Krúdy Gyula
KI JÁR AZ ERDŐN?
Magvető, 198 old. 16
Ft (Törzsanyag)
Krúdy igazi reneszánszát éli, olvasótábora állandóan
növekszik, sorozatos kiadásával pedig régi olvasói is új erényeit fedezik fel.
A Krúdy-kultuszból a legfiatalabb olvasók sem, maradnak ki; a Ki jár az erdőn? című
kötetben Krúdy jószerivel teljesen ismeretlen meséit gyűjtötte egybe a
Magvető kiadó, s a két szerkesztőnek, Tóth Lajosnak és Udvarhelyi Dénesnek még
a Magyar Kereskedelmi Közlöny nevű hajdani szaklapot is át kell böngésznie a
mesékért. Hasznos munka volt, mert nemcsak a gyerekek, hanem minden
Krúdy-tisztelő örömmel forgathatja a szép könyvet, hogy megismerkedjék Madászijesztő Manó kalandjaival, a kolduskirályfival,
Harang György kuruc vezérrel, vagy a pirossapkások
történetével.
Az ifjúsági könyvek régi és jóvátehetetlen hibája, hogy
legtöbbjében a felnőttek nem mesélni, hanem oktatni akarnak. Saját
gyermekkorunkból tudjuk, milyen viszolyogva hallgattuk azokat a meséket,
amelyek arra igyekeztek rávenni bennünket, hogy mossuk meg a nyakunkat, ne
hazudjunk és ne legyünk falánkok. Így vált a legtöbb
mese is a gyerekkori kötöttségek és tilalmak részévé.
Krúdy másfajta mesélő. Ezek az apró történetek nyilván őt
is elszórakoztatták, mert soha nem lebegett előtte semmiféle pedagógiai cél, a
mesélés öröméért mondta el őket, s ennek a zavartalan örömnek a későbbi olvasó
is részese. S ha tanulni is lehet belőle, az a mesélő külön érdeme, aki a mesét
is valósággá tudja varázsolni. Nagyapó például, aki honvédsipkájában ül a
tornácon, nemcsak mesehős, hanem jelkép és példa is, a szabadságharc
lelkesedésének megtestesítője. Az ilyen és ehhez hasonló történetek meggyőző
erővel támasztják fel a régmúltat, s az ifjú olvasók valami olyasmit
tanulhatnak meg belőlük, ami minden történelemkönyvből hiányzik.
Valamennyi mesén ott érezzük Krúdy ismert stílusjegyét,
bizonyságul, hogy ezeket az apróságokat is komolyan vette, nem leereszkedni
akart a gyerekekhez, hanem azokat emelte magához. A szép könyv így arra is
alkalmas, hogy a legfiatalabb olvasókat bevezesse Krúdy stílusába, regényeinek
világába.
A kötet az íróhoz méltó köntösben jelent meg, viszont kár
volt elhallgatni, hogy ki készítette a jól sikerült illusztrációkat.
A könyv hátlapján levő intelmet, hogy „Tíz éven aluliaknak”
— nem kell komolyan venni. Akik szeretik Krúdy könyveit, nemcsak új oldaláról
ismerik meg ezt a kivételes írónkat, hanem új örömökre
is lelnek meséiben.
Csányi László
(A
könyvtáros, 1963/7. /július/ 434. p.)