Krúdy Gyula

KI JÁR AZ ERDŐN?

Magvető, 198 old. 16 Ft (Törzsanyag)

Krúdy igazi reneszánszát éli, olvasó­tábora állandóan növekszik, sorozatos ki­adásával pedig régi olvasói is új erényeit fedezik fel. A Krúdy-kultuszból a legfia­talabb olvasók sem, maradnak ki; a Ki jár az erdőn? című kötetben Krúdy jó­szerivel teljesen ismeretlen meséit gyűj­tötte egybe a Magvető kiadó, s a két szer­kesztőnek, Tóth Lajosnak és Udvarhelyi Dénesnek még a Magyar Kereskedelmi Közlöny nevű hajdani szaklapot is át kell böngésznie a mesékért. Hasznos munka volt, mert nemcsak a gyerekek, hanem minden Krúdy-tisztelő örömmel forgat­hatja a szép könyvet, hogy megismerked­jék Madászijesztő Manó kalandjaival, a kolduskirályfival, Harang György kuruc vezérrel, vagy a pirossapkások történeté­vel.

Az ifjúsági könyvek régi és jóvátehe­tetlen hibája, hogy legtöbbjében a felnőt­tek nem mesélni, hanem oktatni akar­nak. Saját gyermekkorunkból tudjuk, mi­lyen viszolyogva hallgattuk azokat a me­séket, amelyek arra igyekeztek rávenni bennünket, hogy mossuk meg a nyakun­kat, ne hazudjunk és ne legyünk falán­kok. Így vált a legtöbb mese is a gyerek­kori kötöttségek és tilalmak részévé.

Krúdy másfajta mesélő. Ezek az apró történetek nyilván őt is elszórakoztatták, mert soha nem lebegett előtte semmi­féle pedagógiai cél, a mesélés öröméért mondta el őket, s ennek a zavartalan örömnek a későbbi olvasó is részese. S ha tanulni is lehet belőle, az a mesélő külön érdeme, aki a mesét is valósággá tudja varázsolni. Nagyapó például, aki honvédsipkájában ül a tornácon, nem­csak mesehős, hanem jelkép és példa is, a szabadságharc lelkesedésének megtes­tesítője. Az ilyen és ehhez hasonló törté­netek meggyőző erővel támasztják fel a régmúltat, s az ifjú olvasók valami olyas­mit tanulhatnak meg belőlük, ami min­den történelemkönyvből hiányzik.

Valamennyi mesén ott érezzük Krúdy ismert stílusjegyét, bizonyságul, hogy ezeket az apróságokat is komolyan vette, nem leereszkedni akart a gyerekekhez, hanem azokat emelte magához. A szép könyv így arra is alkalmas, hogy a leg­fiatalabb olvasókat bevezesse Krúdy stílusába, regényeinek világába.

A kötet az íróhoz méltó köntösben je­lent meg, viszont kár volt elhallgatni, hogy ki készítette a jól sikerült illusztrá­ciókat.

A könyv hátlapján levő intelmet, hogy „Tíz éven aluliaknak” — nem kell komo­lyan venni. Akik szeretik Krúdy köny­veit, nemcsak új oldaláról ismerik meg ezt a kivételes írónkat, hanem új örö­mökre is lelnek meséiben.

Csányi László

 

(A könyvtáros, 1963/7. /július/ 434. p.)