Folyóiratszemle

Írók, kéziratok, emlékek

 

[…]

Krúdy Gyula kiadatlan mű­veinek pontos jegyzékét — és egy eddig csak részletei­ben ismert, könyv alakban még részleteiben sem sze­replő regény, nyomtatásban most először közölt fejezetét — tárja elénk Krúdy Zsuzsa a Szabolcs-Szatmári Szemle legutóbbi számában. Krúdy Zsuzsa megemlíti — többek között — „A Kossuth fiúk, vagy egy nemzeti küzdelem” című regényt, amely az Esti Kurir című napilapban jelent meg 1931-ben, huszonhat foly­tatásban. („Ehhez tartozik még az újságban sem közölt, kéz­iratban a birtokomban lévő, s 41 fejezetből álló A Kossuth fiúk, történelmi körkép és a Kossuth fiúk Ferenc József fényében és árnyékában.”)

A folyóiratban közölt re­gény-fejezet —, amelynek „Egy nő, aki önzetlenül sze­ret...” a címe — abból a Budapest vőlegénye című, teljesen össze nem csiszolt regényből való, amelynek Podmaniczky Frigyes a hőse. A munkára —, amelynek fejezetei (néhány kéziratban maradt fejezet kivételével) „széjjelszórtan, a legkülönbö­zőbb újságokban, folyóiratok­ban jelentek meg” — Pod­maniczky hátrahagyott írásai ihlették az írót. Krúdy Gyula maga írja, hogy az 1824-ben született — nevezetes pofa­szakállat és mindig pepita öltönyt viselő — Podma­niczky iratait „halálát érez­vén közeledni, a Nemzeti Mú­zeum könyvtárára bízta, az­zal a kikötéssel, hogy a le­pecsételt csomagot születésé­nek századik évfordulóján, születésnapján bontsa fel az a valaki, aki netán kíváncsi volna a lepecsételt iratcso­mag tartalmára. Én körülbe­lül egy hónappal később je­lentkeztem az ,öreg báró’ szá­zadik születésnapjánál: mégpedig Supka Géza doktor úr figyelmeztetésére. Tíz vagy tizenkét kötetnyi kézirat volt itt. Tanulságos élete volt...”

A finom humorú, „krúdys” bájú fejezetnek különben egy Eliz nevű, kicsit már öregedő gazdaasszony a hősnője, akinek két másik, a múlt ködeiből felbukkanó Elizzel kell megküzdenie a betegségében a Margitszigetre költöző „Öreg báró”-ért.

Krúdy gyöngédnek tűnő Podmaniczky-ábrázolása mö­gött — ha jobban odafigye­lünk — irónia van. Ha nem is az a düh, amellyel Vajda János írta le annak idején a 48-asból a kiegyezés trom­bitásává átálló magyar ne­mesuraknak Podmaniczky Fri­gyesben oly jellemzően sűrí­tett típusát. [...]

A[ntal]. G[ábor].

 

(Magyar Nemzet, 1970/7. /január 9./ 4. p.)