TÁJÉKOZTATÓ

Mint annyi elbeszélőnket az elmúlt száz esztendőben, Krúdy Gyulát is reménytelen szerelem fűzte a színházhoz, a drámaíráshoz. Két ízben, először közvetlenül az érettségi után, kezdő újságíróként Debrecenben, majd 1916-ban, pályája zenitjén a Magyarország hasábjain néhány hónapig rendszeres színikritikusi tevékenységet folytatott. Három egész estét betöltő és két egyfelvonásos színművet, valamint néhány párbeszédbe szedett elbeszélést írt. Ezenkívül elbeszéléseiben, regényeiben, hírlapi színes írásaiban minduntalan megjelenik a festett kulisszák világa, a színészélet eleven rajza. Pálmay Ilkáról szóló, Primadonna című regénye 1926-ban a Színházi Életben, folytatásos közlések formájában jelent meg; első kötetkiadása 1958-as keltezésű.

Színpadi művei közül három még életében bemutatásra került, jelentős sikert azonban egyik sem aratott. Csak Az arany meg az asszony bizonyult végül is maradandó értékű műsordarabnak: 1943 óta, Kenessey Jenő zenéjével állandóan szerepel az Operaház repertoárján, és eredeti prózai formájában is mind gyakrabban újítják fel az utóbbi esztendőkben. Legjelentősebb drámaírói vállalkozása, az 1919-es keltezésű (de egy hírlapi cikk tanúsága szerint első változatban 1918-as kidolgozású), mindeddig kéziratban maradt, négyfelvonásos színműve, A vörös postakocsi azonban még nem került színre. Az 1917 júliusáig a Nemzeti Színház élén álló Tóth Imre rendelésére készült színdarabot a színház későbbi igazgatója, Ambrus Zoltán feltehetőleg többször is visszautasította, majd egy 1920. május 20. keltezésű levél tanúsága szerint, az Országos Színművészeti Tanács határozatára hivatkozva, végleg elvetette. Az eset a sajtót is élénken foglalkoztatta. Krúdy érthetően megsértődött, elkedvetlenedett, és egy-két rövid jelenettől eltekintve, többé nem írt színpadi művet. A vörös postakocsi drámaváltozata ezúttal jelenik meg először nyomtatásban, és remélhetőleg majdan színpadra is kerül.

Mind színikritikai, mind pedig drámaírói tevékenységének évszámai az életmű egészének keretében sokatmondóak. Nyilvánvalóan nem véletlenül éppen azokban az esztendőkben fordul érdeklődése a drámaírás felé, amikor munkásságában az epikus elem mellett mind nagyobb tért hódítanak a drámai motívumok - amikor a Mikszáth iskolájára valló, főként dzsentri témájú elbeszélések mellett mind gyakrabban jelentkezik a középkori zsoldosok életét idéző, éles konfliktusokat felvető elbeszélésekkel (1906-1912), valamint a mélyebb pszichológiai motívumokat és belső emberi ellentéteket feltáró alteregó-történetekkel, a Szindbád-novellákkal. Az 1912-es keltezésű Kárpáti kaland még csupán egy Szindbád-történet meglehetősen kezdetleges dramatizálása, de az egy évvel későbbi Az arany meg az asszony már szinte teljességükben mutatja azokat a drámaírói erényeket, amelyek a későbbiek során talán jelentős színpadi szerzővé avathatták volna Krúdyt. De az egyfelvonásos öt esztendővel későbbi bemutatója csak szerény sikert hozott, a Petőfi Zoltánról szóló novellákból dramatizált Zoltánka pedig még 1913-ban, a Magyar Színházban, olyan neves művészek közreműködésével, mint Cs. Aczél Ilona, Csortos Gyula és Törzs Jenő sem tudott háromnál több előadást megérni. Ha ezek után A vörös postakocsi-val szemben megnyilvánuló teljes értetlenség végleg elvette kedvét a drámaírástól, ezen mit sem csodálkozhatunk.

Persze, Krúdy alapvetően epikus és lírai alkatú író lévén, a hagyományos drámai műfaj terén aligha érhetett volna el jelentős művészi sikereket. Ennek ugyan bizonyos mértékig ellentmond Az arany meg az asszony, amely mind erőteljes konfliktusával, mind kifogástalan szerkezeti felépítésével, karakterteremtő erejével, mind pedig költői színpadi nyelvével, a novellával rokon, rövid lélegzetű színpadi műfaj kis gyöngyszeme. De ez a dinamikus stílus Krúdy alkotóművészetének fő ágában, az elbeszélésben is csak egy átmeneti időszak sajátja: csupán eszköz, és nem végcél. Az önmagára találás az egyéni intonáció felfedezésének eszköze, és mint ilyen, átvezet a lírai-epikus, szimbolikus-szürrealisztikus alkotókorszakba.

A vörös postakocsi sokkal kevésbé felel meg a hagyományos értelemben vett drámaszerkesztési követelményeknek, de éppen lazaságában, impresszionista stílusú jelenetsoraival, álom és való határán lebegő atmoszférájával, a harmadik felvonás fantasztikum felé hajló álomjátékával egy olyan modern színpadi koncepció felé mutat, amely kiteljesedve, a magyar drámairodalom európai méretekben is számottevő fejlődéséhez vezethetett volna. De Krúdy törekvését a korszak színházi emberei nem értették, és előzmények hiányában talán nem is érthették meg. Így ez a jelentős kísérlet, Krúdy számos más reveláló értékű formai útkereséséhez hasonlóan, a kortársak részéről nem részesült kellő figyelemben és megbecsülésben.

