TITOK A MARGIT-SZIGETEN

Két őz_, amelyekről nem tud a publikum – A sziget barátjánál, Krúdy Gyulánál

[...]

FALU BÍRÓ NÉLKÜL

Krúdy Gyula, aki tizenhárom éve lakik a
szigeten

Egyetlen társunk a csend. Feljebb tőzegkeverékkel szórják a még mindig zöld pázsitot, hogy tavaszra gyönyörű mezőket kapjunk.

Meglátogattuk a sziget régi lakóját, Krúdy Gyulát, aki már tizenhárom esztendeje él a szigeten. Déli sétája közben találtuk meg közvetlenül a Duna partján. Ezt mondotta a téli szigetről:

— Falu ez a Margit-sziget, falu, amelyben még bíró sem lakik, mert gazdáink a Döbrentei-téren lévő irodából igazgatnak bennünket. Becsületes vigyázói vagyunk mi törzslakók a szigetnek, nem is kell ide őrség, mert mi vigyázunk mindegyik fára, annyival is inkább, mert személyes ismerősünk nekünk minden fa, minden bokor. Az „irodalomból” itt van még Szép Ernő, aki tizenöt esztendeje és Szomory Dezső, aki két éve lakja ezt az ősi helyet. Mintha falun lennénk. Este nyolckor rendesen fekszünk. Annak való ez, aki szeret dolgozni zavartalanul. Én magam följárok Gysewsky Gyula udvari tanácsos főorvos úrhoz néha, az erkélyre és pipázgatunk a szabadban télen.

— Hol érzi magát a legjobban?

— Nyáron a romoknál, mert ott van a legkevesebb ember. Nagyon örülünk annak, hogy két olyan melegszívű és megértő ember a sziget gazdája, mint Rakovszky Iván és Wild József, akik ügyelnek a tradíciókra, de ugyanakkor fejlesztik ezt a szép szívét a fővárosnak.

Frissen beszél Krúdy Gyula és sok a melegség a hangjában, amikor mutogatja a sziget fáit. Egész nap dolgozik. Megírja Szemere Miklós életrajzát.

Büszke Krúdy Gyula a vasfára, amelynek minden levele zöld télen is és nincs erezet a leveleken. Valamennyi levél, mint a bőr. A kastélynál pedig a hét-vezér fáját szereti, amelyről a legenda azt tartja, hogy a honfoglalás idejéből való.

[...]

(Dió[szeghy]. [Miklós])

(Képes Vasárnapi Budapesti Hírlap, 1930/27. /február 2./ 33-34. p.)