DOKUMENTUM
ISMERETLEN KRÚDY ÍRÁS
– Krúdy
Gyula Aradon –
Krúdy tárcanovellái 1895-től tűnnek föl az aradi lapokban, ő maga 1904-től 1918-ig szinte minden esztendőben megfordul Aradon. Itt él jóbarátja, Lits Antal hírlapíró. Lits „Tóni” is nyírségi, dzsentri-ivadék. Típusa a régivágású vidéki hírlapírónak: nagyevő, nagyivó, s ha kell párbajsegéd, vagy: pezsgősügynök.1
Krúdy szívesen időzik az „úri város”-ban, ahogy Aradot nevezi. Szerinte az akkori aradi sajtó közvetlenül a pesti és a szegedi után következik.2
Krúdy – a kortársak emlékezete szerint – néha hetekre elmarad Aradon. A pesti szerkesztőségek sürgető távirataira sem válaszol.3
Lits – a régi aradi dolgok
tudója – maga is egy kicsit Krúdy-hőshöz hasonló – elvezeti mindenüvé Szindbád
íróját. Sokat tartózkodnak – mint az akkori bohémek – Löwy Náci bodegájában.4
Krúdy találkozik Gallovich Károllyal, Léda leánykori udvarlójával, a vidéki párbajhőssel, Fechtig Ármánddal, az országszerte ismert „koldusbáró”-val és a többi érdekes aradi figurával, akikről regényt is tervez.5
Lits Tónival közel két
évtizedig folytat élénk levelezést. Az aradi szerkesztő – hetilapjaiban -, az
Aradi Fáklyában és az Aradi Kúriában, több Krúdy-írást közöl. Regénye is
jelenik meg Aradon.6
Krúdy „Üzenet” címmel érdekes előszót írt Lits „Tarka könyv” című, színes írásokból álló gyűjteményében.7
„Üzenet...
Személyesen
kell ismerni Lits Antalt, – e nemes lovagot, a vidéki
hírlapírói kar e testőrét; – hallgatni kell hosszú történeteket egy éjjeli
kávéházban, ahová a vidéki hírlapírók, mint fáradt bús vándormadarak megtérnek
a munka után; tudni kell, ki volt a primadonna anno 1800-ban Szegeden, vagy
Debrecenben – és a holtak emlékét tiszteletben tartani Iványi Ödön, Rudnyánszky Gyula, Gáspár Imre, Kása Barna alakjában;
cigányprímással és a főispánnal barátkozni; a város végén lakni egy nádfedelű
házban, ahol állítólag Petőfi lakott egy télen; szegénynek, büszkének, rongyosnak,
rajongónak, lovagnak, költőnek lenni; húszéves korban cserfának lenni és öblös
kortesnek; a csillagokba nézni éjszaka és a reményt egyedül a Szaturnusz
gyűrűjében megtalálni; vidéki hírlapírónak lenni és gyalog utazni, mint egykor
a vándorszínészek. „Állást keresni” Debrecenben, Miskolcon, Aradon...
Szentekkel, bolondokkal, félkézkalmárokkal, költőkkel, a „jövendő nagy
tehetségével’’ üldögélni együtt és furcsa nőkhöz írni verseket, akik esetleg a
betűt sem ismerik, míg a primadonna lakásának tájékán jókedvű, szőke
huszártisztek sarkantyújának a pengése hallatszik; nagybögőzni
megtanulni és reménytelenül sétálni úrinők ablaka alatt; Reviczkyt, a mellbeteg
költőt imádni és a lapokban Tóth Béla cikkeit keresni és elolvasni, megtanulni;
esetleg Csernátonyt választani mesterül vagy Pongrátz Bélát, az Olvasd! szerkesztőjét; céltalanul
mendegélni idegen városok hosszú sáros utcáin, tekintetes és nagyságos urakkal
parolázni a délelőtti korzón és a divatos asszonyka ibolyaillatú kesztyűjét
hódolattal megcsókolni; lilaszínű fátyol-darabkára
borulni éjjel és sírni... És az álmokban, a kis
szobácskákban átsuhannak az elérhetetlen nők alakjai...”
Közli: FICZAY DÉNES
1 Lits Antal
(1875-1931) Krúdy már Debrecenből ismerte. Vö. Lits Antal
halála. Erdélyi Hírlap (Arad) 1931. IX. 25.
2 Krúdy a „sajtóvárosok” sorrendjéről:
Írói arcképek. Bp. 1957. 214.
3 Bruckner
Lajos, volt hírlapíró szóbeli közlése és Károly Sándor: A Vörös postakocsi
utasa utolsó útján. Krúdy Gyula, Szindbád kalandjainak megálmodója elhunyt ...
Erdélyi Hírlap. 1933. V. 13.
4 Löwy Náci
„Elmúlt éjszakák” (1928) címmel megírta az emlékiratait is.
5 Aradi Közlöny. 1927. XII. 17.
6 Levelezésük, amint 1947-ben
kinyomoztam, Lits özvegyének, Kiss Mariska
színésznőnek a ha¬lála után, elpusztult. Vö. Galsai János: Vidéki hétköznapok. Vörös Lobogó (Arad) 1957.
VI. 22. – Krúdy „A pesti nővadász”-a, Nővadász
címmel, 1922-ben jelent meg Aradon. A könyvnek eddig csak három példánya
ismeretes.
7 Tarka könyv. Arad, é. n. (kb. 1924) 128
l. Egyetlen ismert példánya ma Kozocsa Sándor dr.
gyűjteményében található.
(Jelenkor
/Pécs/, 1963/10. /október/ 955-956. p.)