Recenzió

Öt könyv

[…]

Az újságíró Krúdy Gyula alakját két érté­kes, érdekes könyv csaknem egyszerre idézi. A Magvető Krúdy-sorozatában jelent meg tárcáinak, publicisztikai írásainak Pesti leve­lek című gyűjteménye. Régi napilapok hasáb­jain porosodtak ezek, pedig tartalmuk ma is megragadó, ma is aktuális. Segít ez a kötet szertefoszlatni egy legendát, amely Krúdyban csak a „tegnapok ködlovagját” tiszteli, a való­ság vaskosabb közegéből menekvő álomhőst látja. A Pesti levelek-ben az író utánozhatat­lan nyelve, leírásának, képeinek hangulatte­remtő varázsa olyan látásmóddal társul, amely a magyar történelemből és irodalmunk múlt­jából a leglényegesebb összefüggéseket hang­súlyozza. Többet és jobban lát Krúdy Gyula korából és a kortárs-irodalomból, mint sok történész, kritikus és irodalomtörténész. Vilá­gos ösztönnel, tiszta értelemmel érzékeli a társadalmi és irodalmi haladás útjelzőit. Hadd említsem Az Est 1922 decemberi ankét­ján kifejtett álláspontját: „Jönnek a fiatalok — írta a századelő reneszánszáról. — Ady, Révész Béla stb.: hömpölyögve, zúgva. Csak az öreg fatuskók maradtak helyükön. Mi, el­dugott virágok vagy könnyű falevelek, boldo­gan üdvözöltük az állóvizek után a zúgó, diadalmas forrásokat... A tegnapi forradal­mak még nem csendesedtek el az irodalom­ban. Itt kibékülésről nemigen lehet álmodni. A mindig megvetett tehetségtelenek győztek a forradalmak után. Furcsa, félvállról vett figurák tűntek fel a horizonton, amikor a lárma elmúlt...

Tóbiás Áron anyaggyűjtő szorgalmát, szer­kesztői arányérzékét dicséri a Szabó Ervin Könyvtár kiadásában megjelent Krúdy világa. Gazdag tartalmából csupán néhány mozza­natra utalhatunk. Az emlékkönyv első feje­zete mintha csak a Pesti levelek folytatása volna. Ez a Krúdy Budapestje című fejezet a főváros utcáinak, tereinek, középületeinek leírását adja, az író regényeiből, novelláiból. Kitűnik az összeállításból, hogy egész irodal­munkban talán Krúdy szentelt legtöbb figyel­met Budapest jellegzetességeinek, színeinek, hangulatainak ábrázolására. Érdeklődése ko­rokat átfogó volt. Megjelenik műveiben az 1840-es évek kisvárosa, a századforduló táján kibontakozó szecessziós nagyváros, és végül a kilencszázhúszas-harmincas évek Buda­pestje. Városképei, leírásai: részben eddig ismeretlen újságcikkek. Sorozatuk valóságos budapesti bédekker, amelynek irodalomtörté­neti érdekessége, hogy rendkívül érzékletes, reális. A szürrealistának, álomvilágban élő­nek mondott Krúdy ezekben is mint realista író jelentkezik.

Közli az emlékkönyv az íróról szóló érde­kesebb cikkeket, tanulmányokat is. Közre­adja Ady Endre bírálatát a Vörös postakocsi­ról, Szép Ernő, Tersánszky J. Jenő Krúdy- cikkét és Móricz Zsigmond szép nekrológját. Az emlékkönyv közöl Krúdy-interjúkat és az íróról készült riportokat is, amelyek érzékel­tetik az író küzdelmeit, törekvéseit, a mun­káját nehezítő korviszonyokat.

Tanulságukat nem lehet eléggé hangsú­lyozni: a sajtó adalékai nélkülözhetetlen fon­tosságúak a huszadik századi magyar iroda­lomtörténet kutatói számára.

DERSI TAMÁS

 

(Magyar Sajtó, 1964/7. /július/ 220-222. p.)