Könyvespolc
Krúdy Gyula regényei
A felszabadulás előtti
magyar irodalmi világ azt vallotta, hogy Krúdy Gyula az írók írója. A tévhitet
mesteri nyelvezete, elbűvölő prózájának az óborok zamatjára emlékeztető
keserédessége s hangjának utánozhatatlan bája keltette. Sajátos dallamosság,
varázsos zene cseng a nyelvében, amely utolérhetetlen költőiességgel bűvöl
elénk egy elmúlt világot különös romantikus hőseivel.
Akár a nyírségi tájon
jár az író képzelete, akár itt nálunk a Szepességben Podolin
hepehupás utcáin, akár a Bakony rengetegében, a Badacsony szőlőskertjeiben vagy
Óbuda, a Rózsadomb, a Víziváros kocsmáiban és leanderbokros,
orgonás udvaraiban — mindenütt eluralkodik a századvég új romantikájának
hangulata. De igaztalanok volnánk a magyar széppróza e nagy művészéhez, ha nem
vennénk észre, mennyi valóságos képet is tudott festeni a nemesi világról, a
Ferencváros kispolgárairól, a pesti éjszakai élet kisembereiről, kucséberekről,
zenészekről, a társadalmon kívül esett lelkekről. Ezért nemcsak színdús
stílusa, álomszerű lírája, hanem sajátos egyéni színnel megrajzolt alakjai
miatt is örömmel üdvözöljük, hogy alkalmunk van a Csehszlovákiai Magyar
Könyvkiadó karácsonyi kiadványai közt megismerni két szép színes regényét
tartalmazó kötetét.
A középnemes Krúdy nem tudott
kitörni osztálya korlátaiból, nem tudott kritizálni, mint Mikszáth, vagy Móricz
Zsigmond, neki nincsen egyetlen olyan hőse, mint az „Úri muri” Szakmáry Zoltánja, akit Móricz már a népből eredt író
teremtő szemével figyelt és írt meg éles kritikai elmével, de azt
elmondhatjuk, hogy Krúdy nem táplált illúziókat a letűnésre ítélt világról. És
írjuk számlája javára, hogy soha, egyetlen művében nem törleszkedett az úri
világhoz, hogy nem írt Herczeg Ferenchez hasonlóan Gyurkovics fiúkat és
Gyurkovics lányokat, meg mamákat; az ő dús embergalériájában nem élnek a dolovai nábobhoz hasonló figurák, sohasem volt talpnyaló, a
dzsentri világ olcsó szórakoztatója.
A kötet első regénye, a
Hét bagoly egy kissé vallomásként és életrajzként is hat. Egyik hősében, Szomjas
Guszti fiatal íróban mintha önmaga ifjúkorát adná Krúdy és ugyanakkor
világszemlélete, romanticizmusa eredőjére és forrására is rávilágít. A
kilencvenes éviek, a századforduló embereinek szépért hevülő romantikája ejti
meg, amely nem bírálja e kor ellentmondásait, nem kritizál még akkor sem. ha
sejti is az ellentmondásokat, a kor perzselő
kérdéseit.
A századforduló
romantikus szemléletét képviselő Józsiás — a Hét bagoly rokonszenves öregura —
megéli egy kornak és nemzedéknek eltűnését, az ódon Pestnek átalakulását
kapitalista nagyvárossá. Érdekes és izgató történet ez, ez
a haladás és új életre támadás, amelyet felejthetetlenné tesz az írónak
elégiás, szomorkodó hangja és az a különös szemlélet, amely a feltörő újat
Józsiás úr szemén át hidegnek és kietlennek, minden poézis nélkülinek találja.
„Az új világ immár nem a mélyen érző tiszta szíveké, hanem az „aranyásóké”, a
könyörtelen törtetőké, akik a kapitalizmus harci modorát, életstílusát egyaránt
beleviszik az üzleti és irodalmi életbe” — írja Sőtér
István kitűnő Krúdy tanulmányában erről az elfordulásról a költőietlennek
talált világról.
Krúdy nem látja és nem
is akarta meglátni a századforduló éveinek nagy harcait, társadalmi folyamatait
és a folyamatokból eredő távlatokat, de romantikája és igénye — Sőtér emlékeztet rá, hogy a Hét bagoly az ellenforradalmi
korszak első éveiben született — emberi és mély — „egy ép és igaz költészet
hangját röppenti egy boldogtalan kor lármája fölé.”
Öröm és élmény Krúdy
meleg és bensőséges hangjára felfigyelni, amellyel a letűnt múltat idézi elénk.
Okulunk belőle, mert e letűnt múltnak megismerése még közelebb hoz bennünket
jelenünkhöz, annak teljesebb megértéséhez.
E. V.
(Fáklya (Bratislava-Pozsony), 1955/2. /február/ 43. p.)