Krúdy és Vörösmarty

 

Beteg volt már, és ingerült a harmincas évek elején. Fanyalogva evett, szidta a London-szálló konyháját, abban az ingerült tudatban, hogy igazságtalan. Valami megalázó hivatalos találkozóról jött, csak sejteni lehetett dohogásából, hogy a sajtófőnökkel volt baja. Legyintett, mikor faggattam, mintha egy tolakvó legyet hessentene el. A bor megenyhítette: zöldessárga arácsi bor volt. Kortyolva, ízlelgetve itta. Aztán egy hóbortos, családfagyártó dédnagybátyámról mesélt, Zombory Leopoldról, aki valaha Szemerének is szállított levéltári adatokat a sátoraljaújhelyi levéltárból.

Aztán sokáig szótlanul ejtőztünk.

Lehunyta a szemét, s kurta álmocskák szálltak rá, de mihelyt horkantott egyet, felébredt, s ilyenkor mindig kérdett valamit, mintha bizonyítani akarná, hogy ébren van.

Egyszer ezt kérdezte: – Vajon mit írt Vörösmarty?

Értetlenül néztem rá. Vörösmartyt Petőfinél is jobban ismerte. Akkoriban már nem hittünk mííveletlensége legendájában, láttuk nemegyszer könyvtárakban jegyezgetni, tudtuk, hogy kitűnően tud latinul, s Budapest múltjáról többet tudott, mint Zuboly. Nem értettem a kérdést. Észrevette furcsálkodó tekintetemet, és lassan recitálni kezdte: – „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain ...” Midőn ezt írtam. Mit írhatott, amit ötvenben akart kiadni? Vajon mit írhatott, ami nem jelent meg addig? Nem tudod? Mit tanítanak az egyetemen, ha ezt sem tudod! Brisits páter biztosan tudja, kérdezd meg tőle... a papok mindent tudnak, ráérnek utánajárni. Te talán azt sem tudod, milyen színű volt Vörösmarty körgallérja. Szürke volt, fiam, szürke. Nem tudsz semmit.

Rendelt még három decit, de csak velem itatta, nem ivott.

Mikor felkászálódott, s elindultunk kifelé, azt mondta: – Ide jár a ti költőtök.

Megint értetlenül néztem rá. Ingerkedve mondta: – Az az ugri, a kis Petőfi. Hát annak tudod milyen színű a kabátja?

Később megtudtam, hogy József Attila valóban járt oda, sőt egyszer együtt is ebédeltek.

 

(Bóka László: Válogatott tanulmányok.
Bp. 1966, Magvető. 978-979. p.)