Tallózás szép könyvek között

Krúdy Gyula új könyve: nagy meglepetés. Kozocsa Sándor összegyűjtötte íróportréit, amelyeket — kevés kivétellel — a beavatottabb Krúdy-rajongók sem ismertek. Régi napilapok hasábjain porosodtak ezek az írások, pedig tartalmuk ma is megragadóan aktuális. Krúdy nem az irodalomtörténész, hanem a novellista eszközeivel és láttató erejével idézi fel a nagy elődök, s a kisebb-nagyobb kortársak portréját.

Szórakoztató, kellemes olvasmány az Írói arcképek, de több is annál. Segít szertefoszlatni egy legendát, amely Krúdyban csak a „tegnapok ködlovagját”, a valóság vaskosabb közegéből menekvő álmok hősét látja és tiszteli. Ebben a kötetben az író utánozhatatlan nyelve, leírásainak, képeinek hangulatteremtő varázsa olyan látásmóddal társul, amely a magyar irodalom múltjából a lényeges összefüggéseket és jellemvonásokat hangsúlyozza.

Többet lát, jobban lát Krúdy Gyula a kortárs-irodalomból, mint sok kritikus és irodalomtörténész. Világos ösztönnel, tiszta értelemmel helyezi el az irodalmi és társadalmi haladás útjelzőit. Olyan író biztonsága ez a tájékozódásban, aki maga is új szépségek s igazságok hírnöke és beteljesítője volt. Egy azok közül, akik — mint Krúdy a nyugatosokról írta — „mellőzöttek s kitaszítottak voltak, pedig olyan kakast hordtak a kabátjuk alatt, amelynek, ha szabad volna kukorékolni, sokan meghallanák”. (Magvető Könyvkiadó.)

[…]

Dersi Tamás

(Esti Hírlap, 1957/222. /szeptember 22./ 2. p.)