A szabadság csillaga

Harminc esztendővel a Rákóczi-szabadságharc leverése után játszódik ez az ifjúsági Krúdy-kisregény, amely először hetvenegy éve jelent meg apáink és nagyapáink gyermekkorának kedvenc lapjában, az Én Újságomban. Színhelye Késmárk városa, ahol a polgárok örök hűséget esküdtek Rákóczinak. Tehát a Szepességben vagyunk, Krúdy gyermekkorának, algimnáziumi éveinek ama színterén amely majd később, az érett elbeszélésekben és regényekben annyiszor visszatér. Itt most egy történelmi anekdotának ad keretet, egy regényes történetnek: fele valóság, fele álom, egyrésze hiteles krónika, nagyrésze írói lelemény.

Amikor Rákóczi Ferenc idősebb fia, a Bécsben neveltetett József a török szultán erdélyi trónkövetelőjeként haddal Magyarországra készült, az egykori kurucok mozgolódni kezdtek. Ekkor jutott el a feléleszteni remélt forradalom szikrája Késmárk városába is, ahol a Jávornokiak voltak a főbírók. Jávornoki András hiába próbál meg józan ésszel ellentállni; apja, a volt kuruc és diák fia, a mozgalom élére áll. De minden csak ábránd, és bármennyire is szép a lelkesedés, az álmaikra hallgatók tönkre teszik a várost, a Jávornoki családot. Ám a „szabadság csillaga” Késmárk vesztével és a Rákócziak halálával sem tűnt el. Ragyogva ott maradt a Kárpátok feletti égboltozaton – vallják Krúdy hősei.

Ezt a regényes történetet írta át ügyes kézzel rádióra Závori Lajos. Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatóját Déri Éva és Orosz György rendezte ízléssel, stílusosan. Az előadás a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével szép hangokat, tehetséges színészeket szólaltatott meg. Mindenekelőtt Markaly Gábor átélt alakítását, Környei Oszkár sikeres karakterfiguráját, Füzessy Ottó árnyalt szerepfelfogását, Péva Ibolya lírai szólamát említenénk meg a színvonalas együttesből. De elismeréssel szól hatunk Pálffy György, Ábrahám István és Csapó János jó alakításairól is. A szereposztás egyetlen hibája, hogy Jávornoki András és Jávornoki János között a fiú-apa viszonyt, vagyis a korkülönbséget a hangkarakterek különbsége nem éreztette. De ez igencsak apróság ahhoz az örömhöz mérve, amelyet a romantikus ifjúsági regénynek, Krúdy ez ifjúkori írásának szép megszólaltatása szerzett – gondoljuk – nemcsak a fiatalabb korosztályok hallgatóinak.

Barta András

(Film Színház Muzsika, 1972/5. /január 29./ 21. p.)