KRÚDY GYULA: KLEOFÁSNÉ KA­KASA. – Krúdy közel húsz esztendeje – divatos író. Szinte esztendőnként lát napvi­lágot egy-egy „újrafelfedezett” kötete. De elszórt írásaiból, kallódó cikkeiből is készül válogatás. Összegyűjtött műveinek kiadására is történt már kísérlet. Temérdek cikk és tanulmány foglalkozik a modem magyar iro­dalom eme furcsán érdekes „ködlovagjá-val.

Életműve – száz önálló kötet és sok ezer elszólt írás – a Jókaiéval vetekszik. Majd a megjelenő Krúdy-bibliográfia (Kozocsa Sán­dor munkája) tisztázza a XX. század egyik legproblematikusabb magyar írójának szá­mos filológiai rejtélyét. És éppen így szük­séges a korszerű színvonalon álló Krúdy-életrajz is. Ti. az eddigi méltatások jobbára az elandalító stílus meglehetősen egyoldalú vizsgálatával foglalkoznak – és maguk is hatása alá kerülnek a varázslatos Krúdy „irály”-nak.

S éppen, mert ennyi a megoldatlan kérdés Krúdy körül, minden „új” kötete számos ér­tékelési vitalehetőséget vet fel.

Elsősorban a válogatást kell szemügyre vennünk. Mit és mennyit talált szükségesnek a válogató, a gondozó, hogy ebből vala­melyest is kerek képet kapjon napjaink ol­vasója Szindbád írójáról? A második fel­vethető kérdés: milyen elő- vagy utószóval világítja meg az író mondanivalóját és mindazt, amit a művön túl kell még látnia az olvasónak.

A Kleofásné kakasa című kötet az igen népszerű Kincses Könyvtár sorozatban jelent meg. Tehát a legszélesebb olvasóközönséghez szól. Gondozója, Kántor Lajos, derekas mun­kát végzett. Tizenhét Krúdy-novellát, illet­ve köztük egy kisregényt, foglalt kötetbe. A válogatás ezúttal is a szerkesztő egyéni ízlését, felkészültségét, anyagismeretét jel­lemzi. Kántor a „legjellegzetesebb” írásokat szemelte ki. A varázslatos nyíri tájtól a pesti „álomvilágig” mindenből igyekszik íze­lítőt adni. Azt is figyelembe vette, hogy néhány év előtt már megjelent nálunk egy Krúdy-kötet, az Árnyékból szőtt vendég. Te­hát ehhez képest is újat kellett adnia. (Egyébként az előző Krúdy-kötet, mint az írónak minden könyve, rövid néhány hónap alatt ritkasággá vált.)

Olvasóink legtöbbje igazából most ismer­kedik meg Krúdyval. Nagyon fontos tehát, hogy a válogató milyen magyarázattal bo­csátja útjára gyűjteményét. Kántor Lajos ebben is jó munkát végzett. Nem igyekszik – mint a legtöbb Krúdy-méltató – „hangot váltani”, mikor írójáról szól, hanem a leg­korszerűbb megállapításokat összegezi. Szauder József, Szabó Ede és napjaink több más Krúdy-kutatója sok értékes megállapítással járult hozzá az igazi Krúdy-kép kialakításá­hoz. Ezekből merít – egyéni hangszerelés­sel – Kántor az utószóban.

Külön meg kell dicsérnünk a kis kötet jegyzeteit, szómagyarázatait. Krúdy sok olyan „századvégi” szót használ, amelyet már csak a szótárak őriznek. Ezekhez való­jában kell a jegyzet, kell a magyarázat. (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1962.)

FICZAY DÉNES

 

(Igaz Szó (Tîrgu-Mureş-Marosvásárhely), 1963/2. /február/ 312. p.)