Krudy Gyula: Szindbád ifjúsága és megtérése. Franklin-Társulat ki­adása.

 

Krúdy Gyula művei könyvárusi for­galomban nem kaphatók, elfogytak. A Franklin-Társulat a Krudy-rajongók nagy táborának régi kívánságát telje­síti, mikor új sorozatot bocsát ki Krúdy munkáiból. A sorozat első kötetében Krúdy legnépszerűbb műve, Szindbád ifjúsága és megtérése egy kötetben ke­rül az olvasó kezébe.

Csodálatos varázsa van ennek a könyvnek. Sok-sok év után az ember ismét a kezébe veszi, lapozza, míg egyik soron megakad a tekintete és olvasni kezdi. Azonnal megfog. A hangulat, a szín, a kép, amit Krúdy ráakaszt egy függönyre, fára, emberre, ellenállhatat­lanul rabul ejt. Tovább olvassuk, most már sorról-sorra, s mint gyermek a mazsolaszemeket a kalácsból, úgy sze­degetjük ki hasonlatait, élvezzük a sza­vak édes játékát, a magyar irodalom­nak ezeket a páratlan gyöngyszemeit. Csöndes mélabú ömlik el majdnem min­den mondaton s ez felidézi azt a tájat, azokat a vidéki úriházakat, ahol az ifjú Szindbád, a halhatatlan szerelmes olyan szívesen időzött s min­dig otthonra talált. Különö­sen a második rész, az éret­tebb korban írt «Szindbád megtérése» történeteiből árad szinte tékozló gazdagságban a századforduló magyar éle­tének illata, íze, derűs-bús érzésvilága.

Szindbád alakját Krudy teremtette meg. Valóságosan élő ember, úri szülők gyermeke, akinek van ifjúsága, férfikora, de — nem öregszik meg soha. Háromszáz éves korában is szereti a nőket, az italt, a könnyebb életet. Itt jár közöttünk, ha kedve tartja, ha meg nem, elröppen a valóság talajáról a képzelet világába. Szindbád benne él minden magyar úrban, szimbóluma a férfilélek ama pillanatainak, mikor az ember jobbik énje nem tud ellenállni a kaland, a nő s a bor varázsának és a szürke mindennapot boldogabb tájak szépségével cseréli fel. Szindbád kalandjait — amit ebben a művében elmond az író — minden magyar úr átélte önmagában. Ez adja meg ennek a könyvnek azt az elmondhatatlan, sajátságos hangulatot, amit akkor érzünk, amikor ráeszmélünk, hogy abban, amit olvasunk, a saját életünk történetét olvassuk.

D-y B-a.

[Domby Béla?]

 

(Tükör, 1942/12. /december/ 506-507. p Könyvek rovat.)