Az impresszionizmus

[…]

Krúdy Gyula, a Nyírség és a történelmibb levegőjű Felvidék hangulatfestője. Nála a táji színekhez a biedermeier hangulati elemei járulnak: postakocsin utazás tájakon keresztül, amelyek álomszerűen vonulnak el előttünk, utcák, házak, szobák, amelyekben múlttá, hangulattá lett az élet.

„Télen sötétben fölkelni, amikor még a kályhából virrasztva és meghitten nézegetnek ki a tűzszemek s a szoba levegője álomporral van teli, a hajnali álmok csalódottan menekülnek el a szoba sarkaiba a gyertya lángja elől... A hajnalban való fölkelés olyan különös megmagyarázhatatlan érzést ébresztett bennem, mintha hosszú útra indulnék, messze, messzire, célját s végét nem látva az útnak, csak megyek, mintha többé sohasem szándékoznám visszatérni álmos ágyamhoz.

Talán azért jutott eszembe a hajnali utazás, mert gyermekkoromban egyszer valóban utaztam hajnalban. Miskolcról egy bágyadtszagú fogadóból, félálomban az omnibusz piros bársonyülésén. Tél volt, a házak kék és fehér bundák alatt aludtak, a vasúti állomás piros és zöld lámpásai fáradhatatlanul égtek, valamerről a reszkető sötétségből kell megérkezni annak a vonatnak, amely engem elvisz. Atyám komolyan, hódprémes sapkában és bundában ült mellettem az omnibuszban. A kerekek csattogtak a miskolci kövezeten, egy kávéházból, mint varjúcsapat, akkor mendegélt hazafelé a cigánybanda, cigarettájuk tüze fénylett, hangjuk mormogott. A kocsi sarkában aranyos sapkában üldögélt a vörösbajuszú portás, aki hajnalban fokhagymás füstölt húst evett, — mert ilyen szaga volt s a házak bezárt fehér ablakai, amelyek mögött emberek aludtak, elmaradoztak.”

[…]

(Baránszky-Jób László: A magyar széppróza története szemelvényekben.
Budapest, 1937, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 281-282. p.
/A tanítás problémái 18./)