Könyvespolc

 

Krúdy Gyula regényei

 

A felszabadulás előtti magyar irodalmi világ azt vallotta, hogy Krúdy Gyula az írók írója. A tévhitet mesteri nyelvezete, elbűvölő prózájának az óborok zamatjára emlékeztető keserédessége s hangjának utánozhatatlan bája keltette. Sajátos dallamosság, varázsos zene cseng a nyelvében, amely utolérhetetlen költőiességgel bűvöl elénk egy elmúlt világot különös ro­mantikus hőseivel.

Akár a nyírségi tájon jár az író képzelete, akár itt nálunk a Szepességben Podolin hepehupás utcáin, akár a Bakony rengetegében, a Badacsony szőlőskertjeiben vagy Óbuda, a Rózsadomb, a Víziváros kocsmáiban és lean­derbokros, orgonás udvaraiban — mindenütt eluralkodik a századvég új ro­mantikájának hangulata. De igaztalanok volnánk a magyar széppróza e nagy művészéhez, ha nem vennénk észre, mennyi valóságos képet is tudott feste­ni a nemesi világról, a Ferencváros kispolgárairól, a pesti éjszakai élet kisembereiről, kucséberekről, zenészekről, a társadalmon kívül esett lelkekről. Ezért nemcsak színdús stílusa, álomszerű lírája, hanem sajátos egyéni színnel megrajzolt alakjai miatt is örömmel üdvözöljük, hogy al­kalmunk van a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó karácsonyi kiadványai közt megismerni két szép színes regényét tartalmazó kötetét.

A középnemes Krúdy nem tudott kitörni osztálya korlátaiból, nem tudott kritizálni, mint Mikszáth, vagy Móricz Zsigmond, neki nincsen egyetlen olyan hőse, mint az „Úri muri” Szakmáry Zoltánja, akit Móricz már a népből eredt író teremtő szemével figyelt és írt meg éles kritikai elmé­vel, de azt elmondhatjuk, hogy Krúdy nem táplált illúziókat a letűnésre ítélt világról. És írjuk számlája javára, hogy soha, egyetlen művében nem törleszkedett az úri világhoz, hogy nem írt Herczeg Ferenchez hasonlóan Gyurkovics fiúkat és Gyurkovics lányokat, meg mamákat; az ő dús ember­galériájában nem élnek a dolovai nábobhoz hasonló figurák, sohasem volt talpnyaló, a dzsentri világ olcsó szórakoztatója.

A kötet első regénye, a Hét bagoly egy kissé vallomásként és életrajz­ként is hat. Egyik hősében, Szomjas Guszti fiatal íróban mintha önmaga ifjúkorát adná Krúdy és ugyanakkor világszemlélete, romanticizmusa ere­dőjére és forrására is rávilágít. A kilencvenes éviek, a századforduló em­bereinek szépért hevülő romantikája ejti meg, amely nem bírálja e kor el­lentmondásait, nem kritizál még akkor sem. ha sejti is az ellentmondásokat, a kor perzselő kérdéseit.

A századforduló romantikus szemléletét képviselő Józsiás — a Hét bagoly rokonszenves öregura — megéli egy kornak és nemzedéknek eltűnését, az ódon Pestnek átalakulását kapitalista nagyvárossá. Érdekes és izgató törté­net ez, ez a haladás és új életre támadás, amelyet felejthetetlenné tesz az írónak elégiás, szomorkodó hangja és az a különös szemlélet, amely a feltörő újat Józsiás úr szemén át hidegnek és kietlennek, minden poézis nélkülinek találja. „Az új világ immár nem a mélyen érző tiszta szíveké, hanem az „aranyásóké”, a könyörtelen törtetőké, akik a kapitalizmus harci modorát, életstílusát egyaránt beleviszik az üzleti és irodalmi életbe” — írja Sőtér István kitűnő Krúdy tanulmányában erről az elfordulásról a költőietlennek talált világról.

Krúdy nem látja és nem is akarta meglátni a századforduló éveinek nagy harcait, társadalmi folyamatait és a folyamatokból eredő távlatokat, de ro­mantikája és igénye — Sőtér emlékeztet rá, hogy a Hét bagoly az ellenfor­radalmi korszak első éveiben született — emberi és mély — „egy ép és igaz költészet hangját röppenti egy boldogtalan kor lármája fölé.”

Öröm és élmény Krúdy meleg és bensőséges hangjára felfigyelni, amellyel a letűnt múltat idézi elénk. Okulunk belőle, mert e letűnt múltnak megismerése még közelebb hoz bennünket jelenünkhöz, annak teljesebb megértéséhez.

E. V.

 

(Fáklya (Bratislava-Pozsony), 1955/2. /február/ 43. p.)