Habent sua fata libelli...

Köztudott, hogy 1931-ben, Kosztolányi ajánlatára a magyar Pen Club két írót szándékozott megjutalmazni az „év legjobb könyvéért”. Úgy határoztak, hogy Móriczot és Krúdyt jutalmazzák először.

Az író lánya így ír erről: „...de hol van ez a Krúdy könyv? Már hosszabb ideje nincs kiadója s még kilátása sincs, hogy legyen.

Végre, végre, lázas idegtépő napok, hetek, tárgyalások eredményeképpen a Hungária- nyomda tulajdonosa, Bródy könyörült meg rajtunk s hitelbe kinyomtatta a szerző válogatott »Az élet álom« című novelláskötetét. Bár csak október végén fogtak hozzá, mégis kötelezettségük szerint, az év utolsó napjára, dec. 31-re elkészültek vele a derék nyomdászok. Mázsás teher hullott le róluk. Most már lesz mit megjutalmazni, ha ugyan nem akadályozzák meg Kosztolányi elgondolását. Ennek a könyvnek a megjelenéséről, a díj reményétől felcsigázva, fiatalos hetykeséggel, így ír a Literaturában:

»Mulattat (és életben tart) a munka, ugyanazért nem nagyon ijedtem meg, amikor régebbi könyveim kiadói közölték velem, hogy szerződéseiket, amelyek az író kezét elég szorosan megkötötték esztendőkön át, a folyó évben, az Úrnak alig elbeszélhető 1931-iki esztendejében nem tarthatják meg és azt felbontják, habár régebbi könyveimet már eladták... Végtére, ötvenedik könyvemnél és az ötvenes éveimben eljutottam oda, hogy »önállósítani« kellett magamat, hogy kedvemet, munkakörömet, vagyonomat, gabonámat, termésemet kellően gyümölcsöztessem... A csalódás talpraállított, mert még mindig szerencsés embernek gondoltam magam... Nem halok bele! mondtam magamban, mint annyi másszor. És felcsaptam a magam könyvei kiadójának...«” (Krúdy Zsuzsa, A második család, Krúdy Emlékkönyv, 1964. 60—61.)

Ezek volnának az előzmények... És most következik a „habent sua...”

Az antikváriumban böngésztem. Elég kopott Krúdy könyv akadt kezembe. „Megvan” — gondoltam — és letettem. Nem így P. Gy. barátom. Másnap ő megvette a könyvet, mert dedikált volt!

A szöveg, Krúdy utánozhatatlan írásával és lila tintával a következő:

Hosszú gyötrelmek, testi szenvedések, álmatlan éjszakák, imádkozások és káromkodások után első példánya annak a könyvnek, amely a Hungária nyomdából, Fellner és Biró művezető urak segítségével, Kosztolányi Dezső jótállásával napvilágra került.

Bár ne szenvednének annyit olvasói e könyvnek, mint a novellák szerzője, amíg írta, kinyomtatta és kiadta könyvét.

Krúdy Gyula

1931. Óbuda.

A szenvedések ágyában.

Kié volt a könyv? Kié lehetett? Hogy került az antikváriumba? Ez a „habent sua...” És erre talán nem kapunk választ soha.

FICZAY DÉNES

(Útunk /Cluj-Kolozsvár/, 1973/23. /június 8./ 4. p.)