Krudy Gyula: Szindbád ifjúsága és
megtérése. Franklin-Társulat kiadása.
Krúdy
Gyula művei könyvárusi forgalomban nem kaphatók, elfogytak. A
Franklin-Társulat a Krudy-rajongók nagy táborának régi kívánságát teljesíti,
mikor új sorozatot bocsát ki Krúdy munkáiból. A sorozat első kötetében Krúdy
legnépszerűbb műve, Szindbád ifjúsága és megtérése egy kötetben kerül az
olvasó kezébe.
Csodálatos
varázsa van ennek a könyvnek. Sok-sok év után az ember ismét a kezébe veszi,
lapozza, míg egyik soron megakad a tekintete és olvasni kezdi. Azonnal megfog.
A hangulat, a szín, a kép, amit Krúdy ráakaszt egy függönyre, fára, emberre,
ellenállhatatlanul rabul ejt. Tovább olvassuk, most már sorról-sorra, s mint
gyermek a mazsolaszemeket a kalácsból, úgy szedegetjük ki hasonlatait,
élvezzük a szavak édes játékát, a magyar irodalomnak ezeket a páratlan
gyöngyszemeit. Csöndes mélabú ömlik el majdnem minden mondaton s ez felidézi
azt a tájat, azokat a vidéki úriházakat, ahol az ifjú Szindbád, a halhatatlan
szerelmes olyan szívesen időzött s mindig otthonra talált. Különösen a
második rész, az érettebb korban írt «Szindbád megtérése» történeteiből árad
szinte tékozló gazdagságban a századforduló magyar életének illata, íze,
derűs-bús érzésvilága.
Szindbád
alakját Krudy teremtette meg. Valóságosan élő ember, úri szülők gyermeke,
akinek van ifjúsága, férfikora, de — nem öregszik meg soha. Háromszáz éves
korában is szereti a nőket, az italt, a könnyebb életet. Itt jár közöttünk, ha
kedve tartja, ha meg nem, elröppen a valóság talajáról a képzelet világába.
Szindbád benne él minden magyar úrban, szimbóluma a férfilélek ama
pillanatainak, mikor az ember jobbik énje nem tud ellenállni a kaland, a nő s a
bor varázsának és a szürke mindennapot boldogabb tájak szépségével cseréli fel.
Szindbád kalandjait — amit ebben a művében elmond az író — minden magyar úr
átélte önmagában. Ez adja meg ennek a könyvnek azt az elmondhatatlan,
sajátságos hangulatot, amit akkor érzünk, amikor ráeszmélünk, hogy abban, amit
olvasunk, a saját életünk történetét olvassuk.
D-y B-a.
[Domby Béla?]
(Tükör, 1942/12. /december/ 506-507. p Könyvek rovat.)