BENKŐ LÁSZLÓ

AZ EGYSZAVAS MONDATOK FUNKCIÓJA

A konferenciánkon szereplő négy novella nyújtotta gazdag lehetőségből egyetlen mozaikot ragadok ki: az egyszavas mondatok kérdését.

Azzal, hogy a témául választott nyelvi alakulatot nem a nyelvtudományban használatosabb „szómondat”, „mondatszó”, „tagolatlan mondat”, „hiányos mondat” stb. elnevezések valamelyikével jelöltem meg, azt szándékszom kifejezni, hogy a szóban forgó nyelvi ténnyel kapcsolatos vizsgálatom nem nyelvtani szempontú, legalábbis elsősorban nem az.

Meghatározása is legegyszerűbben – egyúttal legegzaktabban – formális alapon történhet: írott (nyomtatott) szövegben egyszavas mondat az olyan megszakítatlan betűsorral írt nyelvi jel, amely két mondatzáró írásjel között fordul elő1.

Vizsgálatom során tehát nem teszek különbséget a nyelvtani sajátságok szerint egymástól eltérő egyszavas mondatok között. (Ide sorolom mindazokat a típusokat is, amelyeket Kelemen József kizárt a mondatszó köréből2.

Ezek az egyszavas mondatok gyakoriak a beszélt nyelvben és a szépirodalomban egyaránt. A beszélt nyelvben előforduló főbb típusai (a kommunikatív funkció szerint):

1. Kérdés,felelet (párbeszéd): Hol?, Láttad?, Moziban. Igen.

2. Meg-, illetőleg felszólítás: Barátaim!, Jóska!, Indulj!

3. érzelemnyilvánítás (felkiáltás): Ó!, Jaj!, Nosza!

4. Helyzetmondat: Szia (köszönés), Fizetni.

Ugyanezek a típusok a szépirodalomban sem ismeretlenek; ezt világosan igazolja többek között – az a körülmény, hogy a konferenciánkon szereplő négy novella mindegyikében találunk egyszavas mondatokat (Móricznál 48, Nagy Lajosnál 4, Kosztolányinál 3, Krúdynál 3, összesen 58 egyszavas mondatot).

Megjegyzem, hogy ez a szám kb. megkétszereződik, ha nem ragaszkodunk mereven a formális meghatározáshoz, hanem a kommunikatív funkció alapján kitágítjuk az egyszavas mondat fogalmát. A stilisztikai funkció szempontjából is azonosíthatók egymással az ilyen megnyilatkozások:

1. Levelet: A levelet, Egy levelet,

2. Várj: Várj meg! Ne várj!,

3. Jaj: Jaj nekem!, Huj, huj, hajrá!,

4. Szervusz: Isten veled, Jó napot, (sőt) Jó napot kívánok.

(A könnyebb áttekintés és az egységes vizsgálati alap biztosítása céljából a továbbiakban csak a formálisan is egyszavas mondatokat veszem figyelembe.)

Az előbbi funkcionális megoszlás szerint így alakul a novelláinkban előforduló egyszavas mondatok aránya:

1. Párbeszéd	40
2. Meg-, felszólítás	5
3. Felkiáltás	3
4. Helyzetmondat	10

Ezekből az előfordulásokból, illetőleg előfordulási arányokból csak elhamarkodottan lehetne további következtetéseket levonni. Tehát csak feltételesen, kérdő jelezve, mégis a műfaji jellegből következő valószínűséggel gondolhatunk arra, hogy a szépprózára inkább az első két típus, vagyis a párbeszédes, illetőleg a meg- és felszólításos egyszavas mondatok jellemzők, a költői nyelvben viszont gyakoribbak az érzelemkifejező, illetőleg szituációs mondatformák. Megerősít e feltevésben egy rendelkezésemre álló adat.

Farkas Éva volt kedves tanítványom Juhász Gyula egyszavas mondatait vizsgálta szakdolgozatában (Szegedi Tanárk. Főisk. 1963. kéziratban). A szerzőnek nem teljesen pontos kimutatása szerint (még nem használhatta a kritikai kiadást) Juhász Gyula összes verseiben 107 egyszavas mondat fordul elő. Az iménti típusokba sorolás szerint ezek aránya:

1. Kérdés – felelet	4
2. Meg-, ill. felszólítás	21
3. Felkiáltás	2
4. Helyzetmondat	80

(Az érzelmi megnyilvánulások feltűnően csekély száma onnan van, hogy az ide sorolható ó, jaj, stb. indulatszók Juhász Gyula írásjelezése szerint nem alkotnak külön mondatot.)

