Kulturális magazin – Színház

 

Ritka szép ajándékkal kedveskedett a Vígszínház Krúdy Gyula: A vörös postakocsi c. drámájának bemutatásával. Nem dramatizált változata a híres regénynek: eredeti kompozíciójú, önálló színpadi mű. Elsősorban az a csodálatra méltó benne: Krúdy, a nagy prózaíró, a vérbeli epikus milyen tömören összefogott, kitűnően tagolt drámai keretbe tudta belehelyezni mondandóját, amely sehol sem árad túl, sehol sem téved a gondolati elkalandozások mellékútjára. Az ötven évvel ezelőtt megírt dráma elbűvölően sugározza szerteszét Krúdy sajátos költészetét, a valóságelemeknek és látomásoknak azt a férfiasan keserű, játékos gúnnyal és öngúnnyal telített álomvilágát, amelyben az alakok nemcsak önmagukat adják, de egy-egy típust is képviselnek. Alvinczy Eduárd az emlékezések és nosztalgiák ködén át szeretné meglelni az élet tiszta forrásait. Rezeda Kázmér, a másik ködlovag már az önmagában való kételkedés és a bizonyosságok szomjúhozásának embere, Estella pedig az örökletes női érzelmesség és a boldogságkeresés szenvedélyében minden kockázatot vállalás nemtője. Ilyen és ezekhez illeszkedő, éteri költészetből és földi sarakból gyúrt alakok keresztezik egymás útját a drámában, és a játék, noha a valószínűtlenségek lebegésében bonyolódik, mindvégig feszültséget, izgalmat ébreszt.

 

 

Kapás Rezső rendezői munkája, a Krúdy-mű hiteles megelevenítésének szolgálatában, nagyvonalúan zökkenetlen és ízléses. A dráma kiemelkedő alakítása Darvas Iváné, Alvinczy szerepében. A roppant bonyolult és különös jellemet, ellentéteinek szikrázásában, tisztán, erőteljesen, nagy művészi átéléssel kelti életre. Tahi Tóth László Rezeda Kázmérja is igen sikeres megoldású, csupán helyenként esik ki szerepének hangulati szférájából. Halász Judit Estellája légiességében, érzelmességében, megtérő asszonyiságában megvesztegetően „krúdys” női alak. Bulla Elma, Bilicsi Tivadar és Pethes Sándor is egy-egy kisebb szerepben igényesen és hatásosan járul hozzá az egész együttes dicséretes munkájához.

F.R[ácz].K[álmán]

 

(Ifjúsági Magazin, 1969/1. /január/ 57. p.)