Figyelemre méltó, hogy Krúdy szinte valamennyi színpadra szánt műve tematikailag egy-egy prózai írásának drámai feldolgozása. A Kárpáti kaland-ban és a Zoltánká-ban az elbeszélő szándék uralkodik; mindkettő alapjában véve reménytelen vállalkozás. Az elsőben a lírai hangütésű Szindbád-történet, a másodikban a biedermeieres, romantikus, erőteljes konfliktust nélkülöző cselekmény drámai megformálása nem járhatott sikerrel. Más a helyzet Az arany meg az asszony-ban, amely a zsoldos-elbeszélésekhez hasonlóan az író belső válságának, az illúzió és a realitás konfliktusának jelképes kivetülése. Megint más, de ugyancsak járható útra vezet A vörös postakocsi: tematikailag az író életművének lényegéhez, fő ágához kapcsolódik. A kilátástalanul pusztuló dzsentrivilág ábrázolásának egyik erőteljes variánsa - a kiúttalanság drámája. Csehovot fűzhette volna össze korunk modern impresszionista színpadi alkotóival, ha kiteljesedik, ha követőkre talál. Irodalomtörténetünk és benne Krúdy munkássága azonban tele van ilyen feltételes módban maradt mondatokkal. Elégedjünk meg hát annyival, hogy ezzel a kiadással is hozzájárulunk annak bizonyításához, hogy huszadik századi drámairodalmunk Krúdy révén is fel tud mutatni biztató kezdeteket, értékes kísérleteket.

Ami színházi kritikáit illeti, a tizenhét éves korában írt, debreceni rövidke bírálatok inkább csak az előadások regisztrálására szorítkoznak. Csupán irodalomtörténeti kuriózumok, s ezért úgy véltük, kötetben megjelentetésük nem indokolt. Közreadjuk viszont a Magyarországban, Komédia és A Nemzeti Színházról rovatcímek alatt közölt színibírálatainak javát. Egyik-másikuk nemcsak az adott téma elmélyült ismeretéről, hanem kifejezett színházi érzékről is tanúskodik. Legfőbb erényük azonban mégis az adott előadás légkörének, az adott dráma pszichológiai vetületének és aktuális mondandójának taglalásában rejlik. A színházi élet nevezetes alakjairól, eseményeiről, szokásairól írt színes írásaiból kiválogattuk az eddig kötetben nem publikáltak javát. Külön is fel szeretnénk hívni az olvasó figyelmét az Újházi Edéről szóló, A Mester, az utolsó népszerű ember Pesten című remekmívű írására.

Végezetül úgy véljük, érdemes minden kommentár nélkül ideírnunk néhány sort abból a hírlapi cikkéből, amely válasz A vörös postakocsi körüli huzavonára: „Leveleket kaptam. Ifjúkori, öreg nevelőm írt. Ismerősök biztattak. Ismeretlenek korholtak gyávaságomért. Követ dobtam a kútba. Nos, a követ én már nem bírom kiemelni.”

B. A.

BIBLIOGRÁFIAI MUTATÓ

(Első megjelenések)

Színművek

Kárpáti kaland	Bpest., 1912. Eke Az Új Színpad Könyvtára 2. Bemutató: Új Színpad 1912. III. 13.
Az arany meg az asszony	Századok legendái. 1913. február Bemutató: Apolló Kabaré 1918. október Kenessey Jenő zenéjével, Operaház, 1943. május 8.
Zoltánka	Bpest., 1913. Franklin Bemutató: Magyar Színház 1913. nov. 5.
A vörös postakocsi	kéziratban az Országos Széchényi Könyvtárban, 1919-es keltezéssel
Három holló	Világ 1926. ápr. 4.

Hírlapi cikkek

Blaháné Debrecenben	Ország Világ	1896. márc. 15.
A régi Nemzeti	Világ	1910. jún. 19.
A bujdosó	Pesti Napló	1912. febr. 4.
Magyar játék	Magyarország	1914. dec. 20.
Bécsi bohócok Pesten	Magyarország	1915. szept. 19.
Vén színész halála	Magyarország	1915. nov. 7.
Egy estém IV. Henriknél	Magyarország	1916. febr. 6.
Pacsirták	Magyarország	1916. ápr. 30.
A Nemzeti Színházról	Magyarország	1916. szept. 27.
Az idegen leány	Magyarország	1916. okt. 1.
Komédia	Magyarország	1916. okt. 4.
A Nemzeti Színházról	Magyarország	1916. okt. 7.
Komédia	Magyarország	1916. okt. 10.
A Nemzeti Színházról	Magyarország	1916. okt. 12.
Komédia	Magyarország	1916. okt. 18.
A Nemzeti Színházról	Magyarország	1916. okt. 28.
Szépasszony a Nemzeti
Színházban	Magyarország	1916. nov. 9.
Komédia	Magyarország	1916. nov. 15.
Komédia	Magyarország	1916. dec. 8.
Komédia	Magyarország	1917. márc. 17.
Az arany meg az asszony
(cikk)	Színházi Élet	1918. okt.
Jászai Mari őfelsége	Újság	1922. márc. 12.
Beöthy Laciról	Reggel	1923. ápr. 3.
A Mester, az utolsó
népszerű ember Pesten	Világ	1925. ápr. 5.
Somosy, aki Pestet
mulatni tanította	Világ	1925. május 17.
P. Frigyes utazása	Budapesti Hírlap	1929. dec. 29.
A színházi papa	Színházi Élet	1932. 38. sz.

(Komédia.
Bp. 1968, Magvető. 385-390. p.)