Új Krúdy-életműkiadás

Beszélgetés az író leányával

Születésnapok közelednek, nevezetes évfordulók. Ady Endre, Móricz Zsigmond, a Nyugat-nemzedék több tagja a közeljövőben lenne száz esztendős. A Krúdy-centenárium 1978-ban lesz, az előkészületek azonban már megkezdődtek.

– Apám művel igen népszerűek – mondja Krúdy Zsuzsa. – Könyveit régen elkapkodták már az antikváriumokból is, rongyosra olvasták a könyvtárakban. Az új életműsorozat most indult meg a Szépirodalmi Kiadónál. A huszonnégy kötetből már kettő: a Régi szélkakasok között és a Palotai álmok, meg is jelent. Barta András szerkesztő, aki a korábbi kiadásokat is gondozta, tárgyilagosan és szigorúan válogatott a kéziratban fennmaradt, a kötetekben és a folyóiratokban megjelent művekből is. Mindketten temérdek kiadványt – alig hozzáférhető folyóiratokat, már sárguló lapokat böngésztünk át. Valóban, se szeri, se száma az elfeledett novelláknak. Utazások a vörös postakocsin címmel pedig most jelennek meg először az apám hagyományozta sorrendben azok a regényei, amelyekben Alvinczi Eduárd és Rezeda Kázmér járják az országot az ócska batáron. Apámnak e kívánságáról fakszimile tanúskodik a kétkötetes gyűjtemény (A vörös postakocsi, Őszi utazás a vörös postakocsin, Nagy kópé, Velszi herceg, Rezeda Kázmér szép élete, Kékszalag hőse) elején. A mintegy nyolc-tíz év alatt megjelenő teljes sorozat az életmű – ötven-hatvan regény, tizenöt színdarab, több ezer novella és cikk – színe-javát kínálja.

Marad-e még kötetben kiadatlan Krúdy-mű?

– Például, A magyar köztársaság almanachja, amely az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején írott cikkeit tartalmazná, azaz tartalmazta. Történelmi érdekessége ugyanis, hogy a fiatal hatalom leverése miatt zúzták be a már kinyomtatott antológiát. Az előfizetési felhívás, a címlap azonban nem semmisült meg, sőt az előszó és a tartalomjegyzék kézirata sem. Ám a folyóiratokból így rekonstruálható kötet azóta sem talált kiadóra.

Vannak-e Krúdy-fordítások?

– A vörös postakocsi megjelent már németül, angolul, bolgárul, csehül, fordítják románra és szlovákra is. A Szindbád pedig angolul és hamarosan már lengyelül is olvasható. Krúdy-sorozatot tervez a francia Gallimard kiadó ... A Petőfi Irodalmi Múzeum megbízásából dr. Gedényi Mihály készíti a mintegy húsz ív terjedelmű Krúdy-bibliográfiát. Olyan monográfia azonban még nem született, amely tüzetesen feltérképezné a hatalmas és gazdag munkásságot. Apám egyéniségéről, életéről ma is anekdoták keringenek, amelyek hol több, hol kevesebb igazságot tartalmaznak. Legendák járnak szájról szájra kalandjairól, párbajairól, így például arról, hogy konflison utazott Balatonfüredre. Ha pénze volt, valóban konflist bérelt. Persze nem vitette magát hetedhéthatáron túlra.

Hanem haza, a Margitszigetre...

– Tizenkét évig élt a szigeten. Az Asszonyságok díja, a Boldogult úrfi koromban is itt született. Még sincs Krúdy-szobor a művészsétányon. Még Zelk Zoltán is méltatlankodott az Utókor című versében ezen a furcsaságon.

Készülnek az emlékműsorok?

– Szerencsére ez a nagy életmű nemcsak a kerek évfordulókon ihleti meg a művészeket. Nemrégiben Kapás Dezső rendező újra Krúdy-művet vitt színpadra a Vígszínházban, a Rezeda Kázmér szép élete című összeállítást. Huszárig Zoltán filmje, a Szindbád nemzetközi sikert aratott. A televízióban Makk Károly munkája, A hírlapíró és a halál vár adásra, a rádióban pedig az Apám, Szindbád című emlékezésem és az Őszi versenyek rádióváltozata, mindkettő Török Tamás rendezésében és Latinovits Zoltán főszereplésével. Az Őszi versenyekben, ez a szenvedélyes és zseniális színész egymaga játssza el, mégis jól megkülönböztethetően az írót és az elcsapott zsokét. Mind a két szerep a mellőzéstől szenvedő apámat rejti.

Krúdy Gyula prózája szinte a muzsika dallamosságát, ritmusát, hangulatát idézi fel.

– Az ötvenes években Kenessey Jenő megzenésítette Az arany meg az asszonyt. Annak idején elő is adták e lőcsei históriát Osváth Júlia és Rösler Endre főszereplésével, nagy sikerrel. Kenessey Jenő befejezte halála előtt apám egyik novellája, a Balerinák ihlette balettzenéjét is. Kevés a magyar opera. Ezek a művek talán megszólalhatnának az évfordulón.

Milyenek voltak az egykori születésnapok?

– Élénken emlékszem az „utolsó boldog születésnapra”, amikor ötvenkettedik évét töltötte be. Apám állította össze az ünnepi fogásokat. Még a konyhában is lábatlankodott. Csupán néhány vendéget hívott óbudai otthonunkba. Nyugodt, vidám, beszédes volt, pedig különben szófukarnak ismerték. Mindig szívesen hallgatott mulatságos, érdekes, emberi történeteket. A társaságban inkább beszéltette az embereket maga alig szólt.

Még a pálya örömeiről, a műveiről, a vágyairól sem?

– Szerény ember volt. Nemigen bizakodott az utókor becsülésében sem.

(bogácsi)

(Magyar Nemzet, 1976/268. /november 12./ 4. p.)