BEVEZETŐ
Három
szerző négy rövid színpadi munkáját mutatjuk be, három egymástól élesen eltérő
pálya állomásai futnak össze ebben a kis kötetben. Krúdy Gyula nevéhez nem szokták hozzátársítani a
színpadot, és arra, hogy mint annyi pompás fantázia, az övé is a rivalda
lámpáinál kapott lángra, többnyire nem gondolunk. Hevesi Sándor emlékezete
leginkább a színháztudományé, kritikusi és dramaturgi működését sem borítja
még por, de mint színpadi szerzőt már utolérte a feledés. Gábor Andor vérbeli
és elsődlegesen színpadi szerző volt, igaz, jóval sokoldalúbb annál, amit
hajdani zajos sikereinek felújításai tükröznek. Az a Gábor Andor, aki e két
egyfelvonásosban megszólal, teljesen ismeretlen és csaknem nyomtalan.
Krúdy
Gyula Kárpáti kalandja az Új Színpad számára készült (1912). Merész és nagyon
rövid életű irodalmi vállalkozás volt ez, dacos kihívása a rendőri önkénnyel
megfojtott Thália sorsának. Ehhez a kisszínpadhoz akarták vonzani az egész ifjú
magyar irodalmat, mely a Nyugat köré tömörülve, a baloldali lapok hasábjain, a
szellemi élet előretolt hadállásaiban már meghirdette a rohamot az ásatag és
provinciális magyarkodás ellen. A sok áldozatot követelő háborúnak egyik
impozáns csatatere a színpad volt, a festett világ, innét visszhangoztak prófétikus erővel Bródy Sándornak, a Dada írójának szavai is.
A
küzdelem élvonalába zárkózott fel az Új Színpad, ezért
kellett alig féléves működés után bezárnia kapuit, nem bírta el az
üzletszínházak versenyét. Ám az egyfelvonásos műfaja, melynek első drámai
otthona ez a vállalkozás volt, életképesnek bizonyult. Krúdy műve – akár
a színház sok más produkciója – a
kamarajáték megújuló erejét hirdette.
[...]
(Gábor A., Krúdy,
Mikszáth: Egyfelvonásosok.
Bp. 1960, Gondolat. /Játékszín 21./ 3-4. p.)