Francia kastély

– Krúdy Gyula új regénye. Megjelent Singer és Wolfner kiadásában. Ára 3 korona 50 fillér. –

A magyar vidék és a kisvárosi élet festői színeit Krúdy Gyula palettáján találhatjuk meg legragyogóbban. Az ő kisvárosai és kisvárosi emberei valami egészen különös életet élnek, amely már nem nagyapáink patriarkális élete, de nem is a mi izgatott sietésünk. Romantikus lelkek ábrándozása szinte természetszerűleg nő ki ebből a miliőből és ezért romantikusak és lírai lelkűek az ő hősei. Öreg városuk öreg házai, havas hidak a befagyott folyó fölött: csupa olyan kép, amelyből líra buggyan elő. És Krúdy Gyula új könyvében, a „Francia kastély”-ban, mint intim galériában, egymásután váltakoznak ezek a lírai hangulatú képek. Talán nem is az előre megkomponált cselekmény mozgatja alakjait, hanem ez az intim, finom, desztillált líra. Ez teremti meg azokat a lírikusan epikai helyzeteket, amelyben nemcsak a regényírónak, hanem a poétának is meg kell szólalnia. És ezért nincsenek Krúdy Gyula új regényének disszonáns hangjai, bizarr vagy erőltetett fordulatai, mert a poéta álmodta át a regényt, mielőtt még megírta volna.

Csöndesen folydogál a regény cselekménye, mint jégtükre alatt a befagyott folyó. Szindbád, a nagy álmodozó, nem is talál jégtorlaszokra és amint ott sétálgat a parton, inkább csak sejti azt az eleven mozgást, amelyet a jégfal alatt titokzatos erők hajtanak. Ő maga nem is akar egyéb lenni, mint értő szemlélője az eseményeknek. És hogy mégis más lesz, egyszerre megroppan a jégtükör és Szindbád mint regényhős küzd egy asszonyért, szolgál is érte, mint igazi szerelmes és kardot húz, mint egy régi lovag. Ezt az átmenetet, a szemlélőből aktív regényhőssé változó férfit: a legegyszerűbb, tehát a legnemesebb és legértékesebb írói eszközökkel rajzolja ki Krúdy Gyula. A regény nyugodt, artisztikus menete egy pillanatra sem zökken ki és Szindbád csak újabb hangulatokkal gazdagítja. A kalandos fordulatok letompulnak lelki eseményekké, a drámai epizódok lírává nemesednek és a regény emberi dokumentummá emelkedik. Emberek lelke nyílik ki előttünk. Szindbád férfias álmodozása, Georgina a szív alakú arcocskájával és titokzatos múltjával, amely zárkózottá tette, Mariett titkolt szerelme, mind-mind kiszínesedik előttünk és újra él, mint régi melódia őszi estén. És ott zsong fülünkben a kíséret is, ami a férfias szavú mélyhegedűből árad ki. Mert ez – a mélyhegedű – ez a legstílusabb kísérete ennek a lágyszavú, férfias léleknek, Krúdy Gyula lelkének.

Krúdy Gyula lírája a póz nélkül való meleg férfiszív lírája, hozza olyan közel hozzánk ezt a könyvet. De ez a líra, amely sohasem édeskésen érzelmes, csak férfialakjaiban – itt speciálisan Szindbádban – szólal meg. A női alakjaiban már nem ilyen desztillált finomságú hangulatok élnek: azokban több a reális élethez való vonatkozás, azok már nem nézik el óraszámra a tovafutó szánkó nyomát a havon, és azokban több az akarat, szinte azt mondtam: férfias akarat. Azoknak céljaik vannak, amit el akarnak érni, azok sohasem feledkeznek meg magukról és sohasem engednek közel valakit a szívükhöz. Nem véletlen, hogy ez így van a „Francia kastélyban”. És az ok nem az, mintha Krúdy Gyula nem tudta volna átfűteni az ő lelküket is hangulatokkal. Női alakjainak aktivitásával ő karakterizálni akart. És így fejezte ki a legművészibb eszközökkel azt, hogy a kisvárosokban a nők a gyakorlati gondolkozásúak, akik az életben is meg tudják állni a helyüket. A férfiak pedig álmodozók, mert a kisvárosi miliő, az öreg házak, avult hídpillérek, gyorsan futó szánkók és a sokáig fehéren maradó hó, az egész nyugodt, csöndes élet titkos poétákká formálja át őket.

A ;,Francia kastély” a kisvárosok romantikáját őrzi meg az irodalomban. És a könyv olyan finom és diszkrét, mint ez a romantika.

B[alla Ignác].

(Új Idők, 1912/49. / december 1./ 584. p.)