KRÚDY VILÁGA
Harminc éve távozott közülünk Krúdy Gyula, és 85 éve látta
meg 9 gyermekes nyírségi család elsőszülöttjeként a napvilágot: e kettős
évforduló alkalmából Krúdy világa címmel 500 oldalas emlékkönyvet ad ki a Szabó
Ervin Könyvtár, melynek melléktermékeként szép és gazdag kiállítás nyílt meg a
könyvtár előcsarnokában. Az emlékkönyv egyik fejezete – Kései beszélgetések
Krúdy Gyuláról – érdekes, új módszerrel készült. Tóbiás Áron (az emlékköny szerkesztője) kis magnetofonjával végiglátogatta
az író 80 kortársát – hozzátartozókat, barátokat, köztük első, podolini szerelmét is –, s emlékezéseiket több száz
kilométernyi szalagra rögzítve az élőszó közvetlenségével szólaltatta meg. A
kiállításon láthatók a szalagról diktált vallomások kefelevonatai, de
megelevenedik Krúdy messzetűnt élete és kora is.
Fényképek sora beszél a családról, látjuk a 48-as honvédkapitány nagyapát, a
honvéd menház későbbi parancsnokát nagyszakállú öreg harcosai között, kiknek
emlékei oly termékenyítően hatottak a kisfiúra; életre kel a „Boldogult úrfi
kor” a podolini diákélet; aztán a munka esztendei
jönnek: a régi hírlapok serege Krúdy cikkeivel, s a róla szóló kritikákkal;
külön szekrényben könyvei első kiadásai, másikban a felszabadulás óta újra
megjelentek; köztük az íróasztal, melyen csodálatos álomszerű világa született,
a toll, mellyel megformálta Szindbádot, jellegzetes színeivel életre keltette
a népünk emlékezetében élő múltat, s megörökítette korának, a század első harmadának
figuráit, érzéseit és hangulatait. Látjuk őt gyermekei körében, s családi
ebéden az óbudai udvar diófája alatt, s végül a sírját; olvassuk fia emlékezését
utolsó napjáról, s búcsúzóul Móricz Zsigmond megrendítő nekrológját. Fényből
és aranyfüstből szőtt írásokat teremtő élete tárul fel a képek, újságok,
könyvek e gyűjteményéből, mely kis terjedelmében is oly gazdag, hogy a
látogatók – a vendégkönyv tanúsága szerint – kérik: bár kapna e kiállítás
állandó jelleggel helyet az irodalmi múzeumban. (B. É.)
(Könyvtáros, 1963/6.
/június/ 363. p.)