MARGITSZIGETI KÉPESLAP

Írta Farkas Imre

Azt mondta valaki a múltkor:

— A Margitszigeten lehetne megvalósítani Budapest legszebb és legnagyobb gyermekjátszóterét.

— Hol?

— Hát a nagy fáradsággal és költséggel megépített lovaspóló-pályán. Ennél szebb, egészségesebb környezet, tágasabb szabad tér valóban nem kínálkozik játszótér számára.

Leírom ezt az ötletet, most tavasszal, amikor már virágpompában állanak a fák és megszólalnak a sárgarigók és lábujjhegyen jár a Múlt a szigeten!

A Margitsziget mindig kedves tartózkodási helye volt az íróknak, művészeknek. A tölgyek Arany János mellszobrára borulnak, a virágok a »Virágok« költőjének szobra körül mosolyognak. Juhász Gyula »Margitsziget« című versének egy sora így szól: »Itt sétált szivarozva Bródy Sándor!« És itt élt visszavonulva könyvei közt, fejedelmi gőgjében a nagyszerű Szomory Dezső. A sziget uralkodójának tekintette magát.

*

Néha kitüntetett megszólításával egy-egy földi halandót, sőt olykor leveleket is kibocsátott. Amikor például Harsányi Zsoltot a Színpadi Szerzők elnökévé választották, Szomory levelet intézett hozzá, üdvözletei mellett azzal a komoly intelemmel, hogy maradéktalanul teljesítse kötelességét főleg a külföldi írói tantiémek bevasalása tekintetében.

A levél aláírása ez volt: »Eme levelet tetszett királyi kegyünkben kibocsátani a Nyulak Szigetén, a huszadik század harmadik évtizedében.«

*

Krudy Gyula is őslakója volt a Margitszigetnek. Ez a nagyszerű bohém, félrehajtott fejével, komoly mosolyával úgy odatartozott a szigethez, akár az a híres nagy nyárfa az Ybl-fürdő gyepágyában. Milyen kár, hogy mind a ketten kidőltek.

Egy alkalommal Krudy akkor ment be a városba a Szigetről, amikor rendes körülmények között meg szokott volt érkezni. Hajnalban. A szanatóriumból, ahol a várandós felesége feküdt, értesítették, hogy a gyerek órákon belül megszületik.

Szép Ernő, a hűséges barát, nyugtalanul várta Gyulát a sziget útjain. Végre feltűnt a konflis, amely hozta.

— Nos?

— Megszületett. Leánygyermek.

Szép Ernő a garszonok szakértelmével kérdezte:

— Megmértétek?

— Igen.

— Mennyi?

Krúdy arca széles, kedves mosolyra húzódott. Azt felelte:

— Négy liter és két deci.

(Világ, 1946/295. /május 21./ 2. p.)