Krúdy Gyula: Szindbád ifjúsága és megtérése. A Franklin Társulat kiadása. 8-r. 333 l.

Néhai Krúdy Gyula, a magyar elbeszélő irodalom legjellegzetesebb és leg­tehetségesebb impresszionistája. Vérbeli művész, ezt a kritika és közönség mindig elismerte róla, de azért nem tartozott a divatos, nagy könyvsikerű szerzők közé. Újabban próbálják őt népszerűsíteni és mivel napjainkban fellendült a könyv­fogyasztás, van is remény arra, hogy Krúdy Gyula művei a most meginduló új kiadásban az olvasóközönség szélesebb rétegéhez is eljutnak.

A sorozat első kötete két Szindbád-könyvet foglal magában. Krúdynak ez a hőse az ezeregyéjszakabeli hajósról kapta nevét még akkor, amikor kis gimnazista volt egy felvidéki, határszéli városkában és társaival együtt a keleti mesegyűjtemény hősei közül választott magának példaképet és álnevet. Nem lett belőle tengeri hajós; ha ezt a hivatást választja, hajlamai szerint bizonyára a kalózok mintaképévé válik. Kalandor lett belőle, a szerelem kalóza, igazi magyar földre lépett Casanova, akit csak egy dolog érdekel: a nők meghódítása és elcsábítása. Ezen a téren nincsenek aggályai és gátlásai; ha elérte célját, nyu­godtan tovább áll, ha az ország egyik részében megritkult az érdemes zsákmány, más vadászterületet keres csillapíthatatlan szenvedélyének kielégítésére. A Szind­bád-könyvek tartalma nem egyéb, mint szerelmi kalandok emlékének sorozata a visszaemlékezés melancholikus hangulatának szűrőjén át felidézve. Könnyelmű, léha, cinikus életfelfogás tükröződik belőle, a hanyatló liberalizmus századvégi szellemiségének megejtően művészi ábrázolása. Mert Krúdy Gyula úgy tudott írni, ahogy kortársai közül csak nagyon kevesen; jelzőkben és hasonlatokban dúskáló, színekben pompázó nyelve és stílusa irodalmunk nagy értékei közé tartozik. Mivel nyugtalan vérű hőse állandóan úton van, szenvedélye hajtja, űzi szakadat­lanul új tájakra, régi és új kalandok színhelyére, az írónak bőven nyílik alkalma hangulatos környezetrajzok, intim városképek, vidéki udvarházak, kéteshírű szállók és fogadók, kísérteties temetők és holdvilágos sétaterek festegetésére. Fővárosi, felvidéki és alföldi képeinek keretében kora magyar életének jelleg­zetes alakjait vonultatja fel, furcsa, bogaras férfiakat és különösen bő változatban a szoknyavadász Szindbád cselvetéseivel szemben védtelen nőket, fölényes iróniá­val domborítja ki jellemükben a tipikus női gyarlóságokat és gyengeségeket.

A Szindbád-könyvek világa mai szemmel nézve nagyon-nagyon távolinak tűnik fel előttünk. Kínzó problémáktól gyötört korunk gyermeke idegenül tekint erre a romantikus asszonybolondítóra, akit pár évtizeddel ezelőtt egy magasabb rendeltetéséről és méltóbb hivatásáról megfeledkezett nemzedék hősnek tudott látni. Aki szívén viseli a magyar sorsot, nem kívánja, hogy Szindbád, mint esz­mény, megéledjen poraiból. Hogy irodalmunk emlékezetben tartja, azt Krúdy Gyula nemesebb feladatokra érdemes művészetének köszönheti.

Dr. Bánhegyi Jób.

 

(Pannonhalmi Szemle, 1943/1. 63. p.)