REGÉNYÍRÓBÓL — REGÉNYHŐS

 

Életrajzi regény készül Krúdy Gyuláról, századunk egyik legkiválóbb írójáról. Krúdy Zsuzsa, az író leánya kezdett ehhez a nagy és érdekes feladathoz. Személyes élményei, a birtokában levő sok dokumen­tum, a még élő kortársak visszaemlékezései és Krúdy élete munkája adják művéhez a nyersanyagot.

Krúdy Zsuzsa, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókvezetője, soha nem készült arra, hogy apja példájára az írói hiva­tást válassza. Most sem azzal a gondolat­tal kezdett munkához, hogy azzal egy írói pálya első eredményét adja majd az olvasó kezébe.

— József Jolán és Móricz Virág mun­kái figyelmeztettek arra — mondja —, hogy kötelességem megírni azt, amit apámról tudok. Huszonkét éve halt meg Krúdy Gyula. És mivel senki nem vállal­kozott eddig arra, hogy az irodalomtörté­net, valamint az édesapám írásait tisztelő olvasók számára összefüggően megmu­tassa az ő életének, sorsának jellemző és fontos állomásait, magam próbálkozom meg vele. Bízom abban, hogy egyúttal si­kerül szétoszlatnom azokat a felelőtlen hí­reszteléseket, amelyeket édesapám életé­ről, összefoglaló életrajzi mű híján, a száj­hagyomány hordoz.

Ennyit vall szándékáról Krúdy Zsuzsa.

Amit a továbbiakban elmond, az már arra utal, hogy az eddig összegyűjtött anyag közlése nemcsak hasznos lesz, ha­nem ugyanúgy bővelkedik majd roman­tikus fordulatokban, mint Krúdy regé­nyei.

Krúdy Gyula olyan érdekes körülmé­nyek között került be irodalmi életünkbe, mint rajta kívül talán senki. 17 esztendős volt és a nyíregyházi gimnázium tanulója — de már országos lapok ismert nevű tudósítója, hiszen 13 éves kora óta írt —, amikor levélben felajánlották néki a Deb­receni Ellenőr című lap segédszerkesztői állását. Az ifjú lóháton szökött meg Nyír­egyházáról és valóban »belovagolt« az iro­dalmi dicsőségbe.

Életének 55 esztendejéből 42 az alkotás szenvedélyes lázában telt el.

Szinte példátlan az az áradó bőség, amellyel évtizedeken át nem lankadó gazdagsággal ontotta regényeit, novel­láit, újságcikkeit. Ehhez a gazdagsághoz talán csak Jókai és a későbbiek közül Mó­ricz Zsigmond mérhető.

Az írónak életében több mint százhúsz kötete jelent meg. Nemcsak alkotókedve, hanem egész életében rendezetlen anyagi körülményei is kényszerítették, hogy ilyen hallatlan munkairamban rója egymás után a legújabb kor magyar irodalmának leg­varázslatosabb zengésű mondatait. Kozocsa Sándor, a neves bibliográfus szerint Krúdynak több mint kétezer novelláját közölték a legkülönbözőbb lapok. Könyv­alakban ki nem adott, csak folytatások­ban közölt regényeinek száma is körül­belül huszonötre tehető.

— Azt híresztelték édesapámról — mondja Krúdy Zsuzsa —, hogy egész éle­tét kocsmákban, a lóversenyen, vagy a Fészek Klub kártyaasztalai mellett töl­tötte. Családtagjai, de barátai is tudják, hogy ez nem így volt. Viszont ezeknek a híreknek terjesztőit ennek a rendkívüli termékenységnek kellett volna meggyőzni arról, hogy édesapám a kor legszorgalma­sabb, legrendszeresebben dolgozó emberei közé tartozott.

