Apám, Szindbád

 

„Krúdynak nem olvasói van­nak, hanem cinkosai...” – írta Németh Andor 1933-ban az író nekrológjában. Schöpflin Aladár viszont eképp látta: „Aki iga­zán akarná megírni Krúdy Gyu­lát, annak a Krúdy Gyula tin­tájába kellene mártania tollát. Olyan magában álló, különös, utánozhatatlan volt embernek és írónak egyformán, mint egy Krúdy-regény alakja.”

Talán azért volt annyira hi­teles hatású Huszárik Zoltán Krúdy-filmje, mert nem egy re­gényt írt át filmre, hanem a film nyelvén teremtette meg azt az atmoszférát, mely élővé varázsol­ja Krúdy szavakkal, mondatok­kal megelevenített világát. Ta­lán éppen ezt hiányoljuk azok­ból az újabb színpadi és tévé­játékokból. melyekben arra tet­tek kísérletet, hogy Krúdy írá­sait fogalmazzák át színpadra vagy képernyőre. Pedig Krúdy hatása ma sokkal szélesebb, kö­rű, és sokkal mélyebb, mint va­laha. S ebben a filmnek, a szín­háznak, a rádiónak és a tévé­nek legalább akkora szerepe van, mint az utóbbi években újranyomtatott műveinek.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában 1964-hen jelent meg Tóbiás Áron több mint 700 oldalas, bőven illuszt­rált gyűjteménykötete, a Krúdy világa, amelybe szinte minden föllelhető, Krúdyra vonatkozó írást, dokumentumot besorolt. Mindössze 1500 példányban je­lent meg, s ez már akkor is ke­vésnek bizonyult, a nagyközön­séghez aligha jutott belőle. Pe­dig a film, a tévé, a rádió és a színház hatása nyomán, sok ezer új olvasó szeretne megismerked­ni Krúdy Szindbád-sorsának nem mindennapi (noha annak látszó) fordulataival.

Az író leánya, Krúdy Zsuzsa Apám, Szindbád című kötetében cikkeket és dokumentumokat — levelezését, szerződéseit, üzenete­ket, stb. — állít sorrendbe, lí­rikus kommentárokkal fűszerez­ve, hogy édesapja portréjának azokat az oldalait világítsa meg, melyeket eddig jórészt árnyék borított. Noha elkerülhetetlen volt, hogy ne találkozzunk ismét a Krúdy világa egyes dokumen­tumaival, Krúdy Zsuzsának si­került a maga szemszögéből is hitelesen ábrázolni az apát, az írót, a tehetségekben nem szű­kölködő korszak legsajátosabb egyéniségét. Úgy válik objektí­ve jellemzővé, kort és embert egyaránt megvilágító egységgé ez a gyűjtemény, mint az olyan festmény, melynek részletei kö­zelről alig észlelhetők megfor­málnak, de távolról szemlélve, a formák és a színek együtte­se megrázó erővel hat.

Krúdy Zsuzsa kötetéből felvil­lannak a Szindbád költője életé­nek tragikus-vidám epizódjai, sötét-világos hangulatai. Dicsé­rendő szolgálatot tett a megér­tésre törekvő olvasóknak. (Mag­vető)

Flórián László

 

(Magyar Hírlap, 1976/69. /március 21./ 10. p.)