REPÜL A SZÁN

Krúdy emlékének

A hóban csengős szán repül,

szikrázik patkó és a hó,

álomra hajtva fejüket

bús jegenyék az út felül

halkan bólongnak: hó, hahó.

 

Magányos férfi az utas,

ostora pattog, mint a tűz,

olvadj el, sűrű messzeség,

szemében ég, hogy oly ludas,

akit egy asszony csókja űz.

 

A vad galopp most lassudik,

ódon kastély a fák alatt,

piros fény fut az ablakon,

s a vak havon megáll a esik,

és fényben úszik két alak.

 

Aztán a sűrű hóesés

zenél az éjben még tovább,

s a fényes alak is zenél,

akár a szél, a vad, mesés,

szikrázó hóbuckákon át.

 

(Bárdosi Németh János: Vacsoracsillag.
Pécs, 1966, Jelenkor–Magvető. 98. p.)