KIK KAPNAK A BAUMGARTEN-ALAPTÍVÁNYBÓL 1930-BAN

A régi Baumgarten-díjasok közül csak négyen kapják tovább a díjat
s a megüresedett helyek egyikét Krúdy Gyulával töltik be

Juhász Gyula, Elek Artúr, Tersánszky Józsi Jenő és Tamási Áron azok, akik az idén is a megkapják a négyezer pengős évjáradékot — Fodor József és Révész Béla elejtése miatt mondott le Mikes Lajos tanácsadói szerepéről a Baumgarten-alapítvány kezelésénél

Január 18-án a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében másodkor ül össze Baumgarten Ferenc sokat emlegetett irodalmi alapítványának, a Baumgarten-díjnak bizottsága, hogy kihirdesse, kik részesülnek idén a Baumgarten-díjban. A múlt évben tudvalevően tíz író kapott fejenkint 4000 pengő évdíjat; hír szerint az idén, a felnövekedett költségek miatt, csak nyolc évdíjat osztanak ki.

Természetesen a Baumgarten bizottság két csoportja, a kuratórium és a tanácsadó testület kebelében hosszas megbeszélések és sokszor heves csatározások előzik meg annak a kérdésnek eldöntését, hogy kik legyenek azok az írók, akik a kiosztásra kerülő Baumgarten-díjat az 1930-as évre megkapják. A Baumgarten-bizottság kuratóriuma és tanácsadó testülete már hosszabb idő óta folytatja a legnagyobb titokban, zárt ajtók mögött tanácskozásait. Hogy minő éles vita folyik egy-egy kombinációba kerülő írói név körül és hogy minő lelkiismeretességgel kezelik a kuratórium és tanácsadótestület tagjai a díj kérdését, arra legékesebb bizonyíték Mikes Lajos esete.

Miért lépett ki Mikes Lajos a tanácsadó testületből?

Mikes Lajos, mint ismeretes, a Baumgarten-bizottság tanácsadó testületének egyik tagja volt. A tanácsadó testület van arra hivatva, Baumgarten Ferenc végrendelete szerint, hogy kiválassza azokat az írókat, akik kombinációba jöhetnek a Baumgarten-díj odaítélésénél. A tanácsadó testület javasol és a kuratórium dönt. Az a tíz író, akit tanácsadó testület többsége elfogadott és aki átment a kuratórium rostáján is, megkapja a Baumgarten-díjat.

Mikes Lajos, maga is ismert író, hírlapíró, műfordító és sikeres színpadi szerző mint a tanácsadó testületnek, vagyis a jelölőbizottságnak tagja két írót jelölt: Fodor Józsefet, a fiatal lírikust és Révész Bélát. Révész Bélát azért, mert modern, szinte expresszionista nyelvezetével és szociális tartalmú mondanivalóival külső formában és belső tartalomban egyaránt a ma írója, Fodor Józsefet pedig azért, mert Mikes szerint az Ady-epigonok után ő volt az első, aki hangjának, stílusának és mondanivalóinak újszerűségével ismét új utat nyitott a magyar lírának. Amellett egyikük sem dicsekedhetik nagy vagyonnal, amelynek fedezéke mögött nyugodtan élhetnének az irodalomnak.

A jelölőbizottság azonban

elejtette Révész Béla és Fodor József jelölését

azzal az indokolással, hogy a későbbi tanácskozások során fel fognak bukkanni a díjra náluknál érdemesebb írói nevek. Mikes Lajos a jelölőbizottság határozatára azzal válaszolt, hogy ő a maga részéről nem tud olyan neveket és így vétene irodalmi elvei, a jelölő lelkiismerete és felelőssége ellen, ha más írókat jelölne. Ha jelöltjeit a bizottság nem fogadja el, ő

lemond jelölői, illetve tanácsadói jogairól.

A jelölőbizottság ezt a lemondást elfogadta. Mikes Lajos erre kijelentette, hogy jelölési jogainak megszűnése után nem látja értelmét annak, hogy továbbra is viselje tanácsadói és jelölői tisztjét. Kérte a bizottságot, hogy fogadja el erről való lemondását is. A bizottság ezt is elfogadta és Mikes Lajos kilépett a Baumgarten-alapítvány tanácsadói testületéből.

Kik kapnak Baumgarten-díjat az idén?

Mikes Lajos lemondása után tovább folytatták a jelöléseket és a zárt ajtók mögül kiszivárgó hírek szerint eddig

öt Baumgarten-díjas író nevét megállapították az 1930-as évre.

Az ez évi Baumgarten-díjas írók csoportjának a felerészét tehát már kijelölték.

Az öt új Baumgarten-díjas közül négy író — „régi”...

Juhász Gyula, Elek Artur, Tersánszky Józsi Jenő és Tamási Áron
1930-ban is megkapják a Baumgarten-díjat.

A 4000 pengős támogatásra a bizottság szerint leginkább ez a négy író van rászorulva. Juhász Gyula nemrégiben került ki a szanatóriumból, amelynek falai közé éppen az anyagi viszonyokkal vívott idegsorvasztó küzdelme juttatta. Egészségi állapota most már javult, anyagi helyzetéről azonban ezt nem lehet mondani; már pedig félő, egy újra meginduló küzdelemben most már menthetetlenül vesztes marad... Elek Artur helyzete sem a legrózsásabb, Tersánszky Józsi Jenőről pedig közismert tény, hogy szegénységi fogadalmat tett az irodalomért.

Tamási Áron egyik szerkesztőségből a másikba vetődik Erdélyben, sehol sem bírja irodalmiságát a szürke napihírekbe beletörni; máról holnapra állandó bizonytalanságban él kis családjával. Ennek a négy írónak valóban szinte életkérdés a Baumgarten-díj 4000 pengője, de önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, vajjon csak ennek a négynek a díjazottak közül? ... Hát még a nemdíjazottak közül!...

Ennek a négy írónak a kijelölésével az idei Baumgarten-díjasok csoportjának fele már együtt volna. Kívülük a jelölőbizottság

Krudy Gyulát is a jutalmazandók sorába iktatta.

Krudy Gyula jelölését sok vita előzte meg. A jelölőbizottságnak azok a tagjai, akik a „helyet a fiataloknak” jelszóval fogtak hozzá a jelöléshez, ragaszkodtak ahhoz, hogy idén csak fiatal, fejlődésben levő írók jussanak a díjhoz. Ezeket azonban leszerelték azzal az ígérettel, hogy Krudy Gyula lesz az egyetlen a mai magyar irodalom veteránjai közül az idei díjazottak közt,

a hátralevő helyeket kizárólag fiatalokkal töltik be.

Így tehát Krudy Gyula, a Vörös postakocsi és a Szindbád-novellák múltszázad-beli hangulatokat töltögető írója idén megkapja a Baumgarten-díjat.

Az üres helyekért pedig tovább folyik a küzdelem. Egy-egy fiatal, modern író neve körül valóságos irodalmi vita-estek zajlanak le a jelölő-bizottságban, amelynek bizony már sietnie kell munkájával. A kiválasztott neveknek már listára kell kerülniük, a listát pedig várja a kultuszminisztérium. A kultuszminiszternek hitelesítenie kell a névsort, amelyet azután január 8-án, Baumgarten Ferenc születésnapján, a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében díszülés keretében hirdet ki a bizottság.

Bende László.

(Esti Kurír, 1930/3. /január 4./ 5. p.)