FODOR JÓZSEF:

Szindbád karácsonyi éneke
(Krúdy Gyula emlékének)

Szellős és zúzos karácsonyok,

Körmös, új évek nyílt, friss fokán

Lengetem zászlóm a messzibe:

Jöjj, szép csudám!

Valami meg nem szült, sohse volt,

Ember még nem látta, igazi!

Bár mindig jöttek a várt helyett

Szívemnek gyors vigaszai.

 

Egy-egy szívrebbentő pillanat,

Öröm, hit, dús, vad-hirtelen,

Vers, röppentyű-friss táncolni kedv,

Láng-szerelem.

S mint ki meg nem gondolt tartozást

Be nem váltva holnapra tol át,

Pót-, kis adománnyal veszteget,

S visz az élet, mindig tovább.

 

Szellős és zúzos karácsonyok.

Érkezők – s várt-igaziak;

Örök, bennem s kint integetők,

Csudák, szavak!

Már tolongó-csorda napjaim

(Még kezem, unszolva, hátukon!)

Futnak, míg nem egy kérve eped:

„Fogj!” – S hagyom: A vált jön, tudom.

 

Szellős, zúzos, friss karácsonyon

Várva nézek, nyugtalan szívem:

Víg beteltség, ünnep: s az enyém

Túl mindenen.

Míg eljön a legszebb, legcsudább,

S minden azt jelzi, míg tovaszáll –

Azt mi jön. Mint fut, azt jelzi mind –

Szálló lét s játékos halál.

 

(Élet és Irodalom, 1962/51. /december 22./ 1. p.)