Írta: FARKAS IMRE

Milyen kedves dolog zimankós télben álmodni a közelgő tavaszról.

Milyen nagy öröm: időzni kedves emlékeket és bizakodó szívvel nézni a jövőbe.

*

Ez jutott eszembe, ami-kor olvastam a hírt, hogy a Közmunkatanács már az idén tavasszal tervbe vette a Margitsziget újjáépítését. Serény, dolgos kezek, hű kertészek gereblyézik majd az utakat, gyógyítgatják a vén fák sebeit, nyesegetik a- rózsabokrokat a kegyetlen emlékezetű kolostor romjai között.

Egy külföldi leírásban olvastam valamikor ezt a sort:

— Budapestnek van a legszebb álma a nagyvárosok között. Ez a valóra vált tündérálom a Margitsziget.

[…]

*

...„És Jézusnak áldozák Margitot, ki ott halt meg a Nyulak Szigetén”. Ezekkel a sorokkal végződik Ady Endrének a Margitszigetről szóló gyönyörű verse. Az öreg Gyulai Pál is elkövetett egy hosszú szigeti verset. Mennyivel szebb költemény ennél Krudy Gyulának a Margitszigetről szóló — prózája.

[…]

*

Krúdy Gyula is sokáig lakott a Margitszigeten. Emlékszem, egyszer a pesti Dunaparton, amikor már különböző okokból be kellett költöznie Gyulának a városba, sóhajtva nézett a Duna felé:

— Milyen közel vagyunk a Szigethez és mégis milyen távol...!

*

Krúdy Gyula sóhajtására akar most rácáfolni a Közmunkatanács: közel vagyunk a Margitszigethez és mégsem vagyunk tőle távol. Pár hét választ el a tavasztól: és megkezdődik az újjáépítési munka a Szigeten is. A fák, a bokrok kivirulnak, mosolygó élet virul az utakon, azzal a különbséggel, hogy most majd nem pólólovasok hajrája, hanem boldog gyermekek kacagása veri föl a Sziget csendjét.

...És újra megvalósul Budapest tündéri álma.

Úgy legyen!

(Színház, 1947/6. /február 5-11./ 16.)