Mindebből csupán arra szándékszom utalni, hogy az egyszavas mondatok további funkcionális vizsgálatával érdemes foglalkozni. Több irányú, gazdagabb anyagon végzett gondos elemzés bizonyára még finomabb megkülönböztetési lehetőségeket, illetőleg eredményeket tárhat fel a sajátosan költői, illetőleg szépprózai, sőt ezen belül esetleg a novellái stílusvonások tekintetében.

Nem esett szó még arról, hogy az egyszavas mondatok miben különböznek stilisztikailag a teljes mondatoktól. Ez utóbbiakra jellemző, hogy – mint mondani szoktuk – tartalmilag és nyelvtanilag kerek egészet, lezárt egységet alkotnak. (Vö. MMNyR.II.19. stb.) Ám éppen ebből a lezártságból következik, hogy ezeknek a teljes mondatoknak erősen csökkent az asszociációt keltő, képzeletet mozgató erejük. Ha egy ilyen mondatot olvasunk, hallunk: „Január... rendesen a leghidegebb hónap” (Nagy Lajos), ezt az információt tudomásul vesszük. Ha azonban a most közölt információ elemeinek egyikét elhagyjuk, nem közvetítjük, az információ átvételének szokásos, sima, automatikusan működő folyamata megszakad, zavar keletkezik. A felvevő kénytelen egy saját vezérlésű mechanizmust bekapcsolni, hogy megszüntesse a hibát. Magyarán: ha csak ennyit hallunk: „rendesen a leghidegebb hónap”, akaratlanul azt kérdezzük, keressük, „Micsoda?” –, s ezzel megindult egy asszociatív gépezet, növekedett a stilisztikai hatásfok.

Tisztázásra vár, hogy van-e, s ha van, milyen szabályszerűség érvényesül a teljes információ (mondat) tartalmi és nyelvtani hézagosítása és a stilisztikai érték, illetőleg hatás emelkedése és süllyedése között. Lehet-e stilisztikai fokozatossági sorrendet felállítani a teljes mondatoktól egyszavas mondatokig terjedő hiányos mondatok csoportjában? Előbbi példánknál maradva, lehet-e stilisztikailag fokozatokat megállapítani a

1. Január rendesen a leghidegebb hónap

2. Január rendesen a leghidegebb

3. Január a leghidegebb

4. Január

típusú mondatok között. (NB ! A mondatzsugorításban a variációs lehetőségekkel is számolnunk kell. Nem közömbös, hogy milyen elemek elhagyásával végezzük az egyszavas mondattá alakítást.) A január, rendesen, leghidegebb, hónap szavak mint egyszavas mondatok aligha rendelkeznek azonos asszociatív indukáló, képzeletmozgató erővel. De az igen valószínűnek látszik, hogy a kerek, lezárt információt nyújtó teljes mondat és a hiányos, egyszavas maidat között az asszociatív indukáló képesség tekintetében jelentős különbség van az utóbbi, az egyszavas mondat javára. Viszonyuk igen sok hasonlóságot mutat az un. köznyelvi és költői szintagma (költői kép) közti kapcsolattal3.

Az egyszavas mondatoknak most említett stilisztikai sajátságáról empirikus úton is könnyű meggyőződni. A legtöbb egyszavas mondathoz számtalan cselekvést, helyet, tárgyat stb. kapcsolhatunk. Pl.

 

 

A teljes mondatoknál viszont megszűnik ez a korlátlan vagy csaknem korlátlan kötetlenség.

Az egyszavas mondatoknak sem mindegyik típusa rendelkezik ezzel a szabad asszociatív mezővel. A föntebb első típusba sorolt párbeszédes mondat esetén az eldöntendő kérdésre s a kiegészítendő kérdések jelentős részére adott válaszok is igen gyakran kötöttek tartalmilag és nyelvtanilag egyaránt. Hasonlóan korlátozott a második és harmadik csoportbeli megszólítások, illetőleg az érzelmi felkiáltások asszociatív indukáló képessége is. Az asszociatív kapcsolatok tekintetében legtágabb mozgási lehetőséggel az általam helyzetmondatnak nevezett típus rendelkezik. Ebben a csoportban is vannak szigorú kötöttségek. A „Borotválás” csak a borbélynál, a „Fizetni” csak a vendéglőben érvényes helyzetmondat.

