Mit írnak, mit olvasunk?

KRÚDY GYULA: A MAGYAR SASFIÓK

Az évtizeddel ezelőtt elhunyt nagy elbeszélő poszthumusz műve a kiegyezésutáni magyar politika legmozgalmasabb idő­szakáról, a függetlenségi párt küzdelmeiről szól s a küzdelmek középpontjában felelevenedik a nemzet nagy reménységének Kossuth Ferencnek emberi alakja és politikai pályafutása. Kossuth Ferenc a »magyar sasfiók«, akinek hazatérését a turini remete koporsója mellett, millió és millió magyar szeretettel és lelkesedéssel fogadta, nem tudott megbirkózni bálványozott atyja árnyékával. Krúdy Gyula a krónikás tárgyilagosságával és egyéni ember ábrázoló művészetének megvesztegető erejével rajzolja meg Kossuth Ferenc portréját. Többek között így ír róla: »Darab ideig úgy hatott, mint egy külföldi úr, aki valamely« »európai« parlamentből cseppent ide a szenvedélyek, gyűlöletek, életre-halálra menő küzdelmek politikai porondjára. Még arról sem nyilatkozott soha, hogy különösebben gyűlölné Ferenc Józsefet, amely érzelem nélkül pedig a korszakbeli függetlenségi követ alig volt elképzelhető.« És a nemzetnek csalódnia kellett Kossuth Ferencben, noha korának egyik leg­nagyobb felkészültségű és legszélesebb látókörű politikusa volt, csak éppen nem tudott pótolni valakit, akit a nemzet apjának nevezett: Kossuth Lajost. De Kossuth Ferencen kívül, a század­forduló magyar politikai életének minden számottevő alakja helyet kap Krúdy Gyula krónikájában. Egy-egy vonással felejthetetlenül éles arcéleket ad, s egy-egy könnyed megjegy­zéssel belevilágít a legbonyolultabb történelmi események hát­terébe is. Krúdy Gyula, a nagy mesemondó, ezzel a csillogó szellem művével mint politikai író is időállót alkotott.

F. R[ácz]. K[álmán].

 

(Híd, 1944/6. /március 15./ 28. p.)