REGÉNYÍRÓBÓL — REGÉNYHŐS
Életrajzi regény készül Krúdy Gyuláról,
századunk egyik legkiválóbb írójáról. Krúdy Zsuzsa, az író leánya kezdett ehhez
a nagy és érdekes feladathoz. Személyes élményei, a birtokában levő sok dokumentum,
a még élő kortársak visszaemlékezései és Krúdy élete munkája adják
művéhez a nyersanyagot.
Krúdy Zsuzsa, a Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár fiókvezetője, soha nem készült arra, hogy apja példájára az írói hivatást
válassza. Most sem azzal a gondolattal kezdett munkához, hogy azzal egy írói
pálya első eredményét adja majd az olvasó kezébe.
— József Jolán és Móricz Virág munkái
figyelmeztettek arra — mondja —, hogy kötelességem megírni azt, amit apámról
tudok. Huszonkét éve halt meg Krúdy Gyula.
És mivel senki nem vállalkozott eddig arra, hogy
az irodalomtörténet, valamint az édesapám írásait tisztelő olvasók számára
összefüggően megmutassa az ő életének, sorsának jellemző és fontos állomásait, magam
próbálkozom meg vele. Bízom abban, hogy egyúttal sikerül szétoszlatnom azokat
a felelőtlen híreszteléseket, amelyeket édesapám életéről, összefoglaló
életrajzi mű híján, a szájhagyomány hordoz.
Ennyit vall szándékáról Krúdy Zsuzsa.
Amit a továbbiakban elmond, az már arra
utal, hogy az eddig összegyűjtött anyag közlése nemcsak hasznos lesz, hanem
ugyanúgy bővelkedik majd romantikus fordulatokban, mint Krúdy regényei.
Krúdy Gyula olyan érdekes körülmények
között került be irodalmi életünkbe, mint rajta kívül talán senki. 17 esztendős
volt és a nyíregyházi gimnázium tanulója — de már országos lapok
ismert nevű tudósítója, hiszen 13 éves kora óta írt —, amikor levélben
felajánlották néki a Debreceni Ellenőr című lap segédszerkesztői állását. Az
ifjú lóháton szökött meg Nyíregyházáról és valóban »belovagolt« az irodalmi
dicsőségbe.
Életének 55 esztendejéből 42 az alkotás
szenvedélyes lázában telt el.
Szinte példátlan az az áradó bőség,
amellyel évtizedeken át nem lankadó gazdagsággal ontotta regényeit, novelláit,
újságcikkeit. Ehhez a gazdagsághoz talán csak Jókai és a későbbiek közül Móricz
Zsigmond mérhető.
Az írónak életében több mint százhúsz
kötete jelent meg. Nemcsak alkotókedve, hanem egész életében rendezetlen anyagi
körülményei is kényszerítették, hogy ilyen hallatlan munkairamban rója egymás
után a legújabb kor magyar irodalmának legvarázslatosabb zengésű mondatait.
Kozocsa Sándor, a neves bibliográfus szerint Krúdynak több mint kétezer
novelláját közölték a legkülönbözőbb lapok. Könyvalakban ki nem adott, csak
folytatásokban közölt regényeinek száma is körülbelül huszonötre tehető.
— Azt híresztelték édesapámról — mondja
Krúdy Zsuzsa —, hogy egész életét kocsmákban, a lóversenyen, vagy a Fészek
Klub kártyaasztalai mellett töltötte. Családtagjai, de barátai is tudják, hogy
ez nem így volt. Viszont ezeknek a híreknek terjesztőit ennek a rendkívüli
termékenységnek kellett volna meggyőzni arról, hogy édesapám a kor legszorgalmasabb,
legrendszeresebben dolgozó emberei közé tartozott.
A művek nagy sokasága egyszerre jelent
segítséget is, nehézséget is a Krúdy-életrajz írójának. Segítséget, mert Krúdy Gyula mindent
megírt, ami csak életében történt vele. A Krúdy-életrajz legmegbízhatóbb és
leggazdagabb forrása maga a Krúdy-életmű. De nehézséget is jelent, mert
hallatlanul nagy anyagot kell áttanulmányoznia a szerzőnek Krúdy jóformán az ország
valamennyi lapjába írt. Igen sokszor »Rezeda«, »Szigeti remete«, »Szigeti
harkály« és más álneveken. Az állandó pénzgondok arra szorították, hegy a
legjelentéktelenebb lapocskák igényét is kiszolgálja. Krúdy Zsuzsa birtokában
van egy levél, amelyben a már országos nevű író a »Tűzhely« című, jelentéktelen
folyóirat ócska szerkesztőjének volt kénytelen felajánlani írását közlésre.
Az író leánya komoly támogatást kap
munkájához. A fővárosi tanács heti egy kutatónapot engedélyezett számára, amikor
a Krúdy-dokumentumok összegyűjtésével foglalkozhatik. Hatvány Lajos, aki
teljes levelezését a Tudományos Akadémiára hagyta azzal a kikötéssel, hogy feldolgozását
csak halála után kezelhetik meg, intézkedett, hogy a Krúdyval kapcsolatos
anyagot szabadítsák fel a tilalom alól, Kozocsa Sándor, aki több mint tíz éve
foglalkozik Krúdy életművének feldolgozásával, sok hasznos tanácsot ad Krúdy
Zsuzsának. Dr. Méreyné Juhász Margit igen sok eredeti gyűjtésű anyagot,
azonkívül cikk-katalógust bocsátott rendelkezésére a készülő munkához.
Ideje is, hogy megjelenjék a
Krúdy-életregény! Bizonyosan ez is segít majd az író munkássága tudományos
értékelésében. Hiszen még az általános gimnáziumok harmadik osztálya számára
kiadott tankönyv is elsősorban ezt tartja fontosnak megemlíteni róla: »műve
azt igyekezett bizonyítani, hogy az emberiség legnagyobb értéke az elmúlás.«
Általában kevés szó esik arról, hogy
Krúdy bátran és élesen bírálta azt a társadalmat, amelyben élt. Hogy ujjongva,
ilyen vallomással köszöntötte az 1918-es proletárforradalmat: »Új történelmet
kell írni... Az új történelem a leleplezések könyve... Királyszobrokat kell
ledöntenünk, hogy meglássuk, hogy mennyi a fűrészpor odabenn; denevérekkel
teli tornyot kell megvilágítani, hol esetleg századok óta megláncolva senyved
az igazság: tegnapi nemzeti ideálok fogantatása felett kell szétbontani a
mennyezetes ágyat... Gyötrelmesebb nem lelhetett az élet, mint volt. A
viszontagságok, amelyeken az új ember keresztülrágódik, az erdők sűrűje, majd
egykor emlékké válnak., A vándor csodálkozva néz vissza a hegycsúcsról, a
meredélyről, amelyen fölhatolt...«
|
|
Krúdy Gyula keze írása |
Krúdy Zsuzsa otthonában |
|
(Nádor Ilona felv.) |
Készül a munka, amely végigvezet bennünket
a nagy álmodozó és tiszta ember életének regényes útján. Most már nem
Szindbáddal, hanem az élet titkait, sorsok szövevényeit bogozgató Krúdy Gyulával
indulunk el a Nyírség és Podolin, pesti szerkesztőségek és leánderes budai
udvarok megszámlálhatatlanul sok írásból emlékezetes tájaira.
Azzal az érdeklődéssel várjuk a művet,
amelyet még maga Krúdy váltott ki a könyvet szerető, szépet becsülő, igazságra
vágyó Magyarországból.
Bajor Nagy Ernő
(Nők Lapja, 1955/1. /január 6./ 10. p.)