A vörös postakocsi
Elmúlt idők szépségeit, színesen gazdag
romantikáját, derűjét és lágy érzelméit dalolja el Krudy Gyula finom és ízléses regénye, A vörös postakocsi, és Esztergályos
János nemzetgyűlési képviselő előadása szerint a zalaegerszegi
internálótáborban egy csendőr megvert volna egy embert azért, mert A vörös postakocsi-t olvasta. Nem
hisszük, hogy irodalmi meggyőződésének valamely elfajultsága lobbantotta volna
fel a zalaegerszegi könnyed erőszak végrehajtóját annyira, hogy kritikai
elfogultságát az olvasón ilyen eszközökkel gyakorolja, sőt sokkal inkább
hisszük, hogy a zalaegerszegi pofon kiutalója nem olvasta A vörös postakocsi-t, és nem is látott belőle egyebet, mint a
címlapját, amikor ítéletében lesújtott az internált fogoly arcára. Ez a
zalaegerszegi pofon mégis – mindig feltételezzük, hogy Esztergályos János képviselő tényállítása megfelel a valóságnak –
elcsattanásával és az utána keletkezett pírral együtt jellegzetes szimbóluma
sok minden olyan ítélkezésnek, amely mindig csak a címlapot nézte és sohasem a
könyvet olvasta.
(Világ, 1924/81. /április 6./1. p. )