A művek nagy sokasága egyszerre je­lent segítséget is, nehézséget is a Krúdy-életrajz írójának. Segítséget, mert Krúdy Gyula mindent megírt, ami csak életében történt vele. A Krúdy-életrajz legmegbíz­hatóbb és leggazdagabb forrása maga a Krúdy-életmű. De nehézséget is jelent, mert hallatlanul nagy anyagot kell át­tanulmányoznia a szerzőnek Krúdy jófor­mán az ország valamennyi lapjába írt. Igen sokszor »Rezeda«, »Szigeti remete«, »Szigeti harkály« és más álneveken. Az állandó pénzgondok arra szorították, hegy a legjelentéktelenebb lapocskák igényét is kiszolgálja. Krúdy Zsuzsa birtokában van egy levél, amelyben a már országos nevű író a »Tűzhely« című, jelentéktelen folyóirat ócska szerkesztőjének volt kény­telen felajánlani írását közlésre.

Az író leánya komoly támogatást kap munkájához. A fővárosi tanács heti egy kutatónapot engedélyezett számára, ami­kor a Krúdy-dokumentumok összegyűjté­sével foglalkozhatik. Hatvány Lajos, aki teljes levelezését a Tudományos Akadé­miára hagyta azzal a kikötéssel, hogy fel­dolgozását csak halála után kezelhetik meg, intézkedett, hogy a Krúdyval kap­csolatos anyagot szabadítsák fel a tilalom alól, Kozocsa Sándor, aki több mint tíz éve foglalkozik Krúdy életművének fel­dolgozásával, sok hasznos tanácsot ad Krúdy Zsuzsának. Dr. Méreyné Juhász Margit igen sok eredeti gyűjtésű anyagot, azonkívül cikk-katalógust bocsátott ren­delkezésére a készülő munkához.

Ideje is, hogy megjelenjék a Krúdy-életregény! Bizonyosan ez is segít majd az író munkássága tudományos értékelé­sében. Hiszen még az általános gimnáziu­mok harmadik osztálya számára kiadott tankönyv is elsősorban ezt tartja fontos­nak megemlíteni róla: »műve azt igye­kezett bizonyítani, hogy az emberiség leg­nagyobb értéke az elmúlás.«

Általában kevés szó esik arról, hogy Krúdy bátran és élesen bírálta azt a tár­sadalmat, amelyben élt. Hogy ujjongva, ilyen vallomással köszöntötte az 1918-es proletárforradalmat: »Új történelmet kell írni... Az új történelem a leleplezések könyve... Királyszobrokat kell ledöntenünk, hogy meglássuk, hogy mennyi a fű­részpor odabenn; denevérekkel teli tor­nyot kell megvilágítani, hol esetleg szá­zadok óta megláncolva senyved az igaz­ság: tegnapi nemzeti ideálok fogantatása felett kell szétbontani a mennyezetes ágyat... Gyötrelmesebb nem lelhetett az élet, mint volt. A viszontagságok, ame­lyeken az új ember keresztülrágódik, az erdők sűrűje, majd egykor emlékké vál­nak., A vándor csodálkozva néz vissza a hegycsúcsról, a meredélyről, amelyen föl­hatolt...«

 

Krúdy Gyula keze írása

Krúdy Zsuzsa otthonában
édesapja életregényén dolgozik

 

(Nádor Ilona felv.)

 

Készül a munka, amely végigvezet ben­nünket a nagy álmodozó és tiszta ember életének regényes útján. Most már nem Szindbáddal, hanem az élet titkait, sor­sok szövevényeit bogozgató Krúdy Gyulá­val indulunk el a Nyírség és Podolin, pesti szerkesztőségek és leánderes budai udvarok megszámlálhatatlanul sok írásból emlékezetes tájaira.

Azzal az érdeklődéssel várjuk a művet, amelyet még maga Krúdy váltott ki a könyvet szerető, szépet becsülő, igazságra vágyó Magyarországból.

Bajor Nagy Ernő

 

(Nők Lapja, 1955/1. /január 6./ 10. p.)