Krudy Gyula: Pest 1916. A könyv első levelén, a boríték mögött Holbein kis metszete a nagy táncciklusból: a lándzsás halál a katona vastestét roppantja ketté rettenetes döféssel. Fáj­dalmasam borzasztó ez a kép, mely mintegy be­vezetése e nagyon szelíd könyvnek. Bevezetés? Nem! Inkább évszám, megerősítése és alátámasz­tása a címlap dátumának, s egyben igazolása annak,        hogy e nyájason finom írások között, sze­líd szavak enyhe muzsikája között ilyenek is van­nak: vér, borzalom, pusztulás, ágyú, fegyver és halál, halál... Borzasztó mindez, hogy van, hogy nekünk van s a mi életünket dúlta fel mindenkorra. (Mert bizonyos, hogy régi szép élet, víg élet, mi életünk alkonyatáig sem lesz bé­kében sem.) Borzasztó! De mennyivel inkább az lehet Krudy Gyulának. Mi a közvetlen tegnapból verődtünk át e rettenetességek orkesztrumába, ő már tegnap is nagyon viharosnak érezte a vilá­got s nyájasabb formákért, nyugalmasabb embe­rekért a tegnapelőttbe szállt vissza: ennek a tegnapelőttnek is legcsendesebb részébe, a biedermeyer polgáriságába, a levendulaillatú szobák és levendulaillatos emberek közé... Mi az emberi civilizáció erejében hittünk s erről az alapról vetődtünk le a viharban, őt e kis emlékeik pislogó világai közül tépte ki az idő, hogy világégést nézzen. Írónak, poétának — ilyen Krudy Gyulá­nak — rettenetes ez, még ha egyéb hitek, hazafiság, nemzeti küzdelem erősebben rögződtek is belé, mint másokba. És éppen ezért olyan ez a kis könyv — félig almanach, félig notesz, vagy novelláskönyv —, mint egy darab magavigaszta­lás. A fahasábos kandallótól s a virágillatos sifonéroktól ez embermáglyáig és gázbombák lelketfojtó illatáig hosszú az út! De lám — és ez a Krudy Gyula vigasztalása — e nagy rombolásba nem minden szépség pusztult bele; csak jó szem kell hozzá és ájtatos szív. Szent Januárius havá­nak napfényétől az ó-év búcsúztatásáig ezer finomszép meglátnivaló áll, fekszik, jár, fut, repül közöttünk: e rémekben is vidám mosolygá­sok meg komoly dolgok is, történetek és képek. És hiába cifrázza a belső oldalt a „Haláltánc” egy gyöngyszeme: még a mindennapi életnek sem minden szépségét ölte meg a háború. Krudy Gyula pedig ez újságcikkekből gyűjtött vigasztaló-könyvecskéjében megint komoly és hozzá méltó szépségeket adott. A stílusos kiállítású kötethez Pólya Tibor rajzolt hozzáillő ízléses címlapot.

(b[á]l[in]t. l[ajos].) 

(Világ, 1917/14. /január 14./ 25-26. p.)