REPÜL A SZÁN
Krúdy emlékének
A hóban csengős szán repül,
szikrázik patkó és a hó,
álomra hajtva fejüket
bús jegenyék az út felül
halkan bólongnak:
hó, hahó.
Magányos férfi az utas,
ostora pattog, mint a tűz,
olvadj el, sűrű messzeség,
szemében ég, hogy oly ludas,
akit egy asszony csókja űz.
A vad galopp most lassudik,
ódon kastély a fák alatt,
piros fény fut az ablakon,
s a vak havon megáll a esik,
és fényben úszik két alak.
Aztán a sűrű hóesés
zenél az éjben még tovább,
s a fényes alak is zenél,
akár a szél, a vad, mesés,
szikrázó hóbuckákon át.
(Bárdosi Németh
János: Vacsoracsillag.
Pécs, 1966, Jelenkor–Magvető. 98. p.)