Apám, Szindbád
„Krúdynak
nem
olvasói vannak,
hanem cinkosai...” –
írta Németh
Andor 1933-ban az író nekrológjában. Schöpflin Aladár viszont
eképp látta: „Aki igazán akarná
megírni Krúdy Gyulát, annak a Krúdy Gyula tintájába kellene mártania tollát.
Olyan magában álló, különös, utánozhatatlan volt embernek és írónak egyformán,
mint egy Krúdy-regény alakja.”
Talán
azért volt annyira hiteles hatású Huszárik Zoltán Krúdy-filmje, mert
nem egy regényt írt át
filmre, hanem a film nyelvén teremtette meg azt az atmoszférát, mely élővé
varázsolja Krúdy szavakkal, mondatokkal megelevenített világát. Talán éppen
ezt hiányoljuk azokból az újabb színpadi és tévéjátékokból. melyekben arra
tettek kísérletet, hogy Krúdy írásait fogalmazzák át színpadra vagy
képernyőre. Pedig Krúdy hatása ma sokkal szélesebb, körű, és sokkal mélyebb,
mint valaha. S ebben a filmnek, a színháznak, a rádiónak és a tévének
legalább akkora szerepe van, mint az utóbbi években újranyomtatott műveinek.
A
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában 1964-hen jelent meg Tóbiás Áron több mint 700
oldalas, bőven illusztrált gyűjteménykötete, a Krúdy világa, amelybe szinte
minden föllelhető, Krúdyra vonatkozó írást, dokumentumot besorolt. Mindössze
1500 példányban jelent meg, s ez már akkor is kevésnek
bizonyult, a nagyközönséghez aligha jutott belőle. Pedig a film, a tévé, a
rádió és a színház hatása nyomán, sok ezer új olvasó szeretne megismerkedni
Krúdy Szindbád-sorsának nem mindennapi (noha annak látszó) fordulataival.
Az
író leánya, Krúdy
Zsuzsa Apám, Szindbád című kötetében
cikkeket és dokumentumokat — levelezését, szerződéseit, üzeneteket, stb. —
állít sorrendbe, lírikus kommentárokkal fűszerezve, hogy édesapja portréjának
azokat az oldalait világítsa meg, melyeket eddig jórészt árnyék borított. Noha
elkerülhetetlen volt, hogy ne találkozzunk ismét a Krúdy világa egyes dokumentumaival,
Krúdy Zsuzsának sikerült a maga szemszögéből is hitelesen ábrázolni az apát,
az írót, a tehetségekben nem szűkölködő korszak legsajátosabb egyéniségét. Úgy
válik objektíve jellemzővé, kort és embert egyaránt megvilágító egységgé ez a
gyűjtemény, mint az olyan festmény, melynek részletei közelről alig
észlelhetők megformálnak, de távolról szemlélve, a formák és a színek együttese
megrázó erővel hat.
Krúdy Zsuzsa
kötetéből felvillannak a Szindbád költője életének tragikus-vidám epizódjai,
sötét-világos hangulatai. Dicsérendő szolgálatot tett a megértésre törekvő
olvasóknak. (Magvető)
Flórián László
(Magyar Hírlap,
1976/69. /március 21./ 10. p.)