A vörös postakocsi

 

Elmúlt idők szépségeit, színesen gazdag romantikáját, derűjét és lágy érzelméit dalolja el Krudy Gyula finom és ízléses regénye, A vörös postakocsi, és Esztergályos János nemzetgyűlési képviselő előadása szerint a zalaegerszegi internálótáborban egy csendőr megvert volna egy embert azért, mert A vörös postakocsi-t olvasta. Nem hisszük, hogy irodalmi meggyőződésének valamely elfajultsága lobbantotta volna fel a zalaegerszegi könnyed erőszak végrehajtóját annyira, hogy kritikai elfogultságát az olvasón ilyen eszközökkel gyakorolja, sőt sokkal inkább hisszük, hogy a zalaegerszegi pofon kiutalója nem olvasta A vörös postakocsi-t, és nem is látott belőle egyebet, mint a címlapját, amikor ítéletében lesújtott az internált fogoly arcára. Ez a zalaegerszegi pofon mégis – mindig feltételezzük, hogy Esztergályos János képviselő tényállítása megfelel a valóságnak – elcsattanásával és az utána keletkezett pírral együtt jellegzetes szimbóluma sok minden olyan ítélkezésnek, amely mindig csak a címlapot nézte és sohasem a könyvet olvasta.

 

(Világ, 1924/81. /április 6./1. p. )