|
Körötte meszely, itce, pint És jó sörszagú
söntés, Álmaiba fentről leint Egy-egy égi
köszöntés. Bús hajnalokkal tart vitát, Vén fiakeren bólog, Kinyilnak néki kúriák És rég bezárt fiókok. A fejét félre tartja ő, Tán gondja húzza félre, Karjából a szörnyű erő Széttörik lágy mesékre. Szerte szórja az aranyat, Az élete így száll el, De könyveiben itt marad A magyar biedermejer. Érte Illés, hogy elvigye, Postakocsin lelebben És tovább utazik vele Az örök nyiresekben. Falu Tamás |
(Új
Idők, 1941/19. /május 11./ 578. p.)