Recenzió
Öt
könyv
[…]
Az újságíró Krúdy
Gyula alakját két értékes, érdekes könyv csaknem
egyszerre idézi. A Magvető Krúdy-sorozatában jelent meg tárcáinak, publicisztikai írásainak Pesti
levelek című gyűjteménye. Régi napilapok hasábjain porosodtak ezek, pedig
tartalmuk ma is megragadó, ma is aktuális. Segít ez a kötet szertefoszlatni egy
legendát, amely Krúdyban csak a „tegnapok ködlovagját” tiszteli, a valóság
vaskosabb közegéből menekvő álomhőst látja. A Pesti levelek-ben az író utánozhatatlan
nyelve, leírásának, képeinek hangulatteremtő varázsa olyan látásmóddal társul,
amely a magyar történelemből és irodalmunk múltjából a leglényegesebb
összefüggéseket hangsúlyozza. Többet és jobban lát Krúdy Gyula korából és a
kortárs-irodalomból, mint sok történész, kritikus és irodalomtörténész. Világos
ösztönnel, tiszta értelemmel érzékeli a társadalmi és irodalmi haladás
útjelzőit. Hadd említsem Az Est 1922 decemberi ankétján
kifejtett álláspontját: „Jönnek
a fiatalok — írta a századelő
reneszánszáról. — Ady,
Révész Béla stb.: hömpölyögve, zúgva. Csak az öreg fatuskók maradtak helyükön.
Mi, eldugott virágok vagy könnyű falevelek, boldogan üdvözöltük az állóvizek
után a zúgó, diadalmas forrásokat... A tegnapi
forradalmak még nem csendesedtek el az irodalomban. Itt kibékülésről nemigen
lehet álmodni. A mindig megvetett tehetségtelenek győztek a forradalmak után.
Furcsa, félvállról vett figurák tűntek fel a horizonton, amikor a lárma elmúlt...”
Tóbiás Áron anyaggyűjtő
szorgalmát, szerkesztői arányérzékét dicséri a Szabó Ervin Könyvtár kiadásában
megjelent Krúdy világa. Gazdag tartalmából
csupán néhány mozzanatra utalhatunk. Az emlékkönyv első fejezete mintha csak
a Pesti levelek folytatása volna. Ez a Krúdy Budapestje című fejezet a főváros
utcáinak, tereinek, középületeinek leírását adja, az író regényeiből,
novelláiból. Kitűnik az összeállításból, hogy egész irodalmunkban talán Krúdy
szentelt legtöbb figyelmet Budapest jellegzetességeinek, színeinek,
hangulatainak ábrázolására. Érdeklődése korokat átfogó volt. Megjelenik
műveiben az 1840-es évek kisvárosa, a századforduló táján kibontakozó
szecessziós nagyváros, és végül a kilencszázhúszas-harmincas évek Budapestje.
Városképei, leírásai: részben eddig ismeretlen újságcikkek. Sorozatuk valóságos
budapesti bédekker, amelynek irodalomtörténeti
érdekessége, hogy rendkívül érzékletes, reális. A szürrealistának, álomvilágban
élőnek mondott Krúdy ezekben is mint realista író
jelentkezik.
Közli az emlékkönyv az íróról szóló érdekesebb cikkeket,
tanulmányokat is. Közreadja Ady Endre bírálatát a Vörös postakocsiról, Szép
Ernő, Tersánszky J. Jenő Krúdy- cikkét és Móricz Zsigmond szép nekrológját. Az
emlékkönyv közöl Krúdy-interjúkat és az íróról készült riportokat is, amelyek
érzékeltetik az író küzdelmeit, törekvéseit, a munkáját nehezítő
korviszonyokat.
Tanulságukat
nem lehet eléggé hangsúlyozni: a sajtó adalékai
nélkülözhetetlen fontosságúak a huszadik századi magyar irodalomtörténet
kutatói számára.
DERSI
TAMÁS
(Magyar Sajtó, 1964/7.
/július/ 220-222. p.)