KRUDY GYULA — 1878-1933

[Szalai Gyula rajza]

Sajátos, senkivel össze nem hasonlítható írásművészete, amely kezdetben úgy hat, mintha a mikszáthi adomák, anekdoták színterét tenné át szabolcsi, mohos zsindelyű, oszlopos kúriákba s felföldi girbe-gurba utcájú kisvárosokba — végső kiforrottságában magányos gordonka teli zengzetű búgására emlékeztet. Tolla, melyet a nyírségi és hajdúsági székvárosok hírlapjaiban fürgére gyakorol, Budapesten már hihetetlen mennyiségben ontja a tárca-elbeszélések, hangulatképek százait — melyeknek jelentős része ma is újságok köteteiben lappang — és a vaskos regények sorát. Hírneve akkor lendül magasba, mikor a mesebeli vándorhajós: az Ezeregyéjszaka »Szindbád«-jának jelképes alakjában kóborolja be életét s szerelmeit és a szürke, rideg, üzletes-garasos köznapokból érzelmes s érzéki sóvárgással elvágyódva — homokfutó bricskán vagy csengős szánon — valaha volt vagy inkább sosem volt magyar vidékek álomvilágába kalandozik. »A vörös postakocsi« bűvös fogata pedig az aranypárás, ódon Tabán derengő félmúltjába röpíti — kortól elrekedt öregurak, hervadt gavallérok, forrószájú dámák, epedő kisasszonyok és kétes kocsmatöltelékek, érzelmes kalandorok, züllött léhűtők, társadalmon kívül bitangoló kitaszítottak közé — csókok, csalódások, ízes falatok, nemes zamatú italok kifogyhatatlan torára. — A belső történések, aprólékos rajzolatának mestere, a közelmúlt ábrándjainak ötvösművessége mellett a történelmi múlt sziklatömbjeit is faragja. Szíve vérétől kelnek életre Kossuth honvédei, Rákóczi kurucai s korukat idéző alakok tömege rajzik a mohácsi vész éveit megelevenítő »Három király« regény-hármasában.

Krúdy Gyula nem maradt meg az »írók írójának«, ahogy tollforgató hívei sokáig nevezték, hanem széles olvasótábor rajongott írója lett. Alkotásai bizonyságot tesznek arról, hogy az élet igazságának útja nem az események szolgai másolása, nem a tények száraz felsorakoztatása, s hogy a mélyen gyökerező, gátlástalan őszinteséggel kifejezett legbensőbb élmény is maradandó, korról, emberről hitelesen valló művészetet tud teremteni.

(Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. Írta és összeáll. – –.
Budapest, 1955, Művelt nép. 292. p.)