Tallózás szép könyvek között

 

Krúdy Gyula új könyve: nagy meglepetés. Kozocsa Sándor összegyűjtötte íróportréit, amelyeket — kevés kivétellel — a beavatottabb Krúdy-ra­jongók sem ismertek. Régi napilapok hasábjain porosod­tak ezek az írások, pedig tar­talmuk ma is megragadóan aktuális. Krúdy nem az iro­dalomtörténész, hanem a no­vellista eszközeivel és láttató erejével idézi fel a nagy elő­dök, s a kisebb-nagyobb kor­társak portréját.

Szórakoztató, kellemes ol­vasmány az Írói arcképek, de több is annál. Segít szerte­foszlatni egy legendát, amely Krúdyban csak a „tegnapok ködlovagját”, a valóság vas­kosabb közegéből menekvő ál­mok hősét látja és tiszteli. Eb­ben a kötetben az író utánoz­hatatlan nyelve, leírásai­nak, képeinek hangulatterem­tő varázsa olyan látásmóddal társul, amely a magyar iroda­lom múltjából a lényeges ös­szefüggéseket és jellemvoná­sokat hangsúlyozza.

Többet lát, jobban lát Krú­dy Gyula a kortárs-irodalom­ból, mint sok kritikus és iro­dalomtörténész. Világos ösz­tönnel, tiszta értelemmel he­lyezi el az irodalmi és társa­dalmi haladás útjelzőit. Olyan író biztonsága ez a tájékozó­dásban, aki maga is új szép­ségek s igazságok hírnöke és beteljesítője volt. Egy azok közül, akik — mint Krúdy a nyugatosokról írta — „mellő­zöttek s kitaszítottak voltak, pedig olyan kakast hordtak a kabátjuk alatt, amelynek, ha szabad volna kukorékolni, sokan meghallanák”. (Magve­tő Könyvkiadó.)

[…]

Dersi Tamás

 

(Esti Hírlap, 1957/222. /szeptember 22./ 2. p.)