CZINE MIHÁLY

A NOVELLISTA MÓRICZ ZSIGMOND ELSŐ LÉPÉSEI

[…] A fiatal Móricz is azért találta az idillt, az édeskésséget, az élettől elszakadó ragyogó képalakítást a legjellemzőbbnek Jókaiban, mert neveltetése, írói elképzelése erre tette leginkább fogékonnyá. Jókai gazdag életművéből találhatott volna mást is. Kaphatott volna modern indításokat is, mint Szini, Cholnoky Viktor, Krúdy és Szabó Dezső; — s az érett művek igazolják, hogy kapott is.

[…] Az ő [Mikszáth]— és Jókai — nyomán indult részben Krúdy, Lovik, Török Gyula, Cholnoky Viktor, Kaffka és Móricz Zsigmond is; a mikszáthi novellaformából nő ki Lovik, Krúdy és Móricz Zsigmond novellisztikája is.

[…] Turgenyevet 1861-től fordítják magyarra, Maupassant és Csehov szinte fellépésüktől kezdve ösztönzőül szolgálnak a hasonló törekvésű magyar novellistáknak. Bret Harte Tömörkénynek, Turgenyev Peteleinek, Tömörkénynek és Krúdy Gyulának, Maupassant Mikszáthnak, Ambrusnak, Herczegnek, Csehov Mikszáthnak és Thury Zoltánnak kedves olvasmánya, s ez az ismeretség nem maradt nyom nélkül a magyar prózán.

[…]

Mikszáth anekdotaisága más vonalon is tovább él; Krúdy első írásaiban a humornak, a csattanónak mikszáthi formáját szinte érintetlenül megtalálni. Később azonban eltávolodik e mikszáthos anekdotaiságtól; de ebből kiindulva teremt egy erősen stílromantikus hangnemet és emlékező álomvilágot. Móricz inkább tompít a mikszáthi anekdotán; Krúdy túlhajtja kifejezésmódjait; Móricz az anekdoták különceiből a földön élő, körüljárható emberek rajzához kap indítást, Krúdynál a hangsúly az anekdota reális elemeiről az irreálisra csúszik, alakjai különc vonásai még erősebben kidomborodnak, már-már a mese határán állanak. Móriczot a jelen s a jövő felé fordulás, a paraszti törekvésekhez való kapcsolódás vezeti a realizmushoz, Krúdyt a Mikszáthénál is mélyebb kiábrándulás, a patriarchális múlt iránti nosztalgia az irreálisnak tűnő álomvilághoz. Az eredmény, a művészi világ így nagyon is eltérő, egy ponton azonban egyező irányú: mindkettő elszakad az anekdotizmustól. Mikszáthtól kiindulva Móricz a magyar realista próza kiteljesítője, Krúdy a modern, lírába, hangulatba olvadó, légkört teremtő, az idő síkjait feloldó magyar próza megteremtője lesz.

[…]

 

(Irodalomtörténeti Közlemények, 1957/4. 297-311. p.)