Krúdy Gyula:
Szindbád ifjúsága és megtérése.
A Franklin Társulat kiadása. 8-r. 333 l.
Néhai Krúdy Gyula, a magyar elbeszélő
irodalom legjellegzetesebb és legtehetségesebb impresszionistája. Vérbeli
művész, ezt a kritika és közönség mindig elismerte róla, de azért nem tartozott
a divatos, nagy könyvsikerű szerzők közé. Újabban próbálják őt népszerűsíteni
és mivel napjainkban fellendült a könyvfogyasztás, van is remény arra, hogy
Krúdy Gyula művei a most meginduló új kiadásban az olvasóközönség szélesebb
rétegéhez is eljutnak.
A sorozat első kötete két
Szindbád-könyvet foglal magában. Krúdynak ez a hőse az ezeregyéjszakabeli
hajósról kapta nevét még akkor, amikor kis gimnazista volt egy felvidéki,
határszéli városkában és társaival együtt a keleti mesegyűjtemény hősei közül
választott magának példaképet és álnevet. Nem lett belőle tengeri hajós; ha ezt
a hivatást választja, hajlamai szerint bizonyára a kalózok mintaképévé válik.
Kalandor lett belőle, a szerelem kalóza, igazi magyar földre lépett Casanova,
akit csak egy dolog érdekel: a nők meghódítása és elcsábítása. Ezen a téren
nincsenek aggályai és gátlásai; ha elérte célját, nyugodtan tovább áll, ha az
ország egyik részében megritkult az érdemes zsákmány, más vadászterületet keres
csillapíthatatlan szenvedélyének kielégítésére. A Szindbád-könyvek tartalma
nem egyéb, mint szerelmi kalandok emlékének sorozata a visszaemlékezés melancholikus hangulatának szűrőjén át felidézve.
Könnyelmű, léha, cinikus életfelfogás tükröződik belőle, a hanyatló
liberalizmus századvégi szellemiségének megejtően művészi ábrázolása. Mert
Krúdy Gyula úgy tudott írni, ahogy kortársai közül csak nagyon kevesen;
jelzőkben és hasonlatokban dúskáló, színekben pompázó nyelve
és stílusa irodalmunk nagy értékei közé tartozik. Mivel nyugtalan vérű hőse
állandóan úton van, szenvedélye hajtja, űzi szakadatlanul új tájakra, régi és
új kalandok színhelyére, az írónak bőven nyílik alkalma hangulatos környezetrajzok,
intim városképek, vidéki udvarházak, kéteshírű
szállók és fogadók, kísérteties temetők és holdvilágos sétaterek festegetésére.
Fővárosi, felvidéki és alföldi képeinek keretében kora magyar életének jellegzetes
alakjait vonultatja fel, furcsa, bogaras férfiakat és különösen bő változatban
a szoknyavadász Szindbád cselvetéseivel szemben védtelen nőket, fölényes iróniával
domborítja ki jellemükben a tipikus női gyarlóságokat és gyengeségeket.
A Szindbád-könyvek világa mai szemmel
nézve nagyon-nagyon távolinak tűnik fel előttünk. Kínzó problémáktól gyötört
korunk gyermeke idegenül tekint erre a romantikus asszonybolondítóra, akit pár
évtizeddel ezelőtt egy magasabb rendeltetéséről és méltóbb hivatásáról
megfeledkezett nemzedék hősnek tudott látni. Aki szívén viseli a magyar sorsot, nem kívánja, hogy
Szindbád, mint eszmény, megéledjen poraiból. Hogy irodalmunk emlékezetben
tartja, azt Krúdy Gyula nemesebb feladatokra érdemes művészetének köszönheti.
Dr. Bánhegyi Jób.
(Pannonhalmi Szemle, 1943/1. 63. p.)