A regény társadalmi körei
A „jó társaság” regénye

 

[…]

Krúdy Gyulát csak egy kis erőszakkal szoríthatjuk bele ebbe a fejezetbe. Nem ábrázol semmiféle zárkózott „társaságot”. Rengeteg szereplőjének nagy része a dzsentri és a középpolgárság köréből kerül ki, de tekin­tete bejárja az egész társadalmat kocsmatölteléktől a királyokig, a Balzac-szerű társadalomábrázolás becs­vágya nélkül. Saját személye, természete minduntalan előtérbe nyomul nemcsak Rezeda Kázmér vagy Szindbád alakjában, hanem sokszor meglepő helyeken is. Sa­ját bohémsége jellemzi azokat az alakokat is, akiknek az irodalomhoz, művészethez nincs közük. Szereti őket a közelmúlt világában elhelyezni (A tegnapok ködlovagjai), s minden művén megérzik ennek a múltnak nosztalgiája.

Krúdy nem ismerhette Proustot, de az emlékezés módjában rokon vele, s ez a rokonság megérzik stílusán is, az emlékeket szabadon társító hosszú mondatokon. Kibővítve alkalmazhatjuk rá Zola híres mondását: az életnek igen nagy „szeletét” ábrázolta temperamentu­mán keresztül nézve.

[…]

 

(Benedek Marcell: Irodalmi hármaskönyv.
Vers, dráma, regény.
Budapest, 1966, Gondolat. 321-322. p.)