Krúdy Gyula regényei
Megjelent az író műveinek
gyűjteményes kiadása tíz kötetben
Vajon mi a titka Krúdy
Gyula népszerűségének? A kérdés így vetődik föl, mert Krúdy Gyula ma egyike a
legnépszerűbb íróknak;
regényeit különös érdeklődéssel olvassa a közönség; legtöbbje
számos kiadás után is teljesen elfogyott; antikvárboltosoknál is csak feláron
kapható és kölcsönkönyvtárakban már szétporladt a sok forgatástól. Az írók
népszerűségét ma leginkább a színpadi siker növeli, a diadalnak ezért a
formájáért nem is igen indult harcba; inkább híven és kitartóan megmaradt
szerelmesénél: a regénynél. A műfajhálás is maradt ezért: Krúdy ma az egész
magyar olvasóközönség írója, egyszerre a városé és a falué, s ami szokatlan:
férfiaké s asszonyoké egyformán. Ma, amikor az egymást váltó nemzedékek között
akkora a különbség világnézetben, erkölcsi fölfogásban, hitben és elgondolásban,
művészete egyformán érdekli az apák nemzedékét és a fiúkét. Krúdy Gyula azok
közül a kivételes írók közül való, akik mindenki számára írnak.
Ez lenne talán titka népszerűségének? Az talán, hogy az
író igyekezik letompítani tehetségét a legszélesebb körű ízlés számára? Aligha.
Hiszen Krúdy Gyula egészművészetéről semmi sem idegenebb, mint a köznapiság.
Nemcsak stílusában arisztokratikus, de regényeinek elgondolásában,
meseszövéseiben és alakjainak megválogatásában sem gondol soha arra, hogy különösen
izgassa az idegeket és korbácsolja a szenvedelmet. Nem táncol tüzes kánkánt,
még csak vérpezsdülő csárdást sem rop: inkább finoman és elegánsan francia
négyest rendez. Mindez éppen népszerűsége ellen szólana; ma már a kánkán
helyett sokszor hastánc is járja az irodalomban, avagy a csárdás helyett –
meztelen bál. Mi tehát a Krúdy Gyula titka? Miét olvassák annyian regényeit és miét fogy el azokból egyik kiadás a másik után?
Azért, mert Krúdy Gyula, azt írta itt meg harminc
esztendős írói pályája alatt regényében, ami örökéletű, halhatatlan és
maradandó, egyszerűen azért, mert tovatűnt. Krúdy Gyula harminc esztendőn át
feljegyezte mindazt, ami neki kedves volt, feljegyezte az emberi arcokat s
alakokat, meg örökítette az emberi hangokat, amelyek mellette elsuhantak, mindezt pedig cselekedte az igazi történeti regényírónak
tárgyilagosságával, józanságával s mégis romantikus hajlamosságával. Így
történt azután, hogy Krúdy Gyula regényei, amelyek
társadalmi regényeknek születtek, az olvasó lelkében a századforduló eposzának
énekeivé formálódnak, történeti regényekké a közelmúltból, amely már olyan
régen elmúlott s annyira távol esett tőlünk, hogy a szívünk fáj utána...
Szindbád egyik kedves hőse Krúdy Gyulának, az örök utazó,
aki sohasem találja igazán helyét ott, ahová éppen érkezik. Szindbádok
vagyunk mi valamennyien most itt; egyikünkből eltűnt a múlt s ezért álmodjuk
vissza, másikunk számára sivár és ígérettelen a jövendő s így vágyakozik a
tegnap után. A Zeppelin már hasítja a levegőeget, autók száguldoznak az
országúton, ó, de az emberek mégis szeretnének a vörös postakocsin járni, avagy
hallgatni, hogy egy elhagyott házban éji dalt játszik valaki gordonkán s a csillagsugáros estben magasan kiáltanak a vadludak... Mentől inkább ősziszapba ragad az életünk, annál inkább
sóvárgunk a napfény után, amikor még azzal a hittel néztük az aranyfácán
repülését, hogy utána indulhatunk.
Így lett élmény Krúdy Gyula regényírása az egyik nemzedék
számára: emlékek fölnyitója és ébren tartója s így lett a legszebb mesemondás
az új nemzedéknek: káprázatos, színes, különösen érdekes nekibúsulásban és
nekirugaszkodásban, dacban és nemtörődömségben, szerelemben és léhaságban,
mámorban és lemondásban gazdag világ képe. Krúdy Gyula
regényeiben különös és érdekes emberek lépnek elénk s még náluk is különösebb
asszonyok; hősök és züllött férfiak, ál-Petőfikés lóversenyjátékosok, álmodozó
mágnások és gőgös költők; egyszer a velszi herceg körül szövődik a történet, máskor a híres és
szerencsés dzsentri alakja körül: magyar vidékeken járunk, amelyekért a szívünk
vérzik, avagy a régi Pest utcáin, ahol még a bérkocsi lefüggönyözött ablakai
mögé kandikál a kíváncsi tekintet és a város pletykája: mindez pedig csudásan
érdekes történeteket idéz fölszámunkra, elbűvölő meséket, amelyeket hajnalig is
el tudunk hallgatni és soha meg nem ununk.
Nagy dolog
az: soha unalmasnak nem lenni. Patikában nem árulják, javasasszonyok nem
kotyvasztják a bűvös-szerét. Márpedig minden mesemondónak, elbeszélőnek és
regényírónak ettől függ a sorsa a közönség előtt. Krúdy Gyula ismerője e
rejtélynek; akárhogyan is keveri a történetet, az alakokat, a kort, a
jellemeket, a színt és a hangulatot, mindig érdekes és lebilincselő. Most,
amikor egyszerre tíz kötettel lép a közönség elé, legjobb és legnépszerűbb
regényeinek gyűjteményes kiadásával, egyszerre kibontakozik művészetének ereje
és tehetségének értéke: az igazi regényíró páratlan elbeszélő tehetsége. A tíz
kötetben tizenkét regény: hány estére is elegendő, hogy olvassuk
s hogy azután megint csak újra kezdjük? Mert Krúdy Gyula az a regényíró, akinek
könyvét egy ültőhelyben kell elolvasni, hogy azután megint csak, újból és újból
elővegyük, elolvassuk, mindenkinek ajánljuk, akinek csak jó órákat, örömet és
kedvet akarunk szerezni. Krúdy Gyula műveinek új tízkötetes kiadása, ez a szép, finom és igazán nemes kiállítású
gyűjtemény, egyik újabb példája a magyar könyvkiadás s kivált az Athenaeum
ízlésének és gondosságának, olyan könyveket juttat a magyar házakba, amelyeknek
sehol sem lesz sok pihenésük. Kézről-kézre fognak járni ezek a kötetek, amint
az eddigi Krúdy-könyvek mind, mert ugyan ki tudná kivonni magát ennek az írónak
bűbája alól? Ki ne követné Szindbád útját s ki ne
kapaszkodnék föl a vörös postakocsi saroglyájába, hogy elinduljon a legszebb
álmok s a legdrágább emlékek örök országútjára? Jobb társaságban utazni Krúdy
Gyuláénál aligha is lehet.
Balassa József.
(Magyarország, 1928/244. /október 26./ 10. p.)