KRÚDY
GYULA: KLEOFÁSNÉ KAKASA. – Krúdy közel húsz esztendeje – divatos író. Szinte esztendőnként lát
napvilágot egy-egy „újrafelfedezett” kötete. De
elszórt írásaiból, kallódó cikkeiből is készül válogatás. Összegyűjtött
műveinek kiadására is történt már kísérlet. Temérdek cikk és tanulmány
foglalkozik a modem magyar irodalom eme furcsán érdekes „ködlovagjá”-val.
Életműve –
száz önálló kötet és sok ezer elszólt írás – a Jókaiéval vetekszik. Majd a
megjelenő Krúdy-bibliográfia (Kozocsa Sándor
munkája) tisztázza a XX. század egyik legproblematikusabb magyar írójának számos
filológiai rejtélyét. És éppen így szükséges a korszerű színvonalon álló
Krúdy-életrajz is. Ti. az eddigi méltatások jobbára az elandalító stílus
meglehetősen egyoldalú vizsgálatával foglalkoznak – és maguk is hatása alá
kerülnek a varázslatos Krúdy „irály”-nak.
S éppen,
mert ennyi a megoldatlan kérdés Krúdy körül, minden „új” kötete számos értékelési
vitalehetőséget vet fel.
Elsősorban
a válogatást kell szemügyre vennünk. Mit és mennyit talált szükségesnek a
válogató, a gondozó, hogy ebből valamelyest is kerek képet kapjon napjaink olvasója
Szindbád írójáról? A második felvethető kérdés: milyen elő- vagy utószóval
világítja meg az író mondanivalóját és mindazt, amit a művön túl kell még
látnia az olvasónak.
A
Kleofásné kakasa című kötet az igen népszerű Kincses Könyvtár sorozatban jelent
meg. Tehát a legszélesebb olvasóközönséghez szól. Gondozója, Kántor Lajos,
derekas munkát végzett. Tizenhét Krúdy-novellát, illetve köztük egy
kisregényt, foglalt kötetbe. A válogatás ezúttal is a szerkesztő egyéni
ízlését, felkészültségét, anyagismeretét jellemzi. Kántor a
„legjellegzetesebb” írásokat szemelte ki. A varázslatos nyíri tájtól a pesti
„álomvilágig” mindenből igyekszik ízelítőt adni. Azt is figyelembe vette, hogy
néhány év előtt már megjelent nálunk egy Krúdy-kötet, az Árnyékból szőtt
vendég. Tehát ehhez képest is újat kellett adnia. (Egyébként az előző Krúdy-kötet,
mint az írónak minden könyve, rövid néhány hónap alatt ritkasággá vált.)
Olvasóink
legtöbbje igazából most ismerkedik meg Krúdyval. Nagyon fontos tehát, hogy a
válogató milyen magyarázattal bocsátja útjára gyűjteményét. Kántor Lajos ebben
is jó munkát végzett. Nem igyekszik – mint a legtöbb Krúdy-méltató – „hangot
váltani”, mikor írójáról szól, hanem a legkorszerűbb megállapításokat
összegezi. Szauder József, Szabó Ede és napjaink több
más Krúdy-kutatója sok értékes megállapítással járult hozzá az igazi Krúdy-kép
kialakításához. Ezekből merít – egyéni hangszereléssel – Kántor az utószóban.
Külön meg
kell dicsérnünk a kis kötet jegyzeteit, szómagyarázatait. Krúdy sok olyan
„századvégi” szót használ, amelyet már csak a szótárak őriznek. Ezekhez valójában
kell a jegyzet, kell a magyarázat. (Irodalmi
Könyvkiadó, Bukarest, 1962.)
FICZAY
DÉNES
(Igaz
Szó (Tîrgu-Mureş-Marosvásárhely), 1963/2. /február/ 312. p.)