Könyvjelző
KRUDY GYULA:
Három Krúdy regényt kap kézbe az olvasó ebben
kötetben. A második az első folytatásának tűnik, bár tíz évvel hamarább látott
napvilágot. A harmadik a kettő között született, 1925-ben, és Rezeda különc,
vidéki rokona a főszereplője,
A Nyírség, annak is a „fővárosa”, Nyíregyháza adta a magyar
irodalomnak Krúdy Gyulát. Mennyi titkot, fázós borzongást őriznek e vidék
kopasz homokdombjai, nyárfás árokpartjai. Az elnyúló laposok vékony ködöt
eregetnek a tájra, s ettől még a száraz napraforgó is megénekelnivalóra szépül.
Mi jellemezné jobban Krudyt, mint
éppen e táj: a szülőföldje? Hangja, akár a magánosan búgó. improvizáló
gordonkáé. Csupa víziókat sodró zene minden sora. Valami megfejthetetlen titok
lappang szavai mögött, valami, amit nem lehet megfogalmazni. Talán ezért is
teremt szükségszerűen zenei asszociációkat.
Mindenre van szava, képe, hasonlata, s azonnal megejtő
hangulatot ad. Életre kelnek könyveiben a színek, a szagok, az ízek, a hangok.
Rezeda Kázmér szép kedvesének, Császár Fruzsinának fehér, telt nyakszirtje
olyan érzékletesen elevenedik meg előttünk, hogy arcunkba csap az illata; a
nagy kópé elhagyatott, porlepte szobájában — nemcsak olvassuk — a fülünkkel is
halljuk a vénségesen vén óra rozzant harangjátékát; s az utolsó Gavallérral
együtt nyeljük a homoki vinkót, s együtt csókoljuk Flórika
szemérmetesen csókéhes száját. Sohasem lehet egyszerűen csak olvasni — végig
kell élni.
Jókai után a legédesebb szavú elbeszélőnk, a magyar félmúlt
nagy visszaálmodója. Nem kesereg, nem ostoroz, csak álmodik és ír. Alakjait
könnyedén lebbenti át a valóságból a fantasztikumba.
A Szépirodalmi Kiadót és Csillag Verát dícséri,
hogy a könyv borítólapja első ránézésre azonnal Krudy-s
hangulatot teremt. Talán lesznek, akik Csernus Tibor illusztrációit idegenkedve
fogadják, de én úgy érzem, hogy találóbban nem eleveníthette volna meg Krudy foszforeszkáló félvaló-félálom
világát.
FÁBIÁN ZOLTÁN
(Magyar Ifjúság,
1957/41. /szeptember 21./ 4. p.)