Bírálatok

Pelyvás-Ferenczik István: A magyar irodalmi impresszionizmus és Krúdy Gyula. Debrecen, 1942. A Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének Dolgozatai. 58 l.

Bevezetésében a szerző forrásai, elsősorban R. Hamann ismeretes munkája alapján a művészeti impresszionizmus fogalmát ismerteti s rámutat arra a lényeges vonásra, hogy ez az irány szabadítja fel az egyéni látásmódot. A szerző feladatának azt tartja, hogy megkeresse a magyar irodalom impresszionista jellemvonásait. Az irodalmi impresszionizmustól távol áll minden szigorú körülhatároltság, mert ez aktív állásfoglalást, alakítást kívánna, az impresszionista író pedig messze elkerül minden cselekvény-formáló beavatkozást, s hű marad a passzív szemlélethez. Mivel minden érdeklődésével az emberi lélek felé fordul, költészete nem süllyed a leegyszerűsített tájképfestés szürke egyhangúságába. A homályos érzelmi tartalmakat az impresszionista költő a különös jelzők, az újfajta összetételek, a merész jelentésváltozású szavak alkalmazásával fejezi ki. Nagyjából ezek azok a tételek, amelyeket a szerző az irodalmi impresszionizmusról, vagyis a pillanat benyomásainak írói művészetéről tanulmányában felsorakoztat. Ezek után azt kellene kimutatnia, mi Krúdy Gyula impresszionizmusa. Problémáját azonban néhány odavetett mondattal el is intézi s megelégszik azzal, hogy az író életrajzát, műveinek tartalmi kivonatát és párhuzamainak megjelölését adja. Az egyébként figyelmet érdemlő értekezés felépítése sem egységes.

D.

(Irodalomtörténet, 1943/2. 90. p.)