Szépirodalmi, sőt általában irodalmi vonatkozásban azonban van az egyszavas helyzetmondatoknak egy olyan csoportja, amelyikben ezek a kötöttségek megszűnnek vagy megszűnhetnek. Ez pedig a címként használt egyszavas mondatok csoportja.

Ha a mennyiségi mutatókból következtetni lehet minőségi értékekre, persze csak megfelelő áttételezéssel, akkor legelőször arra hivatkozhatnék, hogy a konferenciánkon szereplő négy novella közül háromnak a címe egyszavas mondat. Ez persze nyilvánvaló véletlen. Az azonban már aligha véletlen, hogy azokban a novellás kötetekben, amelyeket kézbe kellett vennem, hogy a szóban forgó elbeszéléseket átnézzem, igen tekintélyes számú egyszavas cím fordul elő:

 

 

kapott egyszavas címet. Talán érdemes ezekkel az adatokkal egybevetni még egy másik számot: Juhász Gyulának a kritikai kiadásban szereplő 1373 verse közül 545-nek van egyszavas címe, s ez az arány (40 %) csaknem megegyezik az előbbi novellás címek arányával. (Ezekben az adatokban névelővel bíró egyszavas mondatok is vannak.)

Azt hiszem, nem elhamarkodott az a következtetés, hogy az írók, költők azért kedvelik az egyszavas címeket, mert bennük jelentős esztétikai erőt éreznek. Kérdés, miben nyilvánulhat, illetőleg miből tevődik össze az egyszavas címek stilisztikai értéke? Az egyik, az egyszavas helyzetmondatokkal kapcsolatos összetevőt, a sokszínű asszociatív indukáló képességet már láttuk. De ennél még többet is elárulnak az egyszavas címek, ha megvallatjuk őket.

Az egyszavas címeknek, mint általában a címnek rendeltetése, alapvető funkciója magának a cím szónak a jelentésében világosan megmutatkozik. (Az ÉrtSz. szerint az idevágó jelentés „Valamely szellemi alkotásnak rendsz. rövid megjelölése, mely más alkotásoktól megkülönbözteti , gyak. tartalmára is utal.” I.792.)

 

Tehát a címnek legegyszerűbb, legtermészetesebb funkciója az ÉrtSz. szerint a tárgyi megnevezés, a tartalmi megjelölés. Ez jellemzi a stilisztikailag semleges műfajok címeit: Hírek, Sport, Menetrend, Nyelvtan, Fizika stb. A szépirodalomban azonban – azt hiszem- nem ez a cím elsőrendű funkciója. A megnevező jelleg itt gyakran háttérbe szorul, hogy valamely stilisztikai jegynek adja át a helyét. Ez azt jelenti, hogy a megnevezés gyakran jelképessé vagy hasonlíthatóvá válik. így alakul ki a szépirodalmi címeknek (s persze nemcsak az egyszavasoknak) ez a három típusa:

1. megnevező (nominatív)

2. jelképező (szimbolikus)

3. hasonlító (metaforikus)

Ismét csak véletlen, de ötletadó véletlen játéka, hogy most szereplő egyszavas novellacímeink mindegyike e típusok egy-egy képviselője: a megnevezőé Caligula, a jelképesé: Január, a hasonlítóé a Barbárok. De ez a véletlen azt is jelzi, hogy az említettem hármas típus egymásba fonódik, s mint a stilisztikai sajátságok általában, ezek is hajlékonyán ide-oda lengők. Az ilyen címek, mint Fűszálak (Whitman), A kastély (Kafka), Mandarinok (Beauvoir) kétségkívül szimbólumok; Fellegjárás (Sőtér), Rozsdatemető (Fejes), Fuimus (Justh) nyilvánvaló metaforák. De fel is cserélhetők. A tipizálás tehát ingadozó s talán nem is lényeges. (Mindazonáltal megpróbáltam Juhász Gyula említett egyszavas címeinek a fenti három típus szerinti besorolását. Az ingadozások miatt helytelen volna konkrét számokat mondani, de – úgy látszik – a szimbolikus típus a domináns. Ez adja a címeknek mintegy felerészét. A másik felén csaknem egyenlő eséllyel osztoznak a megnevező, illetőleg metaforikus jellegű címek.)

