A hét

A magyar Szindbád síremléke

 

 

Nem tudni, hol nyugszik az Ezeregyéjszaka arab hőse, a nyugtalan vándor, Kelet Odysseusa: Szindbád. Talán tengeren lelte halálát és a hul­lámok nyelték el tetemét, ta­lán visszatért szeretteihez és mozlim hit szerint rakták sír­ba, megtért Allah kebelébe.

De tudjuk, hol nyugszik a magyar Szindbád, a kalandos, a csevegő és vándorolgató Krúdy Gyula, Nyírség és Pest szerelmese. A Kerepesi úti te­mető őrzi holttestét. Sírhantja körül mások síremlékei, fehér és fekete tömbök, oszlopok tornyosulnak, hivalkodnak la­kóik és azok hozzátartozóinak egykori jómódjával. Csak Krúdy Gyulának nincs sír­emléke, annak, aki a nemzet­től, a nagy családtól megérde­melte volna. A széthulló, morzsálódó sírdombra a természet vetett néhány fűtorzsát, sovány fűszálak és egy paréj emelgetik fejük. A család, vagy az olvasók vittek egy cserép virágot, kis, félig-tar bokor szégyenkezik a lecsú­szott és odatámasztott már­ványtáblácska előtt.

De csak a növények szégyen­kezzenek? Ezért a sírdombért elsősorban azok felelősek, kik­nek kötelessége — és nem csupán hivatali — lenne az írók tárgyi és szellemi emlé­kének a gondozása. Felelős te­hát a Népművelési Miniszté­rium, felelős a Magyar Írók Szövetsége. Bár Krúdy Gyu­lának nincs évfordulója, for­dítsanak mégis gondot sírjára.

Erdődi József

 

(Művelt Nép, 1956/23. /június 3./ 2. p.)