BEVEZETŐ

 

Három szerző négy rövid színpadi munkáját mutatjuk be, három egymástól élesen eltérő pálya állomásai futnak össze ebben a kis kötetben. Krúdy Gyula nevéhez nem szokták hozzátársítani a színpadot, és arra, hogy mint annyi pompás fantázia, az övé is a rivalda lámpáinál kapott lángra, többnyire nem gondolunk. Hevesi Sán­dor emlékezete leginkább a színháztudományé, kri­tikusi és dramaturgi működését sem borítja még por, de mint színpadi szerzőt már utolérte a feledés. Gábor Andor vérbeli és elsődlegesen színpadi szerző volt, igaz, jóval sokoldalúbb annál, amit hajdani zajos sikereinek felújításai tükröznek. Az a Gábor Andor, aki e két egyfelvonásosban megszólal, teljesen isme­retlen és csaknem nyomtalan.

Krúdy Gyula Kárpáti kalandja az Új Színpad számára készült (1912). Merész és nagyon rövid életű irodalmi vállalkozás volt ez, dacos kihívása a rendőri önkénnyel megfojtott Thália sorsának. Ehhez a kisszínpadhoz akarták vonzani az egész ifjú magyar iro­dalmat, mely a Nyugat köré tömörülve, a baloldali lapok hasábjain, a szellemi élet előretolt hadállásai­ban már meghirdette a rohamot az ásatag és provin­ciális magyarkodás ellen. A sok áldozatot követelő háborúnak egyik impozáns csatatere a színpad volt, a festett világ, innét visszhangoztak prófétikus erővel Bródy Sándornak, a Dada írójának szavai is.

A küzdelem élvonalába zárkózott fel az Új Színpad, ezért kellett alig féléves működés után bezárnia ka­puit, nem bírta el az üzletszínházak versenyét. Ám az egyfelvonásos műfaja, melynek első drámai otthona ez a vállalkozás volt, életképesnek bizonyult. Krúdy műveakár a színház sok más produkciójaa kamarajáték megújuló erejét hirdette.

[...]

 

(Gábor A., Krúdy, Mikszáth: Egyfelvonásosok.
Bp. 1960, Gondolat. /Játékszín 21./ 3-4. p.)