KRÚDY VILÁGA

 

Harminc éve távozott közülünk Krúdy Gyula, és 85 éve látta meg 9 gyermekes nyírségi család elsőszülött­jeként a napvilágot: e kettős évforduló alkalmából Krúdy világa címmel 500 oldalas emlékkönyvet ad ki a Szabó Ervin Könyvtár, melynek melléktermékeként szép és gazdag kiállítás nyílt meg a könyvtár előcsar­nokában. Az emlékkönyv egyik fejezete – Kései be­szélgetések Krúdy Gyuláról – érdekes, új módszerrel készült. Tóbiás Áron (az emlékköny szerkesztője) kis magnetofonjával végiglátogatta az író 80 kortársát – hozzátartozókat, barátokat, köztük első, podolini sze­relmét is –, s emlékezéseiket több száz kilométernyi szalagra rögzítve az élőszó közvetlenségével szólaltatta meg. A kiállításon láthatók a szalagról diktált vallo­mások kefelevonatai, de megelevenedik Krúdy messze­tűnt élete és kora is. Fényképek sora beszél a család­ról, látjuk a 48-as honvédkapitány nagyapát, a honvéd menház későbbi parancsnokát nagyszakállú öreg har­cosai között, kiknek emlékei oly termékenyítően hatot­tak a kisfiúra; életre kel a „Boldogult úrfi kor” a podolini diákélet; aztán a munka esztendei jönnek: a régi hírlapok serege Krúdy cikkeivel, s a róla szóló kriti­kákkal; külön szekrényben könyvei első kiadásai, má­sikban a felszabadulás óta újra megjelentek; köztük az íróasztal, melyen csodálatos álomszerű világa szü­letett, a toll, mellyel megformálta Szindbádot, jellegze­tes színeivel életre keltette a népünk emlékezetében élő múltat, s megörökítette korának, a század első har­madának figuráit, érzéseit és hangulatait. Látjuk őt gyermekei körében, s családi ebéden az óbudai udvar diófája alatt, s végül a sírját; olvassuk fia emlékezé­sét utolsó napjáról, s búcsúzóul Móricz Zsigmond meg­rendítő nekrológját. Fényből és aranyfüstből szőtt írá­sokat teremtő élete tárul fel a képek, újságok, könyvek e gyűjteményéből, mely kis terjedelmében is oly gaz­dag, hogy a látogatók – a vendégkönyv tanúsága sze­rint – kérik: bár kapna e kiállítás állandó jelleggel helyet az irodalmi múzeumban. (B. É.)

 

(Könyvtáros, 1963/6. /június/ 363. p.)