A Színjátszók Könyvtára újabb egyfelvonásosairól

 

Szerte az országban benépe­sülnek a kultúrotthonok. A kórus új dalokat tanul, a tán­cosokat sem elégítik már ki a régi számok és itt az idő, hogy a színjátszók is összeül­jenek új darabot választan. Van is miből: a Népművé­szeti Intézet »Színjátszók Könyvtára« sorozatában csak­nem száz olyan egyfelvonásos jelent már meg, amely jórészt alkalmas a színjátszók és ezen túl, a szépet-jót áhító közönség igényeinek kielégítésére.

A sorozat legújabb kiadvá­nyainak jellemzője a klasszi­kus és népi hagyományok ápo­lása és beáramlása a meg­újuló nemzeti kultúrába, vala­mint az, hogy kiváló élő íróink is írnak a könyvtár számára.

Kezdjük a sort Krúdy Gyula »Az arany meg az asszony« című játékával. A darab a pénz romboló hatalmát leplezi le: mondanivalója máig aktuális. Ez a kis remekmű is példa arra, hogy a történelem min­dig szolgál tanulsággal a je­lennek, ha az író a mélyre­ható, korszakos jelentőségű törekvéseket és összefüggése­ket ragadja meg.

Krúdy, a művészetét jellem­ző hangulatteremtő erővel, nyelvének az élet szépségét magábaölelő zeneiségével egy XV. századi lőcsei polgárházat varázsol elénk. Ide viharzik be éjnek idején a kaland, egy ragyogó külsejű, de nem éppen szavahihető zsoldoskapitány személyében. A ház asszonya, a fiatal, élnivágyó Anna nem tud ellenállni a kapitány ud­varlásának, a szép szavaknak, a királyi udvar fényes forga­tagába csábító hívásnak. Kész elhagyni férjét, a higgadt és megfontolt polgárt. De az nem adja asszonyát, megvédelmezi, ahogy tudja — csellel, furfang­gal.

[…]

Dersi Tamás

 

(Népszava, 1954/255. /október 28./ 4. p.)