Krudy Gyula: Pest 1915-ben. A háború irodalmi hatása elsősorban műfajok életrekeltésében van – az úgynevezett intim írásfajták feltámadása ez, a csak az íróért magáért, vagy legfeljebb egy-két más ember kedvéért papírravetett írásoké. S a feltámadásban elsősorban a levélírás régmúlt divatja kapott új lehetőséget. Sohasem írtak olyan szaporán leveleket és sohasem olvasták olyan mohó érdeklődéssel őket, mint azóta, hogy a háborús viszonyok kényszerítő ereje az informálás nagyobb és békeidőn teljes faktorát a sajtó, bizonyos dolgok elhallgatására kényszerítette. Ez a korlátozás volt első indítója, hogy a levélnek mint emberek egymással való érintkezésének új jelentősége támadt. S ettől a gyakorlati kiemelkedéstől már csak egy lépés választ el addig, hogy a levél mint irodalmi forma is, új virágzásban kapjon új formát és új szépséget. Itt aztán már egészen mellékes, hogy valóban küldött levelekről van-e szó, fontos csupán az, hogy bizonyos dolgok elmondásának legharmónikusabb formáját az íróművész a levél formában látja. S úgy érzem hogy ennek az újrakelt műfajnak adja szépséges és értékes darabjait Krudy Gyula új könyve. Szükségtelennek is tartja, hogy külső dolgokkal hangsúlyozza azt az episztola formát és mégis régi levélírók legfőbb erényévvel, graciózus könnyedségével örökíti meg a mai Pest hangulatait. Egészen intim diskurzusok meghitt melegsége van benne, kompozícióban azonban az a biztonság és választékos ízlés, ami csak írottaknak és nem élőszóval mondottaknak lehet jellegzetes tulajdonsága. Most ez az igazi és művészi levél, olyan közvetlen, mint egy beszélgetés és olyan teljes, mint egy irodalmi remekmű. Krudy írói értékeinek egyik nobilis bizonysága, hogy ez a forma olyan közel áll hozzá s e kis kötetben még ott is finom, intimus leveleket értünk, ahol tulajdonképpen újságcikkekből van szó. Kedves hangulatok, amelyeken ott érzik frissen és illatos az idő, amelyben megfogantak. Az idő, a viszonyok, a vergődéssel teli viharok olyan csábítók, hogy az író krónikásnak csapjon fel és megtörtént dolgok megváltoztathatatlan merevségében keressen emberi dokumentumokat – s a ma legtöbb krónikája – bármily előkelő író kezétől származék is – inkább lázas események műve, mint az íróé. Krudy könyvében megfordítva áll a dolog: egy város, – nekünk: a város – dokumentumait keresi, de nem erős és monumentális hatású külső dolgokban, hanem apró szeszélyekben, divatdolgokban, erkölcsökben – a hangulatokban, melyek e nagy felfordulás kapcsán kiváltódtak belőlünk. Egy-egy darabja, mint a meggyászolt Zuboly nekrológja, fájdalmas szomorúsággal tele, másokban pedig bajjal és derűvel érezteti meg velünk, hogy az emberből, a legkomplikáltabb és legraffináltabb nagyvárosi lényből milyen ősi és ösztönös erővel tör ki e minden megváltozásában az eredendő naivitás, a gyermeki, infantilis együgyűség. Az előkelő és biztos szemű néző szerepét vállalta ebben a kis könyvben Krudy, s ezt a szerepet kitűnően tölti be – s mindenekfölött szimpatikussá teszi az írásait a gyűjtő melegséggel és szívvel teli gesztusa – minden mondaton és minden soron át –, mely szeretettel nézi és simogatja végig mind az eseményeket, embereket és dolgokat. Krudy gráciával és ízléssel gazdag könyvecskéje Dick könyvárusnál jelent meg s három korona ára.

(b[á]l[in]t. l[ajos].) 

(Világ, 1915/352. /december 19./ 33. p.)