SZINDBÁD ÉNEKE

Krúdy Gyula emlékének

Szellős és zúzos karácsonyok,

Körmös, új évek nyílt, friss fokán

Lengetem zászlóm a messzibe:

Jöjj, nagy csudám!

Valami meg nem szült, sohse volt,

Ember még nem látta, igazi! –

Bár mindig jöttek a várt helyett

Szívemnek szép vigaszai.

Egy-egy szívrebbentő pillanat,

Öröm, hit, dac, vad-hirtelen,

Vers, röppentyű-víg táncolni kedv

És szerelem:

S mint ki meg nem gondolt tartozást

Nem fizetve, holnapra tol át,

Pót-, kis-jót dugván vesztegetett

S vitt az élet, mindig tovább.

Szellős és zúzos karácsonyok,

Megjöttek – s várt-igaziak;

Örök bennem s kint integetők,

Csudák, szavak!

Már tolongó-csorda napjaim

(Még kezem unszolva, hátukon!)

Futnak, míg nem egy kérve eped:

„Fogj!” – S hagyom: A várt jön, tudom.

Szellős, zúzos, friss karácsonyon

Várva les, s már nyugtalan szivem:

Víg ünnep: s még az enyém amott,

Túl mindenen.

Míg eljön a legszebb, legcsudább,

S minden azt jelzi, míg tovaszáll –

Azt, mi jön. Mint fut, azt jelzi mind,

Szálló lét s játékos halál.

(Fodor József: Magam nyomában. (Versek 1962-1964)
Bp. 1965, Szépirodalmi Könyvkiadó. 114-115. p.)