Krúdy-könyvekről
Egy időben antikváriumok porlepte
polcai között kutattunk Krúdy-könyvek után. Ritkán bukkantunk rájuk. Pedig
hát Krúdy sosem volt „tilos”, csak éppen évekig nem adták ki. Új esztétikai
művekben csupán mondatok jelentek meg róla, hidegen fölényes mondatok arról,
hogy szűk körben mozgott, nem volt realista, sőt egy időben egyoldalú ifjúsági
írót akartak belőle egyesek fabrikálni. Most egykét éve, de kiváltképp az utóbbi
hónapokban, valóságos Krúdy-reneszánsz van; egyre-másra jelennek meg legszebb
írásai, melyek nagyon tetszenek a mai olvasónak. A Vörös postakocsi, az Őszi utazások a vörös postakocsin, A kékszalag hőse, Az élet álom, Rezeda
Kázmér szép élete, Valakit elvisz az ördög — ez mind mostanában jelent meg, igen szép
köntösben, művészi illusztrációkkal.
Tetszenek, de miért? Miért
szaporodik a Krúdy-olvasók tábora? Mert jó író volt, aki ismerte korát,
amelyben élt, ismerte azokat az embereket, akikről írt. Írásaiban a szárnyaló
fantázia keveredik az élő és valódi nevükön szereplő alakokkal; a század első
éveinek irodalmi élete, bohémvilága oly erővel rajzolódik ki írásaiban, hogy
egy-egy fejezet felér egy irodalomtörténeti értekezéssel. Sokszor lírikus ő,
aki Babits szavait vallja: „Csak én bírok versemnek hőse lenni” — mert ő maga volt Rezeda Kázmér, a pesti éjszakák és óbudai utcácskák
regényes ködalakja, ő volt az utolsó Szinbád[sic!], akárcsak Széplaki Titusz hírlapíró. De Rezeda
Kázmér alakja körül ott vibrál Pest-Buda bohémvilága, s Szinbád
körül régi kisvárosok ízei kelnek életre.
S ott élnek a könyvek lapjain
urak, polgárok, kupecek, akiknek életmódját Krúdy éppen azzal ítéli el, hogy
őszintén ábrázolja őket és megbocsát nekik: ilyenek voltak, emberek voltak. S
ott élnek a híres magyar ételek, amelyekről forró szerelemmel ír, az ember
éhes lesz olvasás közben, amint szája megszikkad, ha a magyar borok nemes
patinájáról olvas Krúdy-könyvekben. S Óbudán járva az olvasónak eszébe jut Rezeda szerkesztő úr, s szinte várja, hogy az ablakból Kronprincz Irma kisasszony integessen hófehér kezével...
Azért tetszik
hát a mai olvasónak, mert csodálatosan regélő stílusával megelevenít egy kort,
egy-egy utcácskát, egy várost, egy pörköltet, a pesti éjszakát és poprádi
álmokat. Külföldön nem ismerik. Nem is értenék talán. Írásainak olyan sajátosan
magyar íze van, mint a tokajinak vagy a paprikástokánynak. Ezért jó ez a
Krúdy-reneszánsz; e könyvek egy darabja a magyar irodalomnak, a magyar életnek.
Csak hát azért valahogyan több rendszer kellene ezekben a kiadásokban. Krúdy
Gyula megérdemelne egy sorozatot, de eddig más-más köntösben, olykor más
kiadónál jelennek meg könyvei. A Szépirodalmi Könyvkiadó legutóbbi két kötete
(Rezeda Kázmér szép élete és Az élet álom) a legjobban megfelel a Krúdy-írások
hangulatának — azt hisszük, így kellett volna elkezdeni. A sorozat
megteremtése még most sem késett el.
(Esti
Hírlap, 1957/200. /augusztus 28./ 2. p.)