Álmoskönyv

 

Történt, hogy Krúdyt megkörnyékezte az erélyesek titkos, belső örömei után való vágyakozás, ezért elhatározta, hogy rendbe szedi, ellajstromozza szerelmes alattvalóit, az álmokat, ily hálátlanul fizetve nekik azért, amiért egykoron felvitték szi­várványos szárnyaikon a Parnasszus ormaira.

Nagy munka volt, hatalmas munka, aminek kínos pontosságát talán mindenkitől előbb vártuk volna, mint az omlatag-lelkű és minden földi rend­tartástól elvonatkozó nagymestertől, bár igaz, hogy ennek a regisztrálásnak kezdetben szinte né­metien szigorú pontossága az ábécé előhaladtával egyre lazul, de hiszen ez oly természetes. Más az F betűig sem bírta volna.

Mert az álmoskönyv itt nem valamely re­gényt vagy érzelmes történetet takargat csalfa, tréfás simmtl; Krúdy Gyula álmoskönyve valósá­gos álmoskönyv, minuciózus pontosságú magyará­zatokkal, szabályszerű hivatkozásokkal a forrás­munkákra: a Lipcsei nagy könyvre, Gvadányi Mártonra, Radics Máriára, Kernerre, az 1755-ös és az 1834-es könyvre és a többiekre és megvilágo­sítva az újnevű Szada István utolérhetetlenül elmés és lelkileg teljesen átélt rajzaival. A vízáradásból előkalimpáló kísérteties kezeket és lábakat egészen bizonyosan magad is így láttad álmodban, amikor pedig a papucshőst nézed, amint verejtékezve szánkóztatja fel menyecske-feleségét a dombra, amelynek tetején ott mered a kálvária három keresztje, be kell látnod, hogy mindez az álomnak immár nem interpretációja, hanem a poézise.

Rend van mindenütt, a rend szinte tökéletes, pedig az álmok csapodárok és titokzatosak, mert bár az eléggé érthető, hogy szépasszonyt éjjeli ru­házatban látni kellemes találkozást jelent, vagy hogy vizet inni nem jó jegy, az azonban már rend­kívül fogas kérdés, hogy az éjjeli pohár miért je­lenti éppen a barátságot? ... Akármiért is, az bizonyos, hogy sohasem veszed észre: az álom magyarázók nagyszerű tudományát hol és mikor szövi át Krúdy drága humora, vagy hogy szövi-e ott és akkor valóban, hiszen az álom­magyarázók maguk is olykor kitűnő humoristák.

– Miért írt Krúdy álmoskönyvet?

– „Hosszú, csendes esték munkája ez a könyv. Amely estéken a forgatott, sárga lapok mögött feltünedeznek félig-meddig porrá válott öregasszonyok arculatai, akik falusi ifjúságomban, pattogó tűz mellett oly jelentőséget tulajdonítot­tak az álmoknak, mint akár a valóságos életnek. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozásaira, esti órák halk elfuvolá­zására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő sorok­nak ... Álom: játék, mint az élet ... Néha ko­molyra fordul a játék. Az élet is, az álom is. (1919. Tél.)”

Álmodik a drága magyar úr maga is, álmo­dik a nevünkben, az álom-amatőrök, az álom-suszterek nevében is, akik a nagyságos magyar álmokat csak az elhervadt lelkünkből kitolt nyo­morék álom-kölykökkel véljük utolérhetni, átál­modjuk a magyar förtelmek telét, behúzódik a maga külön világába, ahol a céltalan célokért céltalanul küzdők szívbeli melegsége miatt nem ér heti a jeges szél; a csendesség eolhárfájának ze­néjét nem törheti át a tülekedők rikácsolása és ahol olyan csodadolgokat lehet látni, aminőkről Krúdy a könyve második részében beszámol.

Ez a második rész, ez maga Krúdy, az álmok királya. Ebben a részben a boszorkányokról, a li­dércekről, a kísértetekről, az úton járókról; a tál­tosokról, a garabonciásokról, a cseréltekről, a csodákról, a babonákról van szó – arról a csodavirág­ról, amelyet az elhagyatottságában didergő, szomo­rúságában beteg lélek teremtett a maga számára, hogy legyen hová elbujdosnia, ha nem bírja már a valóságok tolakodóan gyászos ölelését.

Ez a második rész, ez biblia, ez a jóságos, megértő, meleglelkű emberek szentírása.

Ezek a magyarázatok, meg a hozzájuk fűzött jegyzetek utolérhetetlenek és ódon patinájuk alatt is olyannyira, oly tündöklően újak, mint a feltárt kagylóból előcsillanó gyöngyszem és ezeknek nem is lesz soha utóda, mert ezeket csak a pusztuló, korhadozó magyar erdő királyi tölgye virágozhatta ki magából.

Ha este olvasod Krúdy könyvét, éjszaka róla álmodsz, reggel pedig, ha beletekintesz a lobogó nyári világba, lelkedet megüli a legpompásabb, a legnobilisabb, a magyar szomorúság és megkör­nyez a sejtelem, hogy valóban: az emberiség tör­ténelme az álmok sorozata.

– – – – –

A könyv tökéletes belülről, mert Krúdy Gyula írta és tökéletes kívülről, mert az Athenaeum adta ki.

Cholnoky László

 

(Magyarország, 1920/170. /július 18./ 4. p.)