KRÚDY GYULA „MAGYAR TÁJAK” Magyar Helikon 1959. — Egyre fejlődő könyvkiadásunk nem csupán szép külsejű, hanem felette becses belső tartalommal bíró könyvvel lepte meg az értékes, irodalmi rangú könyvek kedvelőit. Krúdy Gyulának a századelő nagy írójának hírlapokból összegyűjtött és válogatott cikkeit, karcolatait dr. Kozocsa Sándor gondozásában bocsátotta közre a Magyar Helikon. Erről a könyvről — olvastában, vizsgálatában — nem jut más jelző az eszembe, mint tündéri! Pfannl Egonnak a könyvet díszítő rajzai annyira illenek Krúdy szépséges írásaihoz, hogy egy-egy képnél hosszasabban elidőzik az olvasó.

Krúdy Gyulának minden egyes könyve annyira leköti az olvasót, hogy befejezetlenül — holnapra éltévé — talán meg sem tudunk válni tőle. Írásainak hangulata, csodálatosan szép stílusa, láttató ereje sokunk által ismert és magasztalt, de ez a könyve még annyiban is pluszt jelent számunkra, hogy vágy kél bennünk bebarangolni a Nyírséget, a Dunántúlt, a Tiszántúlt és mindazokat a helyeket ahová könyvének soraiban elvezet bennünket.

Nem is tudom melyik írását magasztaljam? Szülőföldje — a Nyírség, ebben is méginkább Nyíregyházáról — szóló gyönyörködtető vallomását-e, vagy az „Aranyember” megszületésének körülményeit elmondó, Jókait szívközelbe hozó, Balatonfüredről írott, álomszerű írásképeit-e?

A magyar nyelv egyik legnagyobb művésze — Krúdy Gyula könyvbeli hősei is — erényeikkel, hibáikkal útitársainkká válnak, amidőn a könyv olvasása közben bekalandozzuk hazánk szeretett, szépséges tájait, és mint személyes ismerőssel ott bolyongunk például Vietorisz Józseffel az egykori pocsolyás utcájú Nyíregyháza városiassá szépült, kövezett útjain, amelyeket a tirpák jólét és szorgalom olyan palotákkal övez, hogy ezek a pompás épületek elvitatják a régi megyeszékhelytől Nagykállótól az elsőséget.

*

„PEST-BUDAI SÉTÁK” címmel jelentette meg a Magyar Helikon KRÚDY GYULA hírlapokban, folyóiratokban közölt tollrajzremekeit, illetve azoknak példányát. A sok szeretettel és mégtöbb hozzáértéssel történt válogatás dr. Kozocsa Sándor munkája. A cím nem egészen találó, a belső tartalmat nem fejezi ki, hiszen ebben a könyvben nem utcákat, városrészeket ismerünk meg, hanem a benne élő emberek kisebb-nagyobb örömeit, szenvedéseit — magát az életet!

Pfannl Egon korabeli képek, metszetek alapján készült rajzai nemcsak díszei a könyvnek, hanem a csodálatos művészettel megírt apró történeteket hűségesen kifejező alkotások.

Ha kötetekre menő történelmi tanulmányokat olvasnánk össze, akkor sem nyerhetnénk hűbb, igazabb és legfőbbképpen tanulságosabb ismereteket a pest-budai elsővilágháborús életről, emberekről s magáról a városról, mint Krúdy remek írásaiból.

Krúdy csodálatos művészettel, gyönyörűen, költőien zengő sorokkal hozza elénk a múltból egy örökre letűnt korszak — de mégiscsak a mi mai, szép és szeretett Pest-Budánk elődjének — visszahozhatatlan és egyáltalán nem óhajtott, régi életét: svindlereinek, kétes erkölcsű nőinek és hamis illúziókban élő, dolgozó szegény embereinek mindennapjait.

Minden, városát szerető pest-budainak, és fővárosára büszke magyarnak figyelmébe, szeretetébe ajánljuk ezt a különös gonddal és hozzáértéssel készült könyvet, amelynek soraiból, képeiből az első világháború utáni és előtti Pest-Buda, Margitsziget és Óbuda emberei, tájai, hangulata jelennek meg előttünk, és visszapillantást nyerhetünk az akkori Pest-Buda nyomorúságából elkívánkozó író jóvoltából a Vörösmarty-korabeli városéletbe és szinte testközelbe kerülünk a Hatvani utcán szónokló Jókaival is, akit kortársai nem görögtüzes megvilágításban láttak, hanem a maga emberi mivoltában, mert hiszen a kortárs sohasem annak látja kora nagy szereplőit, aminek mi, késői utódok.

Ennek a „nemcsak szórakoztató, andalító, lelket üdítő, de bölcsességével tanítani is tudó” kötetnek olvasása közben felmerül bennünk a gondolat, hogy Krúdy nagy művészettel megírt, megsárgult napilapok hasábjain rejtőző, közel tízezernyi ilyen apró remekeiből elég-e, amit a „Pest-Budai séták” nekünk megmutatnak?

Általában nincs szokásban az előállító nyomdát is dicsérni, de mi megcselekedjük, és a Kossuth-nyomdát, a könyv létrehozatalánál bábáskodó mindenegyes szakembert, munkást az elismerés szavával illetünk.

Sok ilyen könyvet — maiakat is — fővárosunkról, és szép hazánk más városairól, tájairól, hadd ismerje meg a dolgozó nép minél jobban azt az országot, amely végre teljesen és elvitathatatlanul az övé.

Borsi D. József

(Evangélikus Élet, 1959/14. /április 5./ 4. p.)