Folyóiratszemle

Írók, kéziratok, emlékek

[…]

Krúdy Gyula kiadatlan műveinek pontos jegyzékét — és egy eddig csak részleteiben ismert, könyv alakban még részleteiben sem szereplő regény, nyomtatásban most először közölt fejezetét — tárja elénk Krúdy Zsuzsa a Szabolcs-Szatmári Szemle legutóbbi számában. Krúdy Zsuzsa megemlíti — többek között — „A Kossuth fiúk, vagy egy nemzeti küzdelem” című regényt, amely az Esti Kurir című napilapban jelent meg 1931-ben, huszonhat folytatásban. („Ehhez tartozik még az újságban sem közölt, kéziratban a birtokomban lévő, s 41 fejezetből álló A Kossuth fiúk, történelmi körkép és a Kossuth fiúk Ferenc József fényében és árnyékában.”)

A folyóiratban közölt regény-fejezet —, amelynek „Egy nő, aki önzetlenül szeret...” a címe — abból a Budapest vőlegénye című, teljesen össze nem csiszolt regényből való, amelynek Podmaniczky Frigyes a hőse. A munkára —, amelynek fejezetei (néhány kéziratban maradt fejezet kivételével) „széjjelszórtan, a legkülönbözőbb újságokban, folyóiratokban jelentek meg” — Podmaniczky hátrahagyott írásai ihlették az írót. Krúdy Gyula maga írja, hogy az 1824-ben született — nevezetes pofaszakállat és mindig pepita öltönyt viselő — Podmaniczky iratait „halálát érezvén közeledni, a Nemzeti Múzeum könyvtárára bízta, azzal a kikötéssel, hogy a lepecsételt csomagot születésének századik évfordulóján, születésnapján bontsa fel az a valaki, aki netán kíváncsi volna a lepecsételt iratcsomag tartalmára. Én körülbelül egy hónappal később jelentkeztem az ,öreg báró’ századik születésnapjánál: mégpedig Supka Géza doktor úr figyelmeztetésére. Tíz vagy tizenkét kötetnyi kézirat volt itt. Tanulságos élete volt...”

A finom humorú, „krúdys” bájú fejezetnek különben egy Eliz nevű, kicsit már öregedő gazdaasszony a hősnője, akinek két másik, a múlt ködeiből felbukkanó Elizzel kell megküzdenie a betegségében a Margitszigetre költöző „Öreg báró”-ért.

Krúdy gyöngédnek tűnő Podmaniczky-ábrázolása mögött — ha jobban odafigyelünk — irónia van. Ha nem is az a düh, amellyel Vajda János írta le annak idején a 48-asból a kiegyezés trombitásává átálló magyar nemesuraknak Podmaniczky Frigyesben oly jellemzően sűrített típusát. [...]

A[ntal]. G[ábor].

(Magyar Nemzet, 1970/7. /január 9./ 4. p.)