Krúdy Gyula regényei

Megjelent az író műveinek gyűjteményes kiadása tíz kötetben

 

Vajon mi a titka Krúdy Gyula népszerűségének? A kérdés így vetődik föl, mert Krúdy Gyula ma egyike a legnépszerűbb íróknak;  regényeit különös érdeklődéssel olvassa a közönség; legtöbbje számos kiadás után is teljesen elfogyott; antikvárboltosoknál is csak feláron kapható és kölcsönkönyvtárakban már szétporladt a sok forgatástól. Az írók népszerűségét ma leginkább a színpadi siker növeli, a diadalnak ezért a formájáért nem is igen indult harcba; inkább híven és kitartóan megmaradt szerelmesénél: a regénynél. A műfajhálás is maradt ezért: Krúdy ma az egész magyar olvasóközönség írója, egyszerre a városé és a falué, s ami szokatlan: férfiaké s asszonyoké egyformán. Ma, amikor az egymást váltó nemzedékek között akkora a különbség világnézetben, erkölcsi fölfogásban, hitben és elgondolásban, művészete egyformán érdekli az apák nemzedékét és a fiúkét. Krúdy Gyula azok közül a kivételes írók közül való, akik mindenki számára írnak.

Ez lenne talán titka népszerűségének? Az talán, hogy az író igyekezik letompítani tehetségét a legszélesebb körű ízlés számára? Aligha. Hiszen Krúdy Gyula egészművészetéről semmi sem idegenebb, mint a köznapiság. Nemcsak stílusában arisztokratikus, de regényeinek elgondolásában, meseszövéseiben és alakjainak megválogatásában sem gondol soha arra, hogy különösen izgassa az idegeket és korbácsolja a szenvedelmet. Nem táncol tüzes kánkánt, még csak vérpezsdülő csárdást sem rop: inkább finoman és elegánsan francia négyest rendez. Mindez éppen népszerűsége ellen szólana; ma már a kánkán helyett sokszor hastánc is járja az irodalomban, avagy a csárdás helyett – meztelen bál. Mi tehát a Krúdy Gyula titka? Miét olvassák annyian regényeit és miét fogy el azokból egyik kiadás a másik után?

Azért, mert Krúdy Gyula, azt írta itt meg harminc esztendős írói pályája alatt regényében, ami örökéletű, halhatatlan és maradandó, egyszerűen azért, mert tovatűnt. Krúdy Gyula harminc esztendőn át feljegyezte mindazt, ami neki kedves volt, feljegyezte az emberi arcokat s alakokat, meg örökítette az emberi hangokat, amelyek mellette elsuhantak, mindezt pedig cselekedte az igazi történeti regényírónak tárgyilagosságával, józanságával s mégis romantikus hajlamosságával. Így történt azután, hogy Krúdy Gyula regényei, amelyek társadalmi regényeknek születtek, az olvasó lelkében a századforduló eposzának énekeivé formálódnak, történeti regényekké a közelmúltból, amely már olyan régen elmúlott s annyira távol esett tőlünk, hogy a szívünk fáj utána...

Szindbád egyik kedves hőse Krúdy Gyulának, az örök utazó, aki sohasem találja igazán helyét ott, ahová éppen érkezik. Szindbádok vagyunk mi valamennyien most itt; egyikünkből eltűnt a múlt s ezért álmodjuk vissza, másikunk számára sivár és ígérettelen a jövendő s így vágyakozik a tegnap után. A Zeppelin már hasítja a levegőeget, autók száguldoznak az országúton, ó, de az emberek mégis szeretnének a vörös postakocsin járni, avagy hallgatni, hogy egy elhagyott házban éji dalt játszik valaki gordonkán s a csillagsugáros estben magasan kiáltanak a vadludak... Mentől inkább ősziszapba ragad az életünk, annál inkább sóvárgunk a napfény után, amikor még azzal a hittel néztük az aranyfácán repülését, hogy utána indulhatunk.

Így lett élmény Krúdy Gyula regényírása az egyik nemzedék számára: emlékek fölnyitója és ébren tartója s így lett a legszebb mesemondás az új nemzedéknek: káprázatos, színes, különösen érdekes nekibúsulásban és nekirugaszkodásban, dacban és nemtörődömségben, szerelemben és léhaságban, mámorban és lemondásban gazdag világ képe. Krúdy Gyula regényeiben különös és érdekes emberek lépnek elénk s még náluk is különösebb asszonyok; hősök és züllött férfiak, ál-Petőfikés lóversenyjátékosok, álmodozó mágnások és gőgös költők; egyszer  a velszi herceg körül szövődik a történet, máskor a híres és szerencsés dzsentri alakja körül: magyar vidékeken járunk, amelyekért a szívünk vérzik, avagy a régi Pest utcáin, ahol még a bérkocsi lefüggönyözött ablakai mögé kandikál a kíváncsi tekintet és a város pletykája: mindez pedig csudásan érdekes történeteket idéz fölszámunkra, elbűvölő meséket, amelyeket hajnalig is el tudunk hallgatni és soha meg nem ununk.

Nagy dolog az: soha unalmasnak nem lenni. Patikában nem árulják, javasasszonyok nem kotyvasztják a bűvös-szerét. Márpedig minden mesemondónak, elbeszélőnek és regényírónak ettől függ a sorsa a közönség előtt. Krúdy Gyula ismerője e rejtélynek; akárhogyan is keveri a történetet, az alakokat, a kort, a jellemeket, a színt és a hangulatot, mindig érdekes és lebilincselő. Most, amikor egyszerre tíz kötettel lép a közönség elé, legjobb és legnépszerűbb regényeinek gyűjteményes kiadásával, egyszerre kibontakozik művészetének ereje és tehetségének értéke: az igazi regényíró páratlan elbeszélő tehetsége. A tíz kötetben tizenkét regény: hány estére is elegendő, hogy olvassuk s hogy azután megint csak újra kezdjük? Mert Krúdy Gyula az a regényíró, akinek könyvét egy ültőhelyben kell elolvasni, hogy azután megint csak, újból és újból elővegyük, elolvassuk, mindenkinek ajánljuk, akinek csak jó órákat, örömet és kedvet akarunk szerezni. Krúdy Gyula műveinek új tízkötetes kiadása, ez a szép, finom és igazán nemes kiállítású gyűjtemény, egyik újabb példája a magyar könyvkiadás s kivált az Athenaeum ízlésének és gondosságának, olyan könyveket juttat a magyar házakba, amelyeknek sehol sem lesz sok pihenésük. Kézről-kézre fognak járni ezek a kötetek, amint az eddigi Krúdy-könyvek mind, mert ugyan ki tudná kivonni magát ennek az írónak bűbája alól? Ki ne követné Szindbád útját s ki ne kapaszkodnék föl a vörös postakocsi saroglyájába, hogy elinduljon a legszebb álmok s a legdrágább emlékek örök országútjára? Jobb társaságban utazni Krúdy Gyuláénál aligha is lehet.

Balassa József.

 

(Magyarország, 1928/244. /október 26./ 10. p.)