének és fiának sorsát (a Magyar Színházban
adták elő). Összegyűjtött munkáinak
tizenhat kötetes
kiadása 1914-ben indult meg.
(Ujság, 1933/108. /máj. 13./ 6. p.)