Fontosabbnak, jellemzőbbnek tartom a tipizálásnál az egyszavas címek szófajiságát. Az általam vizsgált egyszavas címek túlnyomó része főnév. A főnévnek ez a hegemóniája, illetőleg eggyé forrása az egyszavas mondatokkal nem kizárólag a címek sajátja. Farkas Évának idézett dolgozata – mint jeleztem – 107, szövegben előforduló egyszavas mondatot sorol fel, s ebből 81 főnévvel van kifejezve. (Előfordul még 8 ige – ebből 5 latin –, a többi előfordulás különböző szófajok között oszlik meg.) Ha a főnévnek ezt a kiemelkedő szerepét egybevetem e szófajnak lexikográfiailag is sokszínű viselkedésével4, nagyon kézenfekvő az a következtetés, hogy a nyelvtani rendszerezéssel ellentétben a stilisztika és lexikográfia síkján nem az ige az elsőrendűen számottevő, legnagyobb hatásfokú szófaj, hanem a főnév.

x

Az eddigieket összegezve az egyszavas mondatokkal kapcsolatos tételeimet a következőkben jelölhetem meg:

1. Az egyszavas mondat stilisztikailag abban tér el a teljes mondattól, hogy a szintaktikai s ezzel együtt a tartalmi (logikai) kötöttségek nem szűkítik, nem korlátozzák az asszociatív hatások sokszínűségét; tehát hangulati skálája sokkal kiterjedtebb szóródású lehet (s legtöbbször az is), mint a teljes mondaté.

2. Az egyszavas mondat tartalmi, nyelvtani kötetlensége s ennek kapcsán felszökő stilisztikai hőfoka legjobban az egyszavas címekben érvényesül. Innen az egyszavas címek gyakori előfordulása a szépirodalomban.

3. Az egyszavas mondatok stilisztikai értékrendjében lényeges szerepe van a szófajiságnak. A legmagasabb stilisztikai értéket képviselő egyszavas mondatok a stilisztikailag (és lexikográfiailag) legnagyobb hatásfokú szófajjal: a főnévvel vannak kifejezve.

4. Az egyszavas mondatok kommunikatív funkciója alapján bizonyos különbségek mutatkoznak a költői és szépprózai felhasználás tekintetében.

5. Az egyszavas mondatok további, főleg statisztikai módszerekkel is alátámasztott elemzése bizonyára még több értékes sajátságot tár fel. (Pl. az igen gyakran előforduló tulajdonnévi vagy idegen szókkal kifejezett egyszavas mondatok, főleg címek tekintetében.)

x

Mindehhez nyelvi vonatkozásban annyit tehetek hozzá, hogy az egyszavas mondatokban természetszerűleg sűrítetten, komplex módon fejeződik ki valamely érzés, gondolat, megnyilvánulás olyanféleképpen, mint a montázsban. De annál sokkal közvetlenebb módon, hiszen az egyszavas helyzetmondatok gyökerei minden bizonnyal visszanyúlnak az emberi beszéd bölcsőjéig, az ún. tagolatlan ősmondatokig.

Nyelvi stilisztikai szempontból a szövegben előforduló egyszavas mondatok tekintetében az egyedi felhasználás funkcionális vonásainak további mélyítésében látom az előre vezető utat. Ilyenek lehetnek a Barbárok-féle egyszótagos mondatok halmozódása (szóhosszúság); a Krúdynál előforduló pörkölt – perkelt alakpárok szembeállítása (nyelvjárási, stílusréteg szerinti vonatkozások, hangszimbolika); sőt – minthogy vizuálisan érzékelt szövegekről van szó – egyáltalán nem közömbös az egyszavas mondatok tipográfiai elhelyezése sem (Caligula, Barbárok) stb. stb.

A föntebb bemutatott prózai – költői vonatkozású egybevetések alapján legkevésbé valószínű, hogy az egyszavas mondatok mint címek specifikus hordozói volnának valamely műfaji sajátságnak. (Legfeljebb egyes stíluskorszakok divathullámzásai tükröződnek bennük.)

Az itt felvillantott mozaikoknak természetesen bele kell illeszkedniük az átfogóbb, sokoldalú irodalmi, esztétikai, lélektani és egyéb vizsgálatokkal feltárt sajátságok egybe simuló rendszerébe.