Bárdosi
Németh János
Hajdan itt malmok zugtak,
ahogy a karszthegy öléből
lezuhogtak a vad patakok,
zuhogóin ma föld, fák,
a liget játszótere áll,
de egy kis sarki házban
(vadszőlő függ falain)
kopott cégtábla hirdeti
vendéglő van itt
a Vidám tücsökhöz.
Talán, talán
a nevezetes utazó
Szindbád ur is
járt erre
egy alkonyi órán,
a vendéglős menyecske lánya
adta-kinálta
a bort,
piros abroszos asztalain
szegfű szerelmes illata szállt
és ő mézédes szavakat suttogott,
de az is lehet, hogy nem Krúdy
batárja állhatott ott,
csak egy diák mókázott
este a kedvesével...
Az ősz fösti a
fákat
sárgára, pirosra, violára,
valahol zeng a tücsök
monoton dallal a
Tettye
alatt
a Vidám tücsök fogadóban
vagy tán a szivemben?
(Dunántúli Napló
/Pécs/, 1976/45. /február 15./ 6. p.)