Egy hiányzó kor regényírója

 

Egypár évtized témája kiesett a magyar irodalomból. Jókai még megfestette, ragyogó romantika-színű palettájából, a 48-as idők, meg az abszolutizmus korának embereit, meg emberfeletti embereit. Utána aztán már csak a fiatalok jöttek, akik – Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, meg a többiek – a maguk má-jának figuráit vázolták fel, a vidéket és Pestet, a bukó dzsentrit és a proletárság felé rohanó városi embert. Az az egész hosszú idő azonban, amely a koronázás és a millennium közé esik, valahogy kimaradt az írók emlékezetéből, csak néha villant bele ebbe a sötéten maradt foltba Eötvös Károlynak egy-egy emlék-torzója.

Ki írta meg Szücs Pátri korát, az „országgyűlési ifjak” e derék utódját, akinek fallstaffos bonomiája pedig évtizedeken keresztül ideálul lebegett az egyetemre kerülő ifjúság előtt. Ki írta meg a Zrínyi-kávéház históriáját, amelynek méla emléke már csak a villamosjegyek egy rejtélyes célkitűzésében vonja meg magát, senki sem tudván, miért jelzi a „Zrínyi” szó a Múzeum körút és Kossuth Lajos utca szögletének torkoló csomópontját. Ki írta meg a „Báthory” életét és halálát, ahonnan felpirosló hajnalokkor, zöld bortól nekihevült ifjak – Koszthák – nekilendültek a „Szent” Kálvin-kútja medencéjének, hogy dologra siető munkások, újságkihordó lányok, dunaparti kofák nagyobb gaudiumára a kút híves habjaiban frissüljenek föl új ivás-tornákra. Ki írta meg a magyar diákságnak azt a romantikus korát, amikor díszkardot vittek Isztambulba Abdul Kérimnek, s a díszvacsorán az egyik hitetlen gyaur-diák, akinek fejébe szállott a dicsőség és a bor gőze, nagy néma búsulásából hirtelen felriadva, szentségtelen kézzel nagyot vágott a padisah combjára, s borízű, recsegő hangon vágta oda neki a sorskérdést:

– No, öreg vaszi, hát sosem iszunk már?

Az éppen kiépülő Sugár út meg a Nagykörút hazug malterpompája fogott le ezekben az évtizedekben minden figyelmet és csodálkozást. Elfelejtették, hogy emberek is mozogtak ezek mögött a Patyomkin-facádok mögött, – két-három évtized lelke veszett bele az amerikanizálódó Pestbe.

Krúdy Gyula az egyetlen, aki felismerte ezeknek az évtizedeknek a lelki finomságait, az artisztikumát, amikor még Andrássy Gyula bodor haja kábította el a főhercegnők mégiscsak emberi szívét, amikor még Podmaniczky Frigyes nem csoszogott, hanem fiatalosan jött-ment a klubok között, mindenkor rejtélyeskedő politikai küldetéseiben; s amikor még Zsoldos Lujza dalaival telt el az ország.

Krúdy Gyula Nagy kópé-ja ismét egyszer teli kézzel merít ebből a kihasználatlan szűz forrásból, a „hiányzó kor”-ból, s abba beleállítva, a negyven esztendős férfi szomorú elhalkulását, elcsendesülését rögzíti le.

*

Új könyveink ezek:

Bíró Lajos: A bazini zsidók (regény)                                                                    20.000.-

Bíró Lajos: Álarcok (színjáték négy felvonásban)                                                      7.000.-

Bíró Lajos: A szerelem iskolája                                                                             1.500.-

Bródy Sándor: A szerelem élettana (stúdiumok)                                                     15.000.-

Déry Tibor: A két nővér                                                                                       1.500.-

Hatvany Lajos: Gyalu grófné (igaz történet, régi időkből)                                           1.500.-

Kabos Ede: Egy óra története                                                                                 1.500.-

Karinthy Frigyes: Két mosoly (tárcák)                                                                      9.000.-

Krúdy Gyula: Nagy kópé (regény)                                                                           5.000.-

Krúdy Gyula: Őszi versenyek                                                                                 1.500.-

Szép Ernő: Vőlegény (három felvonás)                                                                    5.000.-

Szép Ernő: Az isten és János (2-ik kiadás)                                                             1.500.-

Wallace, H. G.: A dadaista fénykép titka (regény)                                                   6.000.-

Wallace H. G.: Szellemek párbaja                                                                        1.600.-

*

[…]

 

(Világ, 1924/160. /augusztus 6./ 